Bárhogyan is alakul meg az új német kormány, olyan égető problémákra kell megoldást találnia, mint a mesterségesen alacsonyan tartott munkabérek, a járulékokat nem vagy alig fizető rétegek és a fenntarthatatlan nyugdíjrendszer. Elemzésünkből kiderül: Angela Merkel kancellár 16 éves országvezetése után nincs a legjobb helyzetben Európa legnagyobb gazdasága.
Alacsonyan tartott munkabérek
Sajnos a mérleg sem a gazdaságot, sem a politikai helyzetet tekintve nem túl pozitív. Németország gazdasága jelenleg egy imbolygó óriáshoz hasonlít, amely bármelyik pillanatban hasra eshet. Meglepő lehet, de Németország valójában olcsó munkaerős ország. A szociáldemokrata Gerhard Schröder alatt bevezetett Agenda 2010 gazdaságátalakítási program eredményeképpen több millió alacsony bérezésű munkahelyet teremtettek, például az úgynevezett négyszáz eurós (később 450 eurós) munkahelyek formájában. Ennek a havi legfeljebb negyven órát kitevő foglalkoztatásnak az a lényege, hogy a munkavállalót alig terheli járulék (csak 16,20 euró), a munkáltatót pedig 141,53 euró, vagyis egy ilyen alkalmazott fizetése összesen 607,73 euró bruttót jelent. Egy munkavállaló több ilyen munkahelyen is dolgozhat. A reform következtében létrejött több millió ilyen olcsó munkahely ugyan kipucolta a munkanélküli statisztikát, de óriási szociális problémákat helyezett át a jövőbe.
Ezeknek a munkavállalóknak ugyanis nem lesz szinte semmilyen nyugdíja sem, ami hatalmas társadalmi feszültséget fog okozni.
Ezért már több szociálpolitikus is azt követeli, hogy szüntessék meg a teljes társadalombiztosítási járulékok nélküli foglalkoztatás lehetőségét Németországban, és térjenek vissza a korábbi rendszerre, amelyben minden munkabérként kifizetett eurót társadalombiztosítási járulékkal is terheltek.
A munkáltatóknak ez persze nagyon nem tetszik, hiszen nekik az olcsó munkaerő a fontos, és erős lobbitevékenységgel keményen kampányolnak is a modell fenntartásáért.
A törvényes minimális órabér Németországban 2021. július 1. óta 9,60 euró, 2022. január 1-től ez 9,82 euróra, majd 2022. július 1-től 10,45 euróra emelkedik. Az SPD választási kampányfogásként 12 eurós minimálbért ígér, ami persze rengeteg kisvállalatnak, kézművesnek, kereskedőnek hirtelen nagyon nagy terhet jelentene. Nem kizárt, hogy ez a béremelés a munkanélküliség növekedését vonná maga után, ami pedig nem lehet a szociáldemokraták célja. Ha nyernek, akkor a későbbi koalíciós partnerüktől függ, hogy megmenti-e őket az ígéretük beváltásától.
Drága rendszer
A német szociális minisztérium 164 milliárd eurós költségvetése már ma is az egész államháztartás (413,4 milliárd euró) mintegy negyven százalékát emészti fel. Az adóbevételek újraelosztása, a tartós munkanélküliségbe süllyedt, szociális segélyből élők millióinak támogatása hatalmas összegekbe kerül és drága apparátust igényel.
Míg 1962-ben hat aktív kereső nyugdíjjáruléka jutott egy nyugdíjas eltartására, ma már csak kettőé, a hiányt pedig más forrásokból kell kiegészítenie az államnak.
Az idén a társadalombiztosítási járulékok összesen 38,5 százalékkal terhelték a fizetéseket. Ebből a betegbiztosítás 14,6 százalékot (plusz egy átlagosan 1,3 százalékos pótlékot), a nyugdíjbiztosítás 18,6 százalékot tesz ki, de ennek a plafonját 2018-ban húsz százalékban határozták meg, hogy ne terheljék túl a jövő aktív keresőit. A hiányt persze az összes adófizető finanszírozza majd. Az egyéni munkavállalóknak és a külön jövedelemadó-kategóriát képező szabad szellemi foglalkozást űzőknek még nem kötelező befizetni az állami nyugdíjrendszerbe. Ez sok baloldali politikusnak szúrja a szemét, akik a fenti csoportokat is mindenképpen be akarják húzni ebbe a hatékonynak egyáltalán nem nevezhető rendszerbe. Aki viszont önként lépne be az állami nyugdíjbiztosítási rendszerbe, annak idén havonta 83,7 és 1320,6 euró közötti összeget kell fizetnie. A néhány szakmában kötelező nyugdíjbiztosítással rendelkező egyéni vállalkozók – kézművesek, művészek, publicisták és bábaasszonyok – havi járuléka 611,94 euró. A pályakezdők ennek a felét, 305,97 eurót fizetik.
Fotó: Jászai Csaba
A Demografie Portal 2018-as felmérése szerint a nők 89, a férfiak 39 százalékának törvényes nyugdíja kevesebb 1200 eurónál. A nők 96, a férfiak 42 százalékának kevesebb mint 1500 euró nyugdíjat folyósítanak. Ebből adódóan a férfiak átlagos nyugdíja 1226 euró, a nőké 733.
Az állami tisztségviselők nem tartoznak a nyugdíjbiztosítotti körbe, és nem is befizetők, de az időskori ellátmányuk, amelyet az állam a folyamatos adóbevételekből fedez, átlagosan mégis a törvényes nyugdíjak duplájára rúg.
Ezt a sokak által igazságtalannak tartott rendszert szintén meg kellene reformálni.
Közel az összeomlás
A német állami nyugdíjrendszer hamarosan összeomolhat, ha nem alakítják át sürgősen a sokkal hatékonyabb holland, svájci vagy osztrák mintára. Az egyéni előregondoskodást például részvény- vagy ingatlanalapok, illetve magánnyugdíj-pénztárak igénybevételével lehetne megoldani.
A régen nagyon biztonságos és jövedelmező vállalati nyugdíjpénztárak ma már kezdenek kikopni a rendszerből, egyrészt mert egyre kevesebb nagyvállalat kínál életpálya modellt a dolgozóinak, másrészt a mai kamatmentes vagy akár negatív kamatozású környezetben nagyon nehéz a nyugdíjra szánt összegeket megfelelő hozamot hozó befektetésekbe elhelyezni. A régen tartós és biztos befektetésnek számító államkötvények ma sokszor negatív kamatot kínálnak, a részvénypiac a mesterségesen felduzzasztott pénzmennyiség miatt nagyon volatilis (könnyen ingadozó) és kockázatos, mert bármikor pillanatok alatt összeomolhat. Az ingatlanpiacok szinte mindenhol túlfűtöttek, a nemesfémek nem kamatoznak és nem jelentenek kiszámítható bevételi forrást. Egyszóval patthelyzet alakult ki, ami nem kedvez a jövő nyugdíjainak garantálásának.
A jelenleg tomboló német választási kampányban ezek a nagyon fontos, mindenkit érintő témák a klímavédelem, az individuális mobilitás és az energiaipar átalakítása mellett csak alárendelt szerepet kapnak, néhány hangzatos szlogenen kívül ezekről alig esik szó. Pedig a megoldást a következő kormányzatnak mindenképpen meg kell találnia, különben a kis keresetű választók nagy részére szomorú öregkor és a szociális hivatalba járás vár.
Borítókép: Teknős Miklós
