A karbonsemleges, fenntartható energiatermelők közé sorolná az Európai Bizottság az atomerőműveket is. A testület a fenntartható finanszírozás előmozdítására döntött egyebek mellett arról, hogy az éghajlat-politikai uniós taxonómiáról szóló rendeletet kiegészíti a nukleáris energiatermeléssel. A jogszabály célja egyértelművé tenni, hogy mely beruházások, gazdasági tevékenységek járulnak hozzá leginkább az Európai Unió környezetvédelmi célkitűzéseinek az eléréséhez. A bizottság azt követően döntött így, hogy az égisze alatt működő Közös Kutatóközpont (Joint Research Centre, JRC) megerősítette:
az atomenergia ugyanolyan fenntartható, mint a rendszertannak megfelelő többi energetikai technológia.
A javaslatot május végén fogadhatják el, a lépéssel évekig tartó vita zárul le, amelyben a szakmai érvek gyakran ideológiai meglátásokkal ütköztek.
Az úgynevezett Green Taxonomy (zöld rendszertan) rendeletről, a fenntartható finanszírozásról tavaly márciusban tette közzé a javaslatait egy műszaki szakértői csoport.
A következtetés szerint egyértelmű, hogy a nukleáris áramtermelés jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozás enyhítéséhez.
Ugyanakkor a csoport hozzátette, hogy a bizonyítékok összetettek és taxonómiai körülmények között nehezebben értékelhetők, ezért szélesebb körű műszaki munka elvégzését javasolta.
Fotó: Kurucz Árpád
Ezt a munkát az uniós Központi Kutatóközpont végezte el, figyelembe véve a nukleáris energia hasznosításának a teljes életciklusát, különös tekintettel a nukleáris és radioaktív hulladék kezelésére. A jelentés nemrégiben kiszivárgott, de még nem publikált következtetése szerint az atomenergia nem árt többet az emberi egészségnek vagy a környezetnek, mint bármely más, fenntarthatónak tartott energiatermelő technológia.
A JRC vizsgálata alapján továbbá a szél-, a víz- és a nukleáris energiatermelési ágazat bocsátja ki a legkevesebb üvegházhatású gázt.
Mivel az atomerőmű üzemeltetési szakaszában (mindent figyelembe véve) az üvegházgáz-kibocsátás nullához közeli, így az atomenergia jelentősen hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, márpedig ez a taxonómiarendelet egyik fontos környezeti célkitűzése.
A többi technológiával szemben kiemelkedő az atomerőművek nyersanyag-felhasználásának a hatékonysága. Elsősorban amiatt, mert akár hatvan évnél is tovább tart az üzemidejük, valamint magas, kilencven százalék feletti a teljesítménykihasználásuk – ez utóbbi a beépített kapacitáshoz mért tényleges áramtermelés mennyiségét jelzi. Ezzel érdemes összevetni a szél- és naperőművek fajlagos nyersanyagigényét, ami az összes többi technológiához képest is nagy, ugyanis élettartamuk átlagosan 25 év. A kihasználtságuk változó: a napelemeké tíz-húsz százalék, a szárazföldi szélerőműveké 15-35 százalék, a tengeri szélfarmoké pedig legfeljebb ötven százalék.
