Ön szívesen fizetne magasabb rezsit az energiaügyi biztos szerint

Az uniós tisztségviselő elfogadható alternatívának tartja a szén és az észt palaolaj felhasználásának növelését Oroszország megszorongatása érdekében.

BELGIUM-EU-POLITICS Fotó: OLIVIER HOSLET

De ennek komolyan ellentmond például az a lakossági felmérés, amelyet a napokban a Századvég ismertetett. E szerint az energiaválság hatására Európa országainak többségében jelentősen megemelkedtek a lakossági rezsidíjak, illetve a drága energiával kapcsolatos aggályok is fokozódtak. Számokban kifejezve:

azoknak az európaiaknak az aránya, akik tartanak a magas energiaáraktól, 78 százalékról 83 százalékra emelkedett az elmúlt időszakban.

De beszédes az is, hogy a korábban az orosz energia elleni embargók mellett kardoskodó Németország is immár a lakosság rezsiterheinek, üzemanyag-kiadásainak kompenzálásában gondolkodik – írta meg lapunk a napokban. Eközben pedig egy másik felmérésben megkérdezettek 42 százaléka támogatja a 2038-ra kijelölt szénkivonási dátum meghosszabbítását, ami nem kevesebb, mint harminc százalékpontos emelkedés a fél évvel korábbi közvélemény-kutatásban mértekhez képest.

Fotó: századvég

Kiválóan jelzi egyúttal, hogy a lakosság árérzékenysége milyen könnyen szerez érvényt, ha az egyik oldalon a kiadásai, a másikon pedig a karbonkibocsátás van.

Sőt a német lakosság olyannyira nem áll készen – Kadri Simson állításával szemben – a plusz terhek vállalására, hogy a lakosság 54 százaléka gondolja úgy, hogy az év végén végleg leállítandó három atomerőmű üzemidő-hosszabbítása lenne a megoldás arra, hogy az ország kevésbé függjön az orosz energiától és a rezsi is csökkenjen.

Kilóg az észt lóláb

Azt Kadri Simson is elismerte, hogy több intézkedésre is szükség van az orosz földgáz kiváltásához, hiszen a cseppfolyós gáz (LNG) importjának lehetőségei önmagukban nem elegendők az európai igények kielégítésére. Olyan országoktól volna érdemes szerinte plusz gázt szerezni, amelyek más energiaforrásokat – például a szél- vagy a napenergiát – hasznosítanak. De hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben ez sajnos ismét a szén és a palaolaj nagyobb mértékű használatát vonná maga után. A szenet több európai országból beszerezhetik azok, amelyeknek szüksége van rá – kérdés persze, hogy a kitermelés felpörgetésének milyen lehetőségei vannak – illetve

a palaolajat is, aminek exportőre hogy, hogy nem, éppen Kadri Simson hazája, Észtország lehetne, és ezek az alternatívák az energiaügyi biztos szerint a jelenlegi válságban elfogadhatók.

Az uniós tisztségviselő szerint emellett jelentősen csökkenthető lenne az a megközelítőleg kilencvenmilliárd köbméteres gázfogyasztás is, amelyet Európa fűtésre és főzésre használ fel, ehhez csupán az épületek lehető leggyorsabb felújítása, vagyis energetikai korszerűsítése szigetelése szükséges. Azzal nem számolt Kadri Simson, hogy egyetlen nyár alatt, figyelembe véve az Európa-szerte rendelkezésre álló humánerőforrást és az építőipari gyártási kapacitásokat, átlagosan a teljes épületállománynak mindössze két–három százalékát lehetne leszigetelni. Kétségtelenül kívánatos irány, ennek megfelelően, a körülmények által megengedett ütemben, folyamatban is van.

Alternatív forrás, de honnan?

Végezetül arról beszélt az energiaügyi biztos, hogy a háború nemhogy kisiklatta volna, hanem több fronton is felgyorsítja az Európai Unió zöldforradalmát. Ennek elsődleges kiindulópontja szerinte az, hogy túlságosan függünk az importált fosszilis tüzelőanyagoktól, amelyeket helyi termékekkel kell helyettesítenünk. Nem tért ki ugyanakkor arra, milyen saját forrásokkal kellene pótolniuk az importot azoknak az országoknak, amelyeknek nincsen ilyen természeti erőforrásuk. Ilyen például a legnagyobb iparú, a megújuló energiaforrások fejlesztésére kifejezetten ügyelő, mégis óriási mértékben az energiaimporttól függő Németország.

Borítókép: Kadri Simson uniós energiaügyi biztos (Fotó: AFP/Olivier Hoslet)