Brüsszel belátta: szükség van az atomerőművekre

Vége a nukleáris technológia ideológiai alapú megítélésének az Európai Bizottságban, a testületet meggyőzték a szakmai érvek. Hivatalosan is a fenntartható energiatermelők kategóriájába kerülnek az atomerőművek.

Paksi atomerőmű, MVM, PAKS, energia

A karbonsemleges, fenntartható energiatermelők közé sorolná az Európai Bizottság az atomerőműveket is. A testület a fenntartható finanszírozás előmozdítására döntött egyebek mellett arról, hogy az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló rendeletet kiegészíti a nukleáris energiatermeléssel. A jogszabály célja egyértelművé tenni, hogy mely beruházások, gazdasági tevékenységek járulnak hozzá leginkább az Európai Unió környezetvédelmi célkitűzéseinek az eléréséhez. A bizottság azt követően döntött így, hogy az égisze alatt működő Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre, JRC) megerősítette:

az atomenergia ugyanolyan fenntartható, mint a rendszertannak megfelelő többi energetikai technológia.

A javaslatot május végén fogadhatják el, a lépéssel évekig tartó vita zárul le, amelyben a szakmai érvek gyakran ideológiai meglátásokkal ütköztek.

Az úgynevezett Green Taxonomy (zöld rendszertan) rendeletről, a fenntartható finanszírozásról tavaly márciusban tette közzé a javaslatait egy műszaki szakértői csoport.

A következtetés szerint egyértelmű, hogy a nukleáris áramtermelés jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozás enyhítéséhez.

Ugyanakkor a csoport hozzátette, hogy a bizonyítékok összetettek és taxonómiai körülmények között nehezebben értékelhetők, ezért szélesebb körű műszaki munka elvégzését javasolta.

Egységnyi területen a legtöbb áramot képes előállítani, ráadásul karbonkibocsátás nélkül
Fotó: Kurucz Árpád

Ezt a munkát az uniós Központi Kutatóközpont végezte el, figyelembe véve a nukleáris energia hasznosításának a teljes életciklusát, különös tekintettel a nukleáris és radioaktív hulladék kezelésére. A jelentés nemrégiben kiszivárgott, de még nem publikált következtetése szerint az atomenergia nem árt többet az emberi egészségnek vagy a környezetnek, mint bármely más, fenntarthatónak tartott energiatermelő technológia.

A JRC vizsgálata alapján továbbá a szél-, a víz- és a nukleáris energiatermelési ágazat bocsátja ki a legkevesebb üvegházhatású gázt.

Mivel az atomerőmű üzemeltetési szakaszában (mindent figyelembe véve) az üvegházgáz-kibocsátás nullához közeli, így az atomenergia jelentősen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, márpedig ez a taxonómiarendelet egyik fontos környezeti célkitűzése.

A többi technológiával szemben kiemelkedő az atomerőművek nyersanyag-felhasználásának a hatékonysága. Elsősorban amiatt, mert akár hatvan évnél is tovább tart az üzemidejük, valamint magas, kilencven százalék feletti a teljesítménykihasználásuk – ez utóbbi a beépített kapacitáshoz mért tényleges áramtermelés mennyiségét jelzi. Ezzel érdemes összevetni a szél- és naperőművek fajlagos nyersanyagigényét, ami az összes többi technológiához képest is nagy, ugyanis élettartamuk átlagosan 25 év. A kihasználtságuk változó: a napelemeké tíz-húsz százalék, a szárazföldi szélerőműveké 15-35 százalék, a tengeri szélfarmoké pedig legfeljebb ötven százalék.

Jelentős különbségeket talált a kutatóközpont abban is, hogy az egyes technológiáknak mekkora földterületre van szükségük egységnyi villamosenergia előállításához.

Egy MWh áram megtermeléséhez a szárazföldi szélerőműveknek nyolcszor, a napelemeknek tizennégyszer annyi terület kell, mint az atomerőműveknek.

A Foratom, az európai nukleáris kereskedelmi szervezet üdvözölte a bizottság bejelentését. Yves Desbazeille főigazgató szerint ez azt mutatja, hogy a testület elismeri: a taxonómiájának a tudományon kell alapulnia, ha hiteles és sikeres akar lenni. Ezt a hozzáállást szorgalmazta nemrégiben hét országvezető is abban az Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök kezdeményezésére írt levélben, amelyben a bizottságot az atomenergia hátrányos megkülönböztetésének a megszüntetésére kérték.

A World Nuclear News megjegyezte: az Európai Unióban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások között az atomenergiának a legnagyobb a részaránya. A 2019-es adatok szerint 26,7 százalékot tett ki, megelőzve a 12-13 százalékos szél- és vízenergiát, valamint a 4,4 százalékos naperőművi kapacitást.