Ha az elmúlt évek tendenciái folytatódnak, a szakmai érvek után a politikai legitimitás is fokozatosan elfogy az európai atomellenes pártok mögül, amelyek így már a következő években szembekerülhetnek saját választóikkal.
Változik a hozzáállás
Ráadásul az európai polgárok egyre közvetlenebbül tapasztalhatják meg a nukleáris erőművek bezárásának negatív következményeit, így a technológia támogatottságának növekedése a jövőben tovább gyorsulhat – vonta le a következtetést a Századvég Gazdaságkutató Zrt. az atomenergia európai támogatottságát vizsgáló tanulmányában. Az Európa projekt című kutatás és a European Social Survey 2016-os adatfelvételének eredményei alapján ugyanis
a nukleáris alapú áramtermelés elutasítottsága az európai polgárok körében jelentősen csökkent az elmúlt öt évben, mégpedig az uniós átlagot tekintve 41 százalékról 26 százalékra.
Abban, hogy mennyi villamos energiát érdemes az adott országban atomerőművekben előállítani, a legtöbb ország válaszadói megosztottak, azonban az egyes válaszlehetőségek arányában egy pozitív irányú elmozdulás figyelhető meg: a „keveset” választ megjelölők száma csökkent, míg a „nagyon sokat” választ adók aránya kétszeresére növekedett.
Kimutatható ugyanakkor a tagállamok két tábora, az inkább atompárti és az inkább atomellenes – e vonalak mentén szövetségek is szerveződtek. Azt, hogy a nukleáris energia körüli vita elsősorban politikai természetű, jól mutatja, hogy a tagállamok megosztottsága a társadalmi támogatottságnak megfelelően polarizált. Az atompárti országokban az atomenergia elutasítottsága a legalacsonyabb: átlagosan 12 százalék. Ezzel szemben az atomellenes tagállamokban az emberek 41 százalékának véleménye szerint semennyi áramot nem szabadna nukleáris energia felhasználásával előállítani.
Az atompárti országok közül a nukleáris energiát leginkább a csehek támogatják, ahol az elutasítottság mindössze öt százalék, és a válaszadók csaknem fele (49 százaléka) szerint nagyon sok vagy sok villamos energiát kellene a technológiával előállítani. Bulgáriában és Magyarországon is igen magas az atomenergia támogatottsága: ezekben a tagállamokban a két kedvező kategória összesített aránya 46 és 44 százalék.
Döntéskényszer alakul
A politikai vezetőknek fontos figyelmeztetés, hogy az elmúlt öt évben éppen a klasszikusan antiatom országokban csökkent a leginkább az emberek ellenérzése.
Míg Németországban 2016-ban a válaszadók kétharmada utasította el a nukleáris energiát, az arány mostanra negyven százalék alá csökkent. Ennek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a német polgárok egyre erősebben tapasztalják az atomerőművek leszerelésének negatív következményeit. A tendencia Ausztriában is hasonló, amely az atomenergiát Európában legelutasítóbb ország, mégis, az öt évvel korábbi 78 százalékos arány 2021-re 57 százalékra mérséklődött.
A technológia megítélésének változásához az is nagyban hozzájárulhat, hogy az elmúlt években az atomenergia ellen szóló szakmai érvek lényegében elfogytak, pontosabban egyre többen értik meg, miért szakmaiatlanok az ellenérvek.
Mindinkább közismertté válik, hogy az atomenergia teljes életciklusra vetített fajlagos szén-dioxid-kibocsátása egy kategóriába esik a nap- és a szélenergia-hasznosításáéval, területhasználata pedig jóval kedvezőbb azokénál.
Napjainkra a mértékadó nemzetközi szervezetek nagy része tényként kezeli, hogy új nukleáris beruházások nélkül nem érhetők el a globális (és különösen az ambiciózus európai) klímavédelmi célok. Alighanem ezeknek az érveknek köszönhető, hogy az Európai Bizottság háttérintézete is a környezetvédelmileg fenntartható, vagyis a finanszírozható kategóriába sorolná hamarosan az atomenergiát a taxonómia-rendeletében, és hogy a közelmúltban a bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is támogatóan nyilatkozott a technológiáról.
