A jegybankok az elmúlt évtizedben, különösen annak második felében már hozzászoktak, hogy a korábbiaktól eltérő monetáris politikát kell folytatniuk, miután a 2008-as válságot követő fellendülés során meglepően alacsony maradt az infláció. Ez sokukat aggasztotta, elsősorban az 1929–32-es példa alapján, amikor a defláció (negatív infláció) súlyos munkanélküliséghez vezetett, ezért sok esetben minden korábbinál alacsonyabb alapkamatokat alkalmaztak, és a legnagyobb jegybankok úgynevezett eszközvásárlási programokat is indítottak, melyek során fedezetlen pénzből elsősorban állampapírokat vásároltak.
A helyzet kissé konszolidálódott az évtized végén, több jegybank kamatot emelt, beszüntették vagy mérsékelték az eszközvásárlási programokat. A hirtelen megjelent világjárvány azonban mindent felborított: az országok többsége komoly korlátozó intézkedéseket vezetett be, tekintettel arra, hogy az új vírus hatása még alig volt ismert, ezért a gazdasági tevékenységek egy része óhatatlanul leállt, recessszió alakult ki. A jegybankok és a kormányok különböző intézkedéseket hoztak ennek kompenzálására, illetve a lezárások feloldása utáni gazdasági konszolidáció meggyorsítására.
Fotó: Reuters/Kevin Lamarque
A jegybankok alapvetően a monetáris enyhítés eszközeihez nyúltak, vagyis olcsóbb és könnyebben elérhető pénzt bocsátottak a gazdaságok rendelkezésére, jóllehet azokat a speciális helyzetben csak részlegesen lehetett hasznosítani, hisz járványhelyzetben bizonyos termékek iránt nincs kereslet, hiába van többletpénz (például turizmus), ennek következtében a pénzek jelentős része a tőzsdékre vándorolt, felhajtva a részvényárfolyamokat.
A hagyományos monetáris politikai eszköz, a jegybanki kamatok alakítása volt a leglényegesebb intézkedés: gyakorlatilag nullára csökkentette az amerikai Fed, a Bank of England, a visegrádiak közül pedig a cseh és a lengyel jegybank. Az Európai Központi Bank és a japán jegybank esetében eleve nulla volt a kamatszint, a Magyar Nemzeti Bank pedig 0,90-ről 0,60 százalékra csökkentette az alapkamatot.
A másik fontos eszköz az eszközvásárlási programok megkezdése vagy újraindítása volt. Ebben az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ment a legtovább: egyenesen korlátlan, limit nélküli programot hirdetett meg, melyben naponta, majd hetente állapította meg a szükséges pénzkibocsátás mértékét. Ennek során a Fed mérlege a március eleji 4100 milliárdról 7000 milliárd fölé emelkedett, vagyis 3000 milliárd dollárt pumpáltak a gazdaságba. Jelenleg havonta 80 milliárd dollárért vásárolnak állampapírokat és 40 milliárdért jelzálog-fedezetű értékpapírokat.
