A megszokott élelmiszertermékek kiszerelésének csökkenése vagy változása nem most jött divatba, ám egyre többször okoz bosszúságot a vásárlónak. Az sem titok egyébként, hogy a zsugorinflációnak nevezett jelenség hatása a havi vagy éves inflációs rátában kicsi, tehát léte vagy nem léte összességében elhanyagolható lenne. Ugyanakkor a fogyasztót egyre többször éri meglepetés, hogy a korábbi tíz termék helyett a csomagban már csak hét van, vagy a korábbi ötszáz gramm helyett már csak négyszáz gramm árut kap ugyanannyiért.
Március elsejétől Magyarországon a nagy élelmiszer-kereskedelmi láncoknál figyelemfelhívó tájékoztatót kell kihelyezni az olyan termékeknél, ahol a kiszerelés csökkent. Ahogy arról már a Magyar Nemzet is beszámolt, a tájékoztatót a kereskedőnek kell kitennie, az információt azonban a gyártónak kell megadnia. Így tavasztól az egyébként „beszédes” árcédula (amely tartalmazza például a termék kilogrammonkénti vagy literenkénti egységárát is) mellett szerepelnie kell annak a feliratnak, hogy „csökkent a kiszerelés mérete”.
(Forrás: Goksi)
A gyártók és a kereskedők (saját márkás terméknél) rendszeresen változtatják egyes termékek csomagolási töltősúlyát vagy kiszerelését, attól függően, hogy a termék alapanyagából vagy magából a termékből milyen nagy az árualap. Azt is figyelik, hogy a konkurencia milyen kiszereléseket használ, hogy véletlenül se lehessen a két terméket összehasonlítani.
Érdemes például a tejpiacon a túróra mint úgynevezett puffertermékre gondolni. Ha sok a piacon a tej, megjelennek a nagy kiszerelésű családi csomagolások, ha viszont csökken a tej árualapja, akkor a kiszerelések egészen aprók lesznek, és persze az egységárak (kilogrammonként) is változnak.
Ugyanilyen termék a prémiumsajt is, a szezonban megnő a csomagolás töltősúlya, szezonon kívül csökken. Mindez nagyban függ attól, hogy a gyártó vagy forgalmazó melyik mérettel tud nagyobb hasznot, vagy forgalmat generálni.
Ugyancsak az üzletpolitika része a diszkontkiszerelés is – főleg a saját márkáknál –, így év közben változhat a termékkategórián belüli élelmiszerek kiszerelésének súlya. A kétezres években egyébként a világsajtó arról írt, hogy a diszkontkiszerelések, családi csomagolások sok esetben a túlfogyasztásra (a háztartási igényeken felüli) és az élelmiszer pazarlására alkalmasak. Fordított alapