Megalapozottnak tűnnek azok a szakmai vélemények, amelyek szerint az Európai Unió elfogadás előtt álló, a fenntarthatóbb mezőgazdaság és így a kevésbé szennyező élelmiszer-előállítás érdekében tett javaslatai túlzók. Pontos irányszámot ezek a stratégiák nem határoznak meg. A gazdákat képviselő, meghatározó európai érdekképviseletek rendszeresen Brüsszel szemére vetik, hogy a stratégiákban foglalt eszközök eredményességéről nem készült hatástanulmány.
A nemzetközi szakértők ugyanakkor betöltik ezt az űrt: korábban az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) publikált átfogó hatástanulmányt. Ebben megállapították, hogy
az uniós stratégiák elsősorban Európában, de globálisan is csökkentenék az élelmiszerhez való hozzáférést, mivel a túlzott fenntarthatósági és állatjóléti intézkedések tönkretennék az itteni gazdák versenyképességét. A folyamat vége az élelmiszerek árának jelentős emelkedése lenne, valamint a növekvő igények ellenére a termelés visszaesése.
Ráadásul az állattartás és a húsfogyasztás visszaszorítására tett lépéseket is tartalmazó brüsszeli stratégiák szigora abszolút indokolatlan. Ennek oka, hogy jelentősen lelassul, így érdemben már nem növekszik a mezőgazdaság hozzájárulása az éghajlatváltozást befolyásoló, az emberi tevékenységre visszavezethető szennyezőanyag-kibocsátásnak – derül ki az OECD és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közös tanulmányából.
A nemzetközi szervezetek a jelenleg is érvényes károsanyagkibocsátás-csökkentési politikákat vették figyelembe 2030-ig szóló előrejelzéseikben, így nem számolnak a még kidolgozás alatt lévő intézkedésekkel, például az Európai Unió zöldmegállapodásában (Green Deal) foglalt irányokkal.

Fotó: AFP
Ez azt jelenti, ha az éghajlatváltozás megfékezésére tett 2030-ig, illetve 2050-ig szóló ambiciózus vállalások érdekében nem hoznának a döntéshozók újabb lépéseket,
a mezőgazdaság és élelmiszer-termelés a növekvő szükségletek kielégítése ellenére sem járulna már hozzá a jelenleginél nagyobb mértékben a klímaváltozáshoz.
Az előrejelzés szerint 2030-ra egyedül a szubszaharai térségben, vagyis a Szaharától délre emelkedik egy százalék fölötti mértékben a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátása, a világ más tájain fél százalék alatt marad a szennyezésnövekedés.
Csökkenés akkor képzelhető el, ha a fejlett régiókból érkező tőkéből technológiai beruházások valósulnak meg az alacsonyabb jövedelmű régiókban.
Európa kivétel, kontinensünkön az OECD és az ENSZ megállapítása szerint több mint egy százalékkal visszaesik az élelmiszer-termelés emissziós hozzájárulása.
A mezőgazdaság globális zöldülését már most is a technológia fejlődése, hozzáférhetősége jelenti. A folyamat a növénynemesítésben és az állattenyésztésben elért eredményeknek, az újabb takarmánykeverékeknek és a fenntarthatóbb talajművelésnek köszönhető.