Élelmiszer-drágulás: fontos akcióba kezdett a GVH

– A kormány a napokban meghosszabbította az árstopot egyes élelmiszereknél. Az árkorlátozás ügye kezdetektől közéleti vita tárgya, de miképpen lehet értékelni az intézkedést a versenyjog szempontjából?

– Egyetértek az ársapkák hatályának meghosszabbításával az alapvető élelmiszereknél. A Gazdasági Versenyhivatal az Országgyűlés alá rendelt szervezet, független a kormánytól, de nem független a jó kormányzástól. A GVH-nak nem feladata, hogy a kormány intézkedéseit minősítse, az ársapkák ügyében ugyanakkor – általánosságban – néhány szempontra érdemes kitérni.

Először is a rendkívüli helyzetekben bizonyos feltételek mellett be lehet és be is kell avatkozni a piaci folyamatokba.

A nemzetközi gyakorlat szerint a Covid időszakában is történtek korlátozott tartalmú és idejű egyeztetések egészségügyi eszközöket gyártók cégek között, melyeket a versenyhatóságok toleráltak. Amikor emberek élete, egészsége volt a tét, az egészségügyi cégek adott esetben egyeztethettek a gyártás ütemezéséről, a szabad kapacitások kihasználásáról. De miután a globális ellátási lánc valamelyest normalizálódott, az ügymenet visszazökkent régi medrébe. A verseny korlátozása egyértelműen átmeneti jellegű volt, emellett fontos közös célt, az életmentést szolgálta, és alkalmas is volt annak eléréséhez. Mindezt úgy, hogy világosan látszott, meddig maradhat fenn az átmeneti helyzet.

– E feltételek mindegyike adott a magyar ársapkáknál is?

– Igen.

Az ársapkák bevezetése az infláció jelentős megugrására mint rendkívüli helyzetre adott kormányzati válasz volt. Az intézkedés célja egyértelmű, kivezetésének ideje pedig – mint azt az üzemanyagoknál láthattuk – minden bizonnyal a piaci viszonyok függvénye.

Vagyis a lépés átmeneti jellegű és illeszkedik abba a nemzetközi gyakorlatba, amely az állami beavatkozás gyakorlati sarokköveit jelöli ki különféle rendkívüli helyzetekben. Ilyenkor erős és cselekvőképes államra van szükség, de válsághelyzetekben a független hatóságoknak is akad tennivalója.

– Gyakori fogyasztói panasz, hogy az ársapkás termékekből nincs elég a boltokban, más árucikkek ára pedig mintha a kelleténél is nagyobbra nőtt volna. Ez megengedhető?

– Ezt magam is tapasztaltam. A GVH nem árhatóság ugyan, de a magas infláció letörésében nekünk is van dolgunk.

Elemezzük például, hogy a kereskedelmi ágazat egy-egy részében miért ugranak meg az árak: a nemzetközi folyamatok, az importkitettség, az árfolyamok alakulása, esetleg a nyersanyagkínálat miatt tapasztalható-e a drágulás vagy a résztvevő vállalatok jogellenes magatartása, összebeszélése, kartellje miatt. Ha utóbbira utaló jeleket tapasztalunk, azonnal lépünk.

De visszatérve az élelmiszer-ársapkákra: az nem jogellenes, ha egy áruház megemeli egyes termékeinek árát, hogy kompenzálja azt a kiesést, amit az ársapkás árucikkek forgalmazása okoz a számára. Az áremelésnek itt lényegében két korlátja van: a vásárlók fizetőképessége és türelme. Az már más kérdés, hogy etikus és korrekt-e például, ha egy külföldi tulajdonú multinacionális boltlánc nem vállal arányos terhet a közös bajban: előbb kesereg a médiában a profitcsökkenés miatt, majd szép csendben 40-50 százalékkal emeli bizonyos, nem ársapkás termékek árát, hogy ugyanúgy elérje azt a profitszintet, mint a korábbi években.

A GVH vezetője közölte: fontos területeken tervez vizsgálatot a szervezet. Fotó: Bach Máté

– Tervez a GVH vizsgálatot az élelmiszer-kereskedelem területén?

– Tervezünk, de a vizsgálatokat megelőzően piaci konzultációba kezdtünk: nemrég a Pékszövetséggel találkoztunk, a jövő évben pedig egy élelmiszeripari érdekképviselettel és további ágazatok képviselőivel egyeztetünk.

Az úgynevezett gyorsított ágazati vizsgálat formájában egyébként megvan a rövid határidejű és hatásos eszközünk arra az esetre, ha a gazdaság valamely szektorában rendellenes jelenségek mutatkoznak. Ha alappal feltételezhető, hogy a piaci verseny torzul vagy korlátozódik, és sürgős beavatkozás indokolt, ilyen eljárásba kezdünk.

