Gyakori érv, hogy a hazai naperőművek teljesítménye már „lepipálta” a Paksi Atomerőmű teljesítményét is, de ez abszolút félrevezető állítás – hívta fel a figyelmet Hárfás Zsolt. A való életben ugyanis nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem a tényleges termelés. Tavaly például a Paksi Atomerőmű a beépített 2026 MW névleges teljesítménye révén mintegy 15,8 TWh villamos energiát tudott megtermelni, miközben a hazai naperőművek 2525 MW (év végi adat) névleges teljesítmény mellett csak 3 TWh termelésre voltak képesek. Ez azzal magyarázható, hogy az atomerőmű télen-nyáron, éjjel-nappal képes az áramtermelésre, így a teljesítménykihasználtsági tényező (az elméleti maximális teljesítőképességéhez mérten ténylegesen mennyi villamos energiát termel meg egy év alatt) 90 százalék körül mozog, naperőművek esetében az időjárás függvényében ez az arány 15 százalék volt.
Ugyanez igaz a szélerőművekre is. Hazánkban a szélerőművek 2021-ben még 643 GWh áramot termeltek, 2022-ben pedig 585-öt, ami azt is jelenti, hogy a tavalyi évben e időjárásfüggő megújulók kihasználási tényezője csak 20 százalék volt, miközben 2017-ben ez mintegy 26 százalék volt. A szélenergia legalább ugyanennyire időjárásfüggő, a valós ellátásbiztonságot nem képes garantálni, ezért a szén- és gázerőművek is egyaránt nélkülözhetetlenek – mutatott rá Hárfás Zsolt.
A német szénreneszánsz is részben az ellátásbiztonság garantálása miatt következett be. A szakértő hozzátette, a szénerőművek kedvéért folyamatosan bővítik a lignitbányák területét, ami falurombolással járt együtt. A területigény is nagy: a hambachi lignitbánya működési (2021) területe 457 négyzetkilométer.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTVA/Bizományosi: Branstetter Sándor)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!