Szél Bernadett, Schmuck Erzsébet és Tordai Bence a napokban mutatta be a baloldal zöldprogramját, kerülve a rezsicsökkentés témáját. Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energia- és klímapolitika-üzletágának vezetője szerint a tájékoztatón elhangzott torzítások és semmitmondó állítások miatt nehéz komolyan venni a programot. A szakértő három részben boncolgatja, miért alaptalanok a baloldali politikusok állításai és ígéretei.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Utolsóként Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért parlamenti képviselőjének néhány állítását értelmezte Hortay Olivér. A politikus egyik bevezető kijelentése szerint az Egységben Magyarországért paradigmaváltást hajtott végre, amennyiben számos szakterületet mostantól a klímaváltozás elleni harc keretében fog kezelni.
Az eddigi információk alapján a baloldali „paradigmaváltás” három javaslatban foglalható össze Hortay Olivér szerint. Az első az energiamix átalakítása a Paks II beruházás és az orosz gázimport akadályozásával, valamint a szélerőművek támogatásával. Ide tartozik a fogyasztás csökkentése az energiaárak emelésével és energiahatékonysági beruházásokkal – bár az utóbbi aligha tekinthető paradigmaváltásnak, hiszen arra már most is nagyszabású programok működnek.
A második pillér a bürokrácia növelése egy új tárca, a Környezetvédelmi Minisztérium létrehozásával – ennek hátrányait előző cikkünkben ismertettük. Ezek egyáltalán nem tekinthetők paradigmaváltásnak, mindössze néhány meglévő intézkedés többnyire ideológiai alapú támadásának.
Harmadjára pedig a városok és a közlekedési szokások átalakítása a baloldal célja, ami valóban paradigmaváltás, de nem klímavédelmi, hanem tisztán politikai értelemben: a baloldal saját társadalmi víziója szerint kényszerítené az embereket mindennapjaik átalakítására.
Ezt Tordai Bence így fogalmazta meg: „Célunk elsősorban a kényszerű helyváltoztatási igények csökkentése, a forgalom csökkentése. Olyan városokat kell kialakítani, ahol negyedóra járóföldre vagy kerékpáros-távolságra minden városi funkció elérhető.” Eltekintve attól, hogy a városi funkció definícióját nem tisztázta – posta, bankfiók vagy metró, színház elérése? –, a politikus konkrét intézkedéseket sem említett arra nézve, hogyan is javítanának a nagyvárosok mostani forgalmi helyzetén.
Ezek híján legfeljebb a budapesti tapasztalatokból következtethetünk a baloldal forgalomcsillapítási eszközeire, amely tapasztalatok viszont nem túl jók.
Az viszont kijelenthető, hogy a jelenlegi kormány várostervezési tevékenységében is kiemelt cél a mobilitási igények csökkentése.
Karácsony Gergely főpolgármester párttársa jelezte azt is, hogy az agglomerációs településeken korlátoznák a belterületbe vonást. Egy ilyen intézkedés átgondolatlan végrehajtása viszont visszavetné az új lakások építését, ami ingatlanhiányhoz és a lakásárak további emelkedéséhez vezetne. Egyúttal ellentmond a baloldal azon kampánypontjának, amelyben a lakhatási problémák megoldását hangoztatja.
A baloldalnak az is célja, hogy a közösségi közlekedési bérleteket a kafetériarendszer részévé tegye. Ezt úgy tudná teljesíteni, ha a bérleteket az adómentes juttatások kategóriába sorolná, mert a hatályos adózási szabályok alapján az intézkedéssel nem jutnának olcsóbban bérlethez a munkavállalók. Emellett a koalíció kiemelten támogatná a tömegközlekedésben az alternatív hajtású járművek terjedését és mindezeket lokális zöldenergia-termelő hálózatba integrálná. Ez viszont most is így van: a kormány például működteti a Zöldbusz programot, fejleszti a vasúthálózatokat és több forrásból támogatja a helyi energiaközösségek létrehozását.
– A nagyvárosokat és a környéküket kiszolgáló, integrált közlekedési szervezeteket hozunk létre, ahol az érintett települések képviselői, vezetői valódi döntéshozatali jogkörrel bírnak – jelentette ki a PM politikusa. Az állítás értelmezéséhez viszont szükséges lenne pontosítani, milyen problémát céloznak meg, vagy azt, hogy mivel szolgálhatják ezek a szervezetek a nagyvárosokat és a környéküket. Érdemes lenne tudni azt is, hogy vajon mit jelent a „valódi döntéshozatali jogkör” és miről fognak dönteni ezek a szervezetek.
– Az üzemanyagokat terhelő adók helyett át kell állni a használatarányos útdíjakra – ismételte meg Tordai Bence a baloldalon oly gyakran hangoztatott kívánságot, amely szerint a jövedéki adók mértékét kellene csökkenteni. Ám ez továbbra is ütközik az uniós jogszabályokkal.
Kérdéses továbbá, hogy hogyan egyeztethető össze ez a programpont az Európai Bizottság új központi karbonadó-javaslatával, amelyet a baloldal támogat, és amely az üzemanyagokat is terhelné. Éppen a további adóztatás ellen lépnek fel a kormány politikusai Brüsszelben.
Borítókép: Tordai Bence csökkentené „a kényszerű helyváltoztatási igényeket” és a forgalmat – csak azt nem árulta el, hogy hogyan (Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet)
Ez volt cikksorozatunk utolsó része. Az első kettőt itt találják:
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.