Szinte napi politikai vita Magyarországon a szegények aránya. Érdemes azonban megnézni a tényeket is. Ha a pontos meghatározást akarjuk tisztázni, akkor a szegénységi arány megadja a mediánjövedelem hatvan százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élők arányát a teljes népességre vetítve. A mediánjövedelmet pedig úgy kapjuk meg, hogy jövedelmük alapján sorba rendezzük a személyeket, és az az összeg lesz a mediánjövedelem, amely alatt és fölött a sorba rendezés után ugyanannyi személy található.
A Központi Statisztikai Hivatal összegző elemzéséből kiderül, hogy a szegénységi arányt tekintve Magyarországon az Európai Unió átlagnál évek óta jobb a helyzet.
A számokból az is kiolvasható, hogy a mutató 2010 után még növekedett, ám 2014-től évről évre csökken. A koronavírus-járvány és az abból fakadó válság némileg ezen a téren is nyomot hagyott, mert 2021-re minimálisan, 12,3-ről 12,7 százalékra növelte a mutatót. Az elemzés megállapítja, hogy a nemek szerinti eltérés hazánkban kismértékben nagyobb a tagállamok átlagánál, és azzal ellentétes irányú. Nálunk a nők, az uniós tagállamainak többségében viszont a férfiak voltak előnyösebb helyzetben 2015-ig. 2017-ben már Magyarországon is a férfiak esetében volt kedvezőbb a mutató értéke.
A tartós szegénységben élők aránya Magyarországon szintén kisebb az európai uniós átlagnál.
A korcsoportokat tekintve a szegénységi arány 2021-ben a gyermekek és a 25–49 évesek esetében átlag alatti volt. A 65 évesek és az annál idősebbek esetében azonban 15,6 százalékra növekedett. Ebben szerepet játszik, hogy a nyugdíjak növekedési üteme elmaradt a többi jövedelem átlagos emelkedésétől. Összességében a tartós szegénységi arány értéke 2020-ban 5,1-ről 4,3 százaléka csökkent az előző évhez képest. A mutató jóval kedvezőbb, mint a huszonhét tagú közösség átlaga.
