Eszközként tekint a baloldal a nőkre

Meglehetősen ellentmondásos a baloldal viszonya a nőkhöz. Rendszeresen azzal vádolják a kormányt, hogy embertelenül bánik a háború elől menekülő nőkkel és gyermekekkel. A nemzetközi nőnap környékén pedig évről évre azzal támadnak: Magyarországon számos területen, így a munkaerőpiacon is hátrányban vannak a nők. A baloldal nőnapi ajándéka tehát, hogy politikai támadások eszközeként tekint a nőkre. A számok ugyanakkor nem hazudnak: 2010 előtt a gyermekvállalási szándékkal egy nő a megélhetését tette kockára. Ezzel szemben a jobboldali kormányzás a munkát és a családalapítást együttesen segíti.

04_valasztas_realpr

a nők harmada a közszférában dolgozik, vagyis az oktatás, az egészségügy, a szociá­lis ágazat és a közigazgatás területén. Ezekben a munkakörökben jóval alacsonyabbak a keresetek, mint az informatikában vagy a közlekedésben, vagyis azokban a szakmákban, ahol jellemzően a férfiak vállalnak munkát.

Leegyszerűsítve: a mozdonyvezetők fizetése jóval magasabb, mint a védőnőké. Előbbi szakmában szinte kizárólag férfiak dolgoznak, utóbbiban kizárólag nők. Ezek összehasonlításával statisztikailag tehát – e példával is érzékeltetve – kimutatható a nemek közti egyenlőtlenség, de látható, ennek mi az oka – emelte ki Szalai Piroska.

A szakértő szerint tehát a kereseti átlagok és a mediánok különbsége elsődlegesen abból fakad, hogy egyes munkakörökben magasabb a férfiak vagy a nők aránya.

Nyugati szokás a kettős mérce

Szalai Piroska kiemelte: a baloldal rendszeresen a nemzetközi elemzések állításait szajkózza, s nem veszi figyelembe, hogy igazak-e ezek a megállapítások a magyar munkaerőpiacra. Az Eurofound nemzetközi elemzése szerint a nők munkaerőpiaci részvétele minden uniós országban alacsonyabb a férfiakénál, s a dolgozó nők a férfiakhoz képest általában alacsonyabb óraszámban végzik a munkájukat, ami jelentős fizetési és jövedelmi különbségekhez vezet.

Hazánkban a nők foglalkoztatási rátájának hátránya nem nagyobb az ­uniós átlagnál. Magyarországra nem igaz, hogy alacsonyabb óraszámban dolgoznának a nők, mint a férfiak. Nyugat-Európával szemben nálunk a részmunkaidős foglalkoztatás aránya alacsony, míg a nyugati országokban elterjedtebb, és elsősorban a nőket érinti. 

A feszültséget a régi EU-tagállamokban részben az okozza, hogy a részidőben foglalkoztatott nők nagyrészt teljes munkaidős állásban szeretnének elhelyezkedni, ugyanakkor erre kevesebb lehetőségük van, mint a férfiaknak. 

Nálunk ez egyáltalán nem jellemző.

Nem álom a főnöki szék

A nők magyarországi karrierlehetőségeit szemléltetve Szalai Piroska rámutatott, 

a magas beosztású, vezetői és menedzseri pozíciók 39,2 százalékát nők töltötték be 2020-ban. Az Eurostat adatai szerint ez az arány kimagasló: a hatodik legmagasabb a 27 uniós ország közül, miközben az átlag mindössze 34,5 százalék, míg például Hollandiában 26 százalék. 

Az adatok azt is jelzik, hogy Magyarországon társadalmi szempontból nem éri hátrányos megkülönböztetés a nőket, mivel a női vezetők magas aránya vezető pozíciójuk elfogadottságát is jól mutatja.

Döntéskényszer helyett egyensúly

Magyarországon 2010 előtt valóban jelentős hátrányt kellett elszenvedniük a női munkavállalóknak. A baloldali kormány politikája nem támogatta, sőt ellehetetlenítette a gyermekvállalást. 

A 2010-es kormányváltást megelőzően sok nőnek választania kellett, és arra volt rákényszerülve, hogy munkahelye megtartása érdekében lemondjon a gyermekvállalásról vagy a munkaviszonyát kellett feláldoznia, ha gyermeket szeretett volna. 

A baloldali gazdaságpolitika következményeként sok pár nem engedhette meg magának, hogy gyermeket vállaljon, mert ha volt is munkájuk, az alacsony keresetük nem tette lehetővé.

Szalai Piroska korábban a Magyar Nemzet cikksorozatában megjelent elemzésében bemutatta, hogy a 2010 előtti családpolitika nem támogatta az egy és két gyermeket nevelőket, a háromgyermekesek is csak minimális állami hozzájárulás járt. A gyermekvállalási hajlandóságot nemcsak az ösztönzők hiánya vetette vissza. 

A kétkulcsos adórendszer azokat büntette óriási elvonással, akiknek a jövedelmi helyzetük lehetővé tette volna a gyermekvállalást, míg a munkáltatókat terhelő elvonások gátolták a foglalkoztatás bővítését és a keresetek növelését. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok elhibázott gazdaságpolitikája miatt az uniós országok közül az egyik legmagasabb volt nálunk a munkanélküliség. 

A baloldal ténykedése ahhoz vezetett, hogy a foglalkoztatók a gyermekvállalás előtt álló nők helyett, ha lehetett, másik jelentkezőt választottak. 

A munkáltatónak sem jó a megkülönböztetés. Csak hátránya származhat a munkáltatónak abból, ha az azonos munkát végzők közül egy-egy alkalmazottat kiemel vagy hátrányos helyzetbe hoz. Nem példátlan a kivételezés, de nem nemi alapon fordul elő, inkább a szimpátia és az ismeretség a döntő. Az érdekképviseletek tapasztalatai szerint nem az alapbérben, hanem a juttatásokban és más, nem fizetéshez köthető előnyökben érhető tetten megkülönböztetés. A közszférában elvben lehetőség sincs a fizetést érintő kivételezésre.

Borítókép: A nők aránya a vezetői munkakörökben (Grafika: Magyar Nemzet)