Aztán leállt a világ, s a karantén még inkább felerősítette az elsöprő zöldítést. Ám a politikai nyomással meggyőzött alapkezelők és a közösségi médiában egymást biztató kisbefektetők hiába népszerűsítették a környezettudatos részvényeket és zöldkötvényeket, a 2021-es év már másról szólt. Ahogy enyhült a karantén, s
újra felpörgött a világgazdaság, ismét teret nyertek a fosszilis energiahordozók.
Nemcsak a kőolaj és a földgáz ára szállt el, hanem az ipari forradalom hajnalát idéző széntüzelés is újra csúcsra futott. A zöldbuborékból csak a pukkanás maradt. Aki nem szállt ki időben, sokat veszített a zöldstratégiával. Jól mutatja a trendet, hogy az amerikai olaj- és gázipari részvényindex az elmúlt fél évtizedben egy helyben topogott, míg a széles piacot leképező S&P 500 vállalatainak árfolyama ugyanebben az öt évben ötven százalékot emelkedett. Ehhez képest az elmúlt egy esztendőben az olajcégek árazása harmincszázalékos emelkedéssel szinte
kirobbant a sokéves tespedésből,
szemben a tágabb részvénypiaccal, amely közel húsz százalékot zuhant. Ám a mostani olajipari felívelést aligha nevezhetjük organikus növekedésnek, túl sok az esetlegesség, az egyszeri hatás, s óriásiak a kockázatok.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!