Ön szívesen fizetne magasabb rezsit az energiaügyi biztos szerint

Az uniós tisztségviselő elfogadható alternatívának tartja a szén és az észt palaolaj felhasználásának növelését Oroszország megszorongatása érdekében.

BELGIUM-EU-POLITICS Fotó: OLIVIER HOSLET

– Oroszország ukrajnai háborúja arra kényszeríti Európát, hogy átgondolja földgázfogyasztását, és az emberek készek támogatni a máskor esetleg népszerűtlen politikai döntéseket is – véli Kadri Simson uniós energiaügyi biztos, aki a közelmúltban az észt ETV Esimene stuudio című műsorában fejtette ki nézeteit.

Keveredik a rövid és a hosszú táv

Hozzátette, hogy az orosz gázszállítás leállása az egyes európai uniós tagállamokra más-más hatást gyakorolna, ám most olyan időszakban vagyunk, amikor Európa gázfogyasztása jelentősen csökken. Ez alatt nem hosszú távú tendenciát, hanem pusztán azt értette, hogy a tavaszi hónapokban, a fűtési szezon végével egyre kevésbé van szükség a földgázra. Mint mondta: „Márciusban húsz százalékkal kevesebb gázt használunk mint januárban, áprilisban pedig már negyven százalékkal”, hiszen nagyon sok országban gázzal fűtik az otthonokat. Mindez önmagában igaz, de nem alapozza meg az energiaügyi tisztségviselő magabiztos kijelentéseit.

Úgy véli, hogy az orosz gáz szállításának leállítása utáni első hónapokban Európa a maradék betárolt gázra támaszkodhatna, illetve a többi beszállítóval kötött megállapodásokra a nemzetközi piacokon. Ahol lehetséges, Kadri Simson szerint a földgázt más energiaforrásokkal kell helyettesíteni. Az energiaügyi biztos tökéletes példának nevezte, hogy sok helyen nem földgázt, hanem fapelletet használnak a központi fűtésben. Azt nem részletezte, hogy a gázüzemű fűtési rendszerek lecserélése mennyi időt és pénzt emésztene fel. Azt sem tisztázta, hogy egyetlen nyár alatt hogyan volna lehetséges véghez vinni ezeket változtatásokat, illetve betárolni az így is szükséges földgázt.

Ha a saját pénztárcáról van szó, már nem olyan zöldbarát a lakosság

Azt viszont elmondta, hogy bizonyos tanulmányok szerint a lakosság minden tagállamban kész személyes terhet is vállalni a magasabb energiaárak képében, és esetenként akár a vállalkozások versenyképességének csökkenésével is pusztán azért, hogy betartsanak az agresszornak. – Úgy gondolom, hogy ez a háttér segíteni fogja kormányainkat a döntéseik meghozatalában – jelentette ki.

De ennek komolyan ellentmond például az a lakossági felmérés, amelyet a napokban a Századvég ismertetett. E szerint az energiaválság hatására Európa országainak többségében jelentősen megemelkedtek a lakossági rezsidíjak, illetve a drága energiával kapcsolatos aggályok is fokozódtak. Számokban kifejezve:

azoknak az európaiaknak az aránya, akik tartanak a magas energiaáraktól, 78 százalékról 83 százalékra emelkedett az elmúlt időszakban.

De beszédes az is, hogy a korábban az orosz energia elleni embargók mellett kardoskodó Németország is immár a lakosság rezsiterheinek, üzemanyag-kiadásainak kompenzálásában gondolkodik – írta meg lapunk a napokban. Eközben pedig egy másik felmérésben megkérdezettek 42 százaléka támogatja a 2038-ra kijelölt szénkivonási dátum meghosszabbítását, ami nem kevesebb, mint harminc százalékpontos emelkedés a fél évvel korábbi közvélemény-kutatásban mértekhez képest.

Fotó: századvég

Kiválóan jelzi egyúttal, hogy a lakosság árérzékenysége milyen könnyen szerez érvényt, ha az egyik oldalon a kiadásai, a másikon pedig a karbonkibocsátás van.

Sőt a német lakosság olyannyira nem áll készen – Kadri Simson állításával szemben – a plusz terhek vállalására, hogy a lakosság 54 százaléka gondolja úgy, hogy az év végén végleg leállítandó három atomerőmű üzemidő-hosszabbítása lenne a megoldás arra, hogy az ország kevésbé függjön az orosz energiától és a rezsi is csökkenjen.

Kilóg az észt lóláb

Azt Kadri Simson is elismerte, hogy több intézkedésre is szükség van az orosz földgáz kiváltásához, hiszen a cseppfolyós gáz (LNG) importjának lehetőségei önmagukban nem elegendők az európai igények kielégítésére. Olyan országoktól volna érdemes szerinte plusz gázt szerezni, amelyek más energiaforrásokat – például a szél- vagy a napenergiát – hasznosítanak. De hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben ez sajnos ismét a szén és a palaolaj nagyobb mértékű használatát vonná maga után. A szenet több európai országból beszerezhetik azok, amelyeknek szüksége van rá – kérdés persze, hogy a kitermelés felpörgetésének milyen lehetőségei vannak – illetve

a palaolajat is, aminek exportőre hogy, hogy nem, éppen Kadri Simson hazája, Észtország lehetne, és ezek az alternatívák az energiaügyi biztos szerint a jelenlegi válságban elfogadhatók.

Az uniós tisztségviselő szerint emellett jelentősen csökkenthető lenne az a megközelítőleg kilencvenmilliárd köbméteres gázfogyasztás is, amelyet Európa fűtésre és főzésre használ fel, ehhez csupán az épületek lehető leggyorsabb felújítása, vagyis energetikai korszerűsítése szigetelése szükséges. Azzal nem számolt Kadri Simson, hogy egyetlen nyár alatt, figyelembe véve az Európa-szerte rendelkezésre álló humánerőforrást és az építőipari gyártási kapacitásokat, átlagosan a teljes épületállománynak mindössze két–három százalékát lehetne leszigetelni. Kétségtelenül kívánatos irány, ennek megfelelően, a körülmények által megengedett ütemben, folyamatban is van.

Alternatív forrás, de honnan?

Végezetül arról beszélt az energiaügyi biztos, hogy a háború nemhogy kisiklatta volna, hanem több fronton is felgyorsítja az Európai Unió zöldforradalmát. Ennek elsődleges kiindulópontja szerinte az, hogy túlságosan függünk az importált fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyeket helyi termékekkel kell helyettesítenünk. Nem tért ki ugyanakkor arra, milyen saját forrásokkal kellene pótolniuk az importot azoknak az országoknak, amelyeknek nincsen ilyen természeti erőforrásuk. Ilyen például a legnagyobb iparú, a megújuló energiaforrások fejlesztésére kifejezetten ügyelő, mégis óriási mértékben az energiaimporttól függő Németország.

Borítókép: Kadri Simson uniós energiaügyi biztos (Fotó: AFP/Olivier Hoslet)