A publicista szerint a görög adósság leírása az Európai Unióban északon és délen egyaránt súlyos politikai következményekkel járna. Ha a kormányok lemondanak követeléseik egy részéről, akkor a hitelező országokban megerősödnének a szélsőjobboldali és nacionalista erők, amelyek eleve ellenezték a görögök megmentését.
A kiigazításra kényszerülő déli államokban pedig megerősödhetnek a görög választási győztes Szirizához hasonló üzenetekkel operáló baloldali radikális erők, amelyek az adósság elengedését és a szociális kiadások jelentős növelését követelik. Ez a piaci bizalom összeomlásához vezetne – írta Rachman. Harmadikként pedig a cikk szerzője szerint a tagállamok közötti bizalom is meginogna, ami miatt az egész Európai Unió egyben tartása nehezebbé válhat.
„Valójában az Európai Unió csak úgy tud működni, ha minden ország bízik abban, hogy a többiek is tiszteletben tartják a költségvetési előírásokat és az uniós jogot\" – írta Gideon Rachman.
Szerinte ez nem jelenti azt, hogy Görögországnak egyszerűen tovább kell szenvednie, terhei enyhíthetők a törlesztés feltételeinek könnyítésével, például a fizetés elhalasztásával, míg a görög gazdaság kellően meg nem erősödik és növekedésnek nem indul.
Londoni pénzügyi elemzői vélemények szerint a görög választások eredménye komolyan veszélyeztetheti a reformfolyamatot az euróövezet más gazdaságaiban is.
Az S&P Capital IQ londoni piaci adatszolgáltató cég kimutatása szerint a görög államadósság-törlesztési leállás kockázatára köthető piaci biztosítási csereügyletek (CDS-árazás) középárfolyama hatalmas, száz pontot meghaladó napi emelkedéssel mozgott a hétfői londoni forgalomban az irányadó ötéves lejáratra.
Európában ennél csak Ukrajna CDS-árazásai magasabbak.
A lap pár sorral lejjebb ugyanakkor Reza Moghadam, az IMF korábbi európai igazgatójának írását is közölte, aki amellett érvel, hogy Athén adósságát fokozatosan meg kell felezni, ahogy az elvárt elsődleges költségvetési mérleget is. Moghadam abban bízik, hogy a Sziriza – az eddigi politikai eliten kívül állva – hajlandóbb lesz strukturális reformokat végrehajtani, mint a korábbi kormányok. Görögország hatalmas erőfeszítéseket tett és áldozatokat vállalt, és cserébe alig tud valamit felmutatni – véli Moghadam.
„Ahogyan a Szirizának túl kell lépnie azon, hogy Görögország ódzkodik a mélyreható strukturális reformoktól, úgy Európának is át kell lépnie az adósságleírás tabuján\" – húzta alá Moghadam, aki jelenleg a Morgan Stanley egyik alelnöke.
A lap külön szerkesztőségi cikkben is foglalkozott Görögországgal, amelyben a kompromisszum szükségességét emelte ki. Megállapodás híján Görögország év végére az eurózónán kívül találhatja magát – állapította meg a lap, amely szerint ez sokkal többet ártana a görögöknek, mint a hitelezőknek, valódi katasztrófa volna Görögország számára, rosszabb, mint bármilyen megszorítás. A cikk szerint ugyanakkor éppen Görögország szorult helyzete az, amely tárgyalóasztalhoz kényszerítheti Athén hitelezőit. A lap itt is figyelmeztet annak politikai kockázataira, ha a mentőcsomagot folyósító országok engednek a Sziriza követeléseinek.
Ha Ciprasz meg akarja tartani az eurót, kompromisszumot kell kötnie, a reformokat folytatni kell, a mentőcsomag minden feltételének eltörlése irreális elképzelés – véli a Financial Times. A lap szerint a Sziriza programja helyenként haladó, ám alapvetően olyan pénzt akar elkölteni, amellyel Athén nem rendelkezik. A szerkesztőségi állásfoglalás is ellenzi az adósságleírást, de elképzelhetőnek tartja, hogy a törlesztést összekapcsolják a növekedés ütemével, a kockázat egy részét pedig a felelőtlenül hitelező bankokra hárítaná.
Már csak megszorításellenesnek állítják be a korábbi radikális baloldalinak elkönyvelt görög Sziriza pártot. Az egykor szélsőbaloldali tömörülés politikusai tavaly a londoni Cityben jártak, azóta ők is szelídültek, és a piac is nyugodtabb lett. Most pedig kormányra kerültek.
Ciprasz vasárnapi, ünnepi beszédében nem volt túl vehemens. Általánosságban beszélt csak, történelmi sikert emlegetett. A ködös mondatokat azonban jóval nehezebb beáraznia a piacnak, mint azt, hogy nemet mondanak a trojka által követelt privatizációnak és megszorításoknak.
Jelen helyzetben a görögöknél erre egyedül a Sziriza képes, amely ha koalícióra kényszerülve is, de kormányt tudott alakítani, méghozzá egy jobboldali párttal, amely EU- és megszorításügyben sokszor még keményebb, mint Cipraszék. Így könnyen előfordulhat, hogy a görög sajtó által csak különös házasságnak nevezett koalícióban a Sziriza eljátszhatja majd a kompromisszumkész, békülékeny felet.