Az utóbbi időszakban nemcsak az élelmiszerkeres-kedelemben, hanem az energiahatékonysági megoldások terén is tapasztaltunk piaci problémákat, ezek előzetes elemzése jelenleg is zajlik.

– A GVH esetleges energiapiaci vizsgálatának van köze az Európai Unió Oroszországgal szemben hozott szankcióinak?

– Azt hiszem, az energetika területén ma nincs olyan történés, amely így vagy úgy ne állna kapcsolatban a globális energiaválsággal, a nemzetközi energiapiaci helyzet kialakulásában pedig jelenleg kulcsszerepe van az orosz–ukrán háborúnak és az arra adott különféle reakcióknak. Ha a magyar ársapkák ügyében általánosságban kitértünk a piaci versenyre gyakorolt hatásra, akkor érdemes ezt megtenni az uniós szankciókkal is.

Az Európai Unió Oroszországgal szemben hozott energiaügyi korlátozásai durván beavatkoznak nemcsak a magyar, de az uniós és a világpiaci versenybe is, melynek a fogyasztók látják kárát. A brüsszeli energiaszankciók a jelenlegi formájukban komoly aggályokat vetnek fel.

Egyrészt nemigen látni, milyen eredményért vezetik be azokat: ha hinni lehet a híradásoknak, az oroszok bevétele nem csökken, hanem ellenkezőleg, éppen emelkedik. Egyelőre nincs béke, nincs fegyvernyugvás, a háború iszonyatos pusztítással zajlik ma is. Emellett az sem látszik, meddig tartanak majd a szankciók, arról ugyanis nem esik szó, hogy azok milyen esetben szűnhetnek meg, nem ismerjük ennek átlátható feltételrendszerét. Emiatt pedig felmerül annak lehetősége, hogy a korlátozások hosszabb távon, vagyis nem ideiglenesen akadályozzák az uniós és világpiaci versenyt, jelentősen torzítva ezzel az európai piaci történéseket.

Visszatérve a GVH-vizsgálatra: elemzésünk a hazai piaci viszonyokat érinti majd, szem előtt tartva egyik legfontosabb célkitűzésünket, hogy megvédjük a magyar fogyasztókat a tisztességtelen piaci gyakorlattól.

– A versenyhatósághoz mennyi olyan beadvány érkezett idén, amely fogyasztóvédelmi panasznak is betudható? Nő ezeknek a száma?

–Az idei beadványok több mint felét az ilyen típusú megkeresések adták, de az elmúlt évek is hasonló arányokat hoztak. Az utóbbi időszakban azt vettük észre, hogy a gyermekek, az idősek és a betegek mellett a családok is a megtévesztő reklámok, az agresszív, tisztességtelen marketing kiemelt célpontjai lettek.

A jogellenes kereskedelmi akciók elsősorban az online térben, a közösségi médiában érik el a családokat. Az aggasztó jelenségek miatt a GVH családbarát munkacsoport létrehozását kezdeményezte.

A Fogyasztóvédelmi Kerekasztal munkáját segítve igyekszünk meghatározni, miképpen lehet az eddiginél nagyobb jogvédelmet garantálni a családoknak.

– A fogyasztóvédelmi ügyek előtérbe kerülése egyúttal azt is jelenti, hogy visszaszorultak a versenyhatóság munkájában klasszikus elemnek nevezhető kartellügyek?

– Távolról sem. Idén három nagy kartellügyet is lezártunk, a versenytanács összesen több mint nyolcszázmillió forint bírságot szabott ki. A bajai építőipari kartellnél a résztvevők színlelt versennyel próbáltak megszerezni egy állami beruházást. A tendert kiíró kormányhivatalnak azonban szemet szúrt sok más mellett, hogy a dokumentációkon ugyanannak a cégnek a fejléce szerepelt. A kormányhivatal példamutatóan járt el, hogy azonnal jelezte a jogsértés gyanúját. A második ügyben, az altató- és lélegeztetőgép-kartellben a magyar piac jelentősebb szereplői állapodtak meg egymással az árról és a beszerzés felosztásáról egy hatmilliárdos tervezett állami eszközvásárlás kapcsán. A harmadik ügyben, a hangszerkereskedők kartelljében pedig több hazai és egy szlovák vállalkozás közel tíz éven keresztül egyeztette árait.

A három eljárásból kettőnél közbeszerzési eljáráson játszottak össze a kartellezők.

