Amikor a miniszterelnök 2012 nyarán bejelentette, az ország érdeke, hogy mielőbb elérje az ötven százalékot a magyar tulajdonban lévő bankok aránya, aligha gondolta bárki, hogy két év alatt elérjük a kitűzött célt. Már ennél is magasabbra tette a lécet a kormány: a nemzeti fejlesztési miniszter néhány hónappal ezelőtt olyan bankrendszerről beszélt, amelynek hatvan-hetven százaléka magyar tulajdonban van. Ez nem lenne példátlan, hiszen azokban az uniós országokban, ahonnan manapság folyamatosan támadják a magyar gazdaságpolitikát, jóval efölötti a hazai tulajdon aránya. Svédországban, Spanyolországban, Olaszországban alig néhány százalékos a külföldi tőke aránya a bankrendszerben, de Németországban, Svájcban és Franciaországban is kilencven százalék fölötti a hazai tulajdon.
A külföldi bankok felvásárlása két éve kezdődött, amikor még csak a negyven százalékot közelítette a hazai tulajdon a bankrendszerben. Először a kis lépések politikáját követte az állam, hiszen egy-egy nagyobb pénzintézet felvásárlása hosszadalmas folyamat. A sort a TakarékBank kivásárlása nyitotta, amikor az állam megvette a többségi német tulajdonos részvénycsomagját, s az FHB által is tulajdonolt Magyar Takarék részére értékesítette. Emellett beszállt két hazai kisbankba, az éppen a napokban csődbe jutott Széchenyi Bankba, illetve a Demján Sándor nevével fémjelzett Gránitbankba. Mindkét esetben 49 százalékos tulajdonrészt szerzett. Emellett a magyar kisbankok is aktivizálták magukat, igaz, az ő felvásárlásaik csak tizedszázalékos vagy még kisebb nemzetitulajdon-növekedést jelentettek. A közösségi bankolás hazai élharcosa, a MagNet Bank például a hazánkban sikertelen olasz Banco Popolare hazai érdekeltségét, illetve a spanyol Caja Navarra takarékpénztár harmincszázalékos tulajdonrészét szerezte meg.
Az igazi nagy falatot és a kitűzött ötvenszázalékos részesedés elérését az MKB felvásárlása jelentette. A Bayerische Landesbank tulajdonában lévő pénzintézet két okból volt logikus választás. Egyrészt mert a bajor anyabank a válság miatt bajba jutott, amelyből csak a német állam tízmilliárd eurós mentőövének köszönhetően menekült meg, s ennek fejében az unió előírta: 2016 végéig értékesítenie kell magyarországi leánybankját.
Másrészt az MKB rossz helyzetbe került, így a vevők nem tolongtak a legalábbis kockázatos üzletért. A devizahitelezés élharcosaként ismert bank gyönge teljesítményének oka, hogy devizahitelesei tömegesen váltak fizetésképtelenné. De jelentősen gyöngítették a bank portfólióját azok a – leginkább izraeli cégeknek nyújtott – több milliárd forintos kereskedelmi ingatlanhitelek, amelyek egymás után dőltek be. Ezek miatt a bank négy év alatt több mint 400 milliárd forint veszteséget halmozott fel, amelyet a Bayerische Landesbank mintegy 340 milliárd forintnyi tőkével igyekezett ellensúlyozni, ezenkívül a bankkal szemben fennálló 120 milliárd forintnyi követelését is elengedte. Mindez a bank iránt érdeklődő magyar állam malmára hajtotta a vizet. Hosszas tárgyalásokat követően, másodszori nekifutásra – hiszen már 2010-ben is felvetődött a bank megvásárlása – idén augusztusban sikerült megegyezniük a feleknek. Még a kormány kritikusai is elismerik, hogy jó boltot kötött a kabinet, amikor alig 17 milliárd forintért hozzájutott a negyedik legnagyobb pénzintézethez, amely országos fiókhálózattal, teljes körű szolgáltatási palettával, erős nagyvállalati és tehetős lakossági ügyfélkörrel rendelkezik. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy a csekély vételár ellenében a Bayerische Landesbank vállalta, hogy 84 milliárd forint értékben tőkét emel a bankban. Ezzel a bajor tulajdonos még a devizahiteles-mentő csomag terhei előtt megszabadult a már csak nyűgnek számító magyar leánybanktól, a kormány pedig olyan boltot kötött, hogy a németek által a bankba tolt milliárdoknak köszönhetően nem jelent gondot a devizahiteles-csomag terheinek kifizetése.
December elején a nyolcadik legnagyobb hazai pénzintézet, a piac három százalékát birtokló Budapest Bank felvásárlását is bejelentették, amellyel már közel 55 százalékosra nőhet a hazai tulajdonú bankok aránya. Az idei év első felében befejeződő üzlettel az állam jól prosperáló pénzintézethez jut. A vételár egyelőre nem ismeretes, de a Portfólió.hu becslése szerint a bank értéke 100 milliárd forint körül lehet. Lényeges, hogy a nyereséges pénzintézetnek erős a lakossági üzletága, de vállalkozói ügyfélköre is nagyon széles. S bár Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint még nem döntöttek arról, hogy összevonják-e a két idén megvásárolt bankot, szakmai körökben már kész tényként beszélnek erről. Ez azért is lenne jelentős lépés, mert így az OTP mögött a második legnagyobb pénzintézet jöhetne létre, amely minden tekintetben jól beágyazott a hazai pénzügyi életbe és gazdaságba. Afelől azonban nincs kétség, hogy akár darabonként, akár egyben, de mindenképpen értékesíteni fogja a bankokat az állam, mert a kormány nem tartja egészségesnek az állami tulajdonú pénzintézeteket. Az eladás várhatóan legkorábban egy év múlva, az MKB konszolidálása után lehet esedékes. Hogy ki lehet a vevő, azt egyelőre még nem tudni. Az szinte biztosra vehető, hogy magyar lesz az új tulajdonos, s annak is nagy az esélye, hogy az OTP tulajdonszerzése ellen fellépne az MNB, mert túlságosan naggyá nőne a pénzintézet egyébként is kiemelkedően magas piaci részesedése.
Ezzel még valószínűleg nem ért véget a folyamat, hiszen a nemzetgazdasági miniszter elmondta: az állam nyitott az országot elhagyni készülő bankok felvásárlására.
