Politikai eszköztárának egyik elemeként tekint a nőkre a baloldal. A nemzetközi és hazai baloldali politikai kultúrában általános gyakorlat a háborús övezetekből, napjainkban például az orosz–ukrán fegyveres konfliktus elől menekülő nők és gyermekek iránti szolidaritás túlzott hangoztatása úgy, hogy közben azzal támadják a jobboldali kormányt, sorsukra hagyja a bajba jutott családokat.
A nemzetközi nőnap közeledtével évről évre felerősödnek azok a baloldali támadások, amelyek azt próbálják elhitetni, hogy Magyarországon mind anyagilag, mind egzisztenciálisan jelentős hátrányban vannak a nők a férfiakkal szemben. Ezt a Gyurcsány vezette baloldal politikusai és a baloldalhoz köthető civil szervezetek, feminista mozgalmak és szakértők rendszeresen a munkaerőpiaci adatok félremagyarázásával próbálják alátámasztani. Azt állítják, a nők a legnagyobb vesztesei a jobboldali kormányzásnak.
A számok viszont – szemben a baloldallal – nem hazudnak: a 2010-es kormányváltás óta a gyermekvállalás már nem egyenes út a megélhetési nehézségek és a munkanélküliség felé.
Növelte a női szegénységet a baloldal
– A kormány családpolitikája 2010 óta következetesen, számos eszközzel és támogatással segíti a családalapítást és a munkavállalást – mondta a Magyar Nemzetnek Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő. Kiemelte:
a nemzetközi adatok szembemennek a baloldal állításaival: 2010 és 2019 között Magyarországon csökkent a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett nők aránya a második legnagyobb mértékben az Európai Unió tagállamai közül, 32 százalékról 17,8 százalékra.
Magyarországon mindig jóval kisebb különbség volt a két nem jövedelmi helyzete között, mint az unió legtöbb országában.
Szalai Piroska rámutatott, hazánkban a nők munkaerőpiaci helyzete is kiegyensúlyozottabb, mint a legtöbb EU-s tagországban. A járvány időszakában foglalkoztatottságuk pedig csak egyetlen negyedévre esett vissza a 2020-as korlátozások következtében. A nők foglalkoztatottsága ismét folyamatosan nő.
A mozdonyvezető és a védőnő
– Félrevezetőek a baloldal által rendszeresen ismertetett statisztikai adatok a férfiak és a nők közötti bérkülönbségekről is. Ezért is fontos, hogy ne a kereseti adatok alapján vonjunk le következtetéseket a nemek közötti különbségekről – hangsúlyozta Szalai Piroska. Példaként említette, hogy
a nők harmada a közszférában dolgozik, vagyis az oktatás, az egészségügy, a szociális ágazat és a közigazgatás területén. Ezekben a munkakörökben jóval alacsonyabbak a keresetek, mint az informatikában vagy a közlekedésben, vagyis azokban a szakmákban, ahol jellemzően a férfiak vállalnak munkát.
Leegyszerűsítve: a mozdonyvezetők fizetése jóval magasabb, mint a védőnőké. Előbbi szakmában szinte kizárólag férfiak dolgoznak, utóbbiban kizárólag nők. Ezek összehasonlításával statisztikailag tehát – e példával is érzékeltetve – kimutatható a nemek közti egyenlőtlenség, de látható, ennek mi az oka – emelte ki Szalai Piroska.
A szakértő szerint tehát a kereseti átlagok és a mediánok különbsége elsődlegesen abból fakad, hogy egyes munkakörökben magasabb a férfiak vagy a nők aránya.
Nyugati szokás a kettős mérce
Szalai Piroska kiemelte: a baloldal rendszeresen a nemzetközi elemzések állításait szajkózza, s nem veszi figyelembe, hogy igazak-e ezek a megállapítások a magyar munkaerőpiacra. Az Eurofound nemzetközi elemzése szerint a nők munkaerőpiaci részvétele minden uniós országban alacsonyabb a férfiakénál, s a dolgozó nők a férfiakhoz képest általában alacsonyabb óraszámban végzik a munkájukat, ami jelentős fizetési és jövedelmi különbségekhez vezet.
