Azzal, hogy a kutatóhálózatnak dedikált, különálló szakmai szervezet és vezetés jött létre, lehetővé vált a célzott, hatékony és gyors döntéshozatal, és az intézmények szakmai támogatása is megerősödött – írta a Magyar Nemzetnek adott tájékoztatásában az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM). Ez a szervezet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) titkársága független költségvetési szerv, közvetlenül az Országgyűlés felügyelete alá tartozik.
Megalapítása pozitívan hatott a kutatóhálózat működésére és dinamizálta azokat a fejlesztési folyamatokat, amelyek szükségesek egy minden szempontból eredményes, világszínvonalú kutatóhálózat felépítéséhez.
Ilyen például a kutatói bérek rendezésének megkezdése (beleértve a nem kutatói állomány bérét is) vagy akár a kutatásra, a kutatási infrastruktúra fejlesztésére fordítható forrás növelése.
Az ELKH kutatóhelyein a tavaly megvalósított bérfejlesztést követően a havi bruttó kutatói átlagbér 424 351 forintról 551 141 forintra nőtt, ez 36,5 százalékkal haladta meg a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2020. január–december időszakra vonatkozó országos havi bruttó átlagkeresetet, a 403 600 forintot.
A bérek növelése teljesítménytől függően, differenciált módon történt, amely tovább növelte a kimagasló teljesítmény elismerésének, a tehetséges kutatók megtartásának lehetőségeit.
Az ELKH a kutatói bérek nemzetközi versenyképességének növelése érdekében további béremelést tart szükségesnek, ehhez azonban a költségvetési támogatás növelésére lenne majd szükség.
Fotó: MTI / Sóki Tamás
Az agyelszívás ellen a kutatói pálya vonzóvá tételével lehet fellépni, erre több eszköz áll rendelkezésre. Az ELKH a kutatók anyagi megbecsültségét bérfejlesztéssel kívánja elérni, amelynek első ütemében 2020-ban átlagosan 30 százalékos béremelést hajtott végre.
Ez a fiatal kutatók esetében a kutatói pálya presztízsét emeli, a tapasztaltabb kutatókat pedig arra ösztönzi, hogy Magyarországon maradva kamatoztassák a tudásukat.
A kutatói pálya presztízsét emeli még az egyes kutatóhelyek infrastrukturális fejlesztése, megújulása, amelynek célja, hogy világszínvonalú munka- és kutatási környezet álljon rendelkezésre a kutatások folytatásához.
A fejlesztéseknek már látszik is az eredménye, hiszen a kutatóhálózat kutatói átlaglétszáma 2010 és 2020 között 7,35 százalékkal nőtt. Az átalakítást követően nem változott a fiatal kutatók aránya, de természetes, hogy a kutatói pálya elején járók kipróbálják magukat külföldön. A lényeg azonban az – emelte ki a tárca –, hogy hazatérjenek, és a kinti tapasztalatokkal gazdagodva a magyar tudomány, az ország érdekében tevékenykedjenek. Az eddigi tapasztalatokból tehát az derül ki, hogy
bár sokan riogattak azzal, hogy az átalakítás miatt a magyar kutatók tömegesen menekülnek külföldre, ez nem történt meg.
Mindezeken túl több program is segíti a kutatók hazatérését és itthon tartását. Például a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap forrásából számos, a kiváló kutatást, a jó kutatási körülményeket megteremtő program indult. Ilyen a Nemzeti Kiválósági Program – amely a Nemzeti agykutatási programot is továbbvitte –, az Élvonal – Kutatási Kiválósági Program, valamint az Országos tudományos kutatási alapprogramok (OTKA) – köztük a Posztdoktori kiválósági program. Az ITM a fontosabbak között elmítette még a Lendület programot és az MTA prémium posztdoktori kutatói programot, továbbá az MTA Fiatal Kutatók Akadémiáját is.
Intézményi oldalról is több, a kutatók hazatérését elősegítő fejlesztés, program indult. Ilyen részben a Tématerületi kiválósági program, amely a kutatóhelyek intézményfejlesztési terveiben meghatározott erősségekre épít. De akár az ELKH létrejötte is idesorolható, hiszen a kutatóhelyeinek fejlesztése és a kutatói bérek emelése révén támogatja a legjobb kutatók megtartását és hazahívását.
Borítókép: Havran Zoltán
