– Németország illetékes minisztériumai a kezdetektől fogva tisztában voltak azzal, hogy hibás döntés az utolsó három atomerőművi egység leállítása, ám szakmai helyett politikai hitvita mentén döntöttek. Holott szakértők, Nobel-díjasok, reálisan gondolkodó politikusok szólaltak fel az atomerőművek bezárása ellen, mindhiába – mondta lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő. Jelezte: nemrég a Bild napilap egy belső, titkos e-mail-váltást szivárogtatott ki, amely a környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium sajtóirodái közötti levelezést tartalmazta. Az egyértelműen azt támasztotta alá, miszerint az utóbbi minisztérium is a kezdetektől fogva tisztában volt azzal, hogy az atomerőművek további üzemeltetése esetén földgázt lehetett volna megtakarítani, olcsóbb lett volna a villamos energia és növelni lehetett volna az ellátásbiztonságot is.
A szakértő szerint láthatóan a német nagypolitika sokkal inkább a saját érdekeit képviseli az emberek és a német ipar alapvető érdekei helyett. Nem számítanak a toronymagas háztartási- és ipariáram-árak, az ellátásbiztonsági kockázatok, a szénbányák terjeszkedése, a falu- és templomrombolások és a növekvő szén-dioxid-kibocsátás sem. Sokatmondó, hogy a németek az utolsó atomerőművi egységek leállítása óta masszív áramimportra szorulnak a környező országokból, a legtöbb Franciaországból, Belgiumból és Csehországból érkezik. Ezekben az országokban atomerőművek is üzemelnek, tehát a németek végeredményben atomerőművekből származó villamos energiát használnak fel. Úgy is fogalmazhatunk a szakértő szerint, hogy a szomszéd atomenergiája „zöldebb és jobb, mintha azt otthon kellene megtermelni”.