Az élelmiszer-pazarlás növekvő, globális problémát jelent az egész világon. Növeli az ellátás bizonytalanságát, ezzel hozzájárul az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett a feleslegesen megtermelt élelmiszerek környezeti terhe hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is, fokozza a túlzott vízfelhasználással összefüggő kockázatokat. Az élelmiszer előállításához értékes erőforrások felhasználása szükséges, így magas a tevékenység ökológiai lábnyoma.
A termesztés, betakarítás, szállítás, előállítás, csomagolás, tárolás, kereskedelem, előkészítés mind energiaigényes folyamatok. Ezt az energiát pazaroljuk el a feleslegesen előállított, majd kidobott élelmiszerek esetében. Ennek kiküszöbölésére sokféle megoldás létezik, amelyek közül a leghatékonyabb és a legegyszerűbb a pazarlás megelőzése.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése felhívja arra is a figyelmet, hogy az élelmiszerek pazarlásán belül megkülönböztethetünk elkerülhető, nem elkerülhető és potenciálisan elkerülhető hulladékokat.
A legelső pont arra utal, hogy eredendően emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel kerül a kukába. Például megromlott joghurt, összefonnyadt egész gyümölcs, kidobott készétel. Ha ez megtörténik, az általában emberi gondatlanság eredménye. Ezt nevezzük valójában pazarlásnak.
A második pont az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati vagy növényi eredetű úgynevezett élelmiszerrészeket érinti. Ilyen például a tojáshéj, a csont vagy éppen a banánhéj. Ilyen hulladékok szükségszerűen keletkeznek az élelmiszerláncban.
