A Mol először is kijelentette, hogy az ukrán és horvát partnereik magatartását visszaélésként értékeli nemcsak Magyarországgal, hanem Csehországgal és Szlovákiával szemben is. Rámutattak, hogy ezeknek az országoknak történelmi a kiszolgáltatottsága, hiszen a tengertől elzárva a finomítóit csak tranzitországokon, jellemzően az Adria és a Barátság vezetéken keresztül lehet ellátni.
A megemelt tranzitdíjak az egész régióban kihívást jelentenek az üzemanyagpiaci szereplők számára
– szögezték le. Szerintük az, hogy a Janaf a méltányosnak tartott piaci ár négy-ötszörösét számítja fel, azért is különösen problémás, mert a Mol-csoport egyedül az Adria vezeték horvátországi szakaszán, ezen az útvonalon tud beszerezni nem orosz kőolajat ahhoz, hogy megfeleljen az uniós szankcióknak. Mivel a horvátok extrém árakat diktálnak, a hosszú távú ellátásbiztonságot jelentő szerződés helyett egyelőre csak rövid távú szerződések megkötésére volt lehetőség.
Ez utóbbi megjegyzéssel vélhetően arra utaltak, hogy a Janaffal csak 2023 végéig szól az egyezség, a 2024-es tranzitdíjak kitárgyalása még várat magára. Ha addig nem változnak a körülmények, a horvátok ismét kihasználhatják a totális erőfölényüket. Ez pedig nem sok jót jelent a magyarországi üzemanyagárak alakulása szempontjából – írja a Világgazdaság.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!