Döntéskényszer alakul
A politikai vezetőknek fontos figyelmeztetés, hogy az elmúlt öt évben éppen a klasszikusan antiatom országokban csökkent a leginkább az emberek ellenérzése.
Míg Németországban 2016-ban a válaszadók kétharmada utasította el a nukleáris energiát, az arány mostanra negyven százalék alá csökkent. Ennek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a német polgárok egyre erősebben tapasztalják az atomerőművek leszerelésének negatív következményeit. A tendencia Ausztriában is hasonló, amely az atomenergiát Európában legelutasítóbb ország, mégis, az öt évvel korábbi 78 százalékos arány 2021-re 57 százalékra mérséklődött.
A technológia megítélésének változásához az is nagyban hozzájárulhat, hogy az elmúlt években az atomenergia ellen szóló szakmai érvek lényegében elfogytak, pontosabban egyre többen értik meg, miért szakmaiatlanok az ellenérvek.
Mindinkább közismertté válik, hogy az atomenergia teljes életciklusra vetített fajlagos szén-dioxid-kibocsátása egy kategóriába esik a nap- és a szélenergia-hasznosításáéval, területhasználata pedig jóval kedvezőbb azokénál.
Napjainkra a mértékadó nemzetközi szervezetek nagy része tényként kezeli, hogy új nukleáris beruházások nélkül nem érhetők el a globális (és különösen az ambiciózus európai) klímavédelmi célok. Alighanem ezeknek az érveknek köszönhető, hogy az Európai Bizottság háttérintézete is a környezetvédelmileg fenntartható, vagyis a finanszírozható kategóriába sorolná hamarosan az atomenergiát a taxonómia-rendeletében, és hogy a közelmúltban a bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is támogatóan nyilatkozott a technológiáról.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!