Hazánkban a nők foglalkoztatási rátájának hátránya nem nagyobb az uniós átlagnál. Magyarországra nem igaz, hogy alacsonyabb óraszámban dolgoznának a nők, mint a férfiak. Nyugat-Európával szemben nálunk a részmunkaidős foglalkoztatás aránya alacsony, míg a nyugati országokban elterjedtebb, és elsősorban a nőket érinti.
A feszültséget a régi EU-tagállamokban részben az okozza, hogy a részidőben foglalkoztatott nők nagyrészt teljes munkaidős állásban szeretnének elhelyezkedni, ugyanakkor erre kevesebb lehetőségük van, mint a férfiaknak.
Nálunk ez egyáltalán nem jellemző.
Nem álom a főnöki szék
A nők magyarországi karrierlehetőségeit szemléltetve Szalai Piroska rámutatott,
a magas beosztású, vezetői és menedzseri pozíciók 39,2 százalékát nők töltötték be 2020-ban. Az Eurostat adatai szerint ez az arány kimagasló: a hatodik legmagasabb a 27 uniós ország közül, miközben az átlag mindössze 34,5 százalék, míg például Hollandiában 26 százalék.
Az adatok azt is jelzik, hogy Magyarországon társadalmi szempontból nem éri hátrányos megkülönböztetés a nőket, mivel a női vezetők magas aránya vezető pozíciójuk elfogadottságát is jól mutatja.
Döntéskényszer helyett egyensúly
Magyarországon 2010 előtt valóban jelentős hátrányt kellett elszenvedniük a női munkavállalóknak. A baloldali kormány politikája nem támogatta, sőt ellehetetlenítette a gyermekvállalást.
A 2010-es kormányváltást megelőzően sok nőnek választania kellett, és arra volt rákényszerülve, hogy munkahelye megtartása érdekében lemondjon a gyermekvállalásról vagy a munkaviszonyát kellett feláldoznia, ha gyermeket szeretett volna.
A baloldali gazdaságpolitika következményeként sok pár nem engedhette meg magának, hogy gyermeket vállaljon, mert ha volt is munkájuk, az alacsony keresetük nem tette lehetővé.
Szalai Piroska korábban a Magyar Nemzet cikksorozatában megjelent elemzésében bemutatta, hogy a 2010 előtti családpolitika nem támogatta az egy és két gyermeket nevelőket, a háromgyermekesek is csak minimális állami hozzájárulás járt. A gyermekvállalási hajlandóságot nemcsak az ösztönzők hiánya vetette vissza.
A kétkulcsos adórendszer azokat büntette óriási elvonással, akiknek a jövedelmi helyzetük lehetővé tette volna a gyermekvállalást, míg a munkáltatókat terhelő elvonások gátolták a foglalkoztatás bővítését és a keresetek növelését. A Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok elhibázott gazdaságpolitikája miatt az uniós országok közül az egyik legmagasabb volt nálunk a munkanélküliség.
A baloldal ténykedése ahhoz vezetett, hogy a foglalkoztatók a gyermekvállalás előtt álló nők helyett, ha lehetett, másik jelentkezőt választottak.
A munkáltatónak sem jó a megkülönböztetés. Csak hátránya származhat a munkáltatónak abból, ha az azonos munkát végzők közül egy-egy alkalmazottat kiemel vagy hátrányos helyzetbe hoz. Nem példátlan a kivételezés, de nem nemi alapon fordul elő, inkább a szimpátia és az ismeretség a döntő. Az érdekképviseletek tapasztalatai szerint nem az alapbérben, hanem a juttatásokban és más, nem fizetéshez köthető előnyökben érhető tetten megkülönböztetés. A közszférában elvben lehetőség sincs a fizetést érintő kivételezésre.
Borítókép: A nők aránya a vezetői munkakörökben (Grafika: Magyar Nemzet)