Rigó Csaba Balázs: Az utóbbi időszakban azt vettük észre, hogy a gyermekek, az idősek és a betegek mellett a családok is a megtévesztő reklámok, az agresszív, tisztességtelen marketing kiemelt célpontjai lettek. Fotó: Bach Máté

– Álljunk is meg itt egy pillanatra! Ön korábban a Közbeszerzési Hatóságot vezette, két és fél éve pedig a versenyhatóság elnöke. Ha valakinek, önnek pontosan tudnia kell, igazak-e azok a baloldali és brüsszeli állítások, amelyek szerint Magyarországon a kormánypártokhoz sorolható gazdasági érdekkör egész ágazatokban szünteti meg a versenyt, miközben sorra nyeri a közbeszerzéseket, amiket egyébként áthat a korrupció.

– Nem igazak. A felvetés hangzatos, ugyanakkor sok minden nincs mögötte. Elég legyen annyit említenem, hogy az Európai Bizottság 12 szempont szerint rangsorolja a tagországokat a helyi közbeszerzések alapján.

Ebben a rangsorban a középmezőnyben vagyunk, Franciaországgal, Németországgal és a Benelux államokkal együtt.

Ami pedig a verseny ügyét illeti: ott éppen az Európai Bizottság friss kutatásai tesznek hiteltelenné minden Magyarországot támadó kinyilatkoztatást.

– Merthogy miről szólnak a brüsszeli kimutatások?

– Az EU minden országára kiterjedő felmérésekben a lakosság és a kisvállalkozások tapasztalatait vizsgálták. A lakossági felmérésben a magyar adatok szinte minden mutatóban meghaladják az unió átlagát, vagyis az uniós átlagnál a magyarok nagyobb hányada tapasztalja úgy, hogy a piaci verseny ösztönzi az innovációt és a gazdasági növekedést, támogatja a környezetvédelmet, segíti a digitális átalakulást, és nagyobb választékot garantál a boltokban. A kisvállalkozások körében elvégzett magyar felmérés szintén az EU átlagánál jobb eredményeket hozott. A bizottságnak tehát sem a közbeszerzések, sem a piaci verseny ügyében nem kellene mást tennie, csak felütnie a saját kimutatásait, s egyből tiszta képet kapna.

Az elmúlt évek történései azonban azt bizonyítják, hogy Brüsszelben az objektív adatok helyett civil szervezetek szubjektív benyomásokon, véleményeken alapuló jelentéseire támaszkodnak, amelyeknél ráadásul nem zárható ki a politikai manipuláció lehetősége sem.

– Maradva külföldi megítélésünknél: az ön tapasztalata szerint a nemzetközi szervezetek milyennek látják a magyar versenyhelyzetet?

– Teszünk azért, hogy a nemzetközi szervezetek hiteles képet kapjanak a magyar versenyhelyzetről, így nem véletlen, hogy az idei esztendő a GVH életében a nemzetközi térnyerés éve volt. Először is, a világ több mint 130 versenyhatóságát tömörítő Nemzetközi Versenyhálózatban átvettük a hivatali hatékonysággal foglalkozó munkacsoport társelnöki tisztségét. De erős a hivatal szakmai kapcsolatrendszere az Európai Unióban is: aktívak vagyunk az európai versenyhatóságok és a bizottság versenypolitikai főigazgatóságának munkáját összehangoló Európai Versenyhálózatban. Emellett a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) közösen regionális oktatási központot működtetünk Budapesten. Idén kiemelkedően sok, nyolc szemináriumot rendeztünk, kettőt az uniós tag- és tagjelölt országok versenyjogi ügyekben ítélkező bíráinak.

Nyilván nem nálunk képeznék a bírákat, ha szemernyi kétely is lenne a magyar versenyhelyzettel kapcsolatban. Már csak a GVH nemzetközi szervezetekben betöltött szerepe alapján is nyilvánvaló, hogy a világban és benne Európában elismerik a magyar versenyhatósági munkát, de érdeklődnek a magyar jogalkotási újdonságok iránt is.

– Ha már újdonságok: bővül jövőre a hivatal ellenőrzési fegyvertára?

– Igen, január elsejétől a GVH úgynevezett felszólító levelet küldhet ki, ebben jelezheti valamely gazdasági szereplőnek, hogy a magatartását aggályosnak találja, s feltételezhető a jogsértés veszélye.

Az új lehetőséggel bátran élünk majd, számos olyan piaci szegmenst látunk most is, amelyeken várakozásaink szerint már önmagában a versenyhatóság efféle figyelmeztető beavatkozása is versenybarát irányba tereli majd a vállalkozásokat.

A jövőre nézve is azt ígérhetem, hogy élni fogunk minden olyan új eszközzel, amellyel a jogalkotó növeli a GVH hatáskörét, mozgásterét. A Gazdasági Versenyhivatal nonstop készenlétben áll, a nemzeti versenyhatóságra mindig számíthatnak a magyar emberek.

Borítókép: Rigó Csaba Balázs, a GVH elnöke (Fotó: Bach Máté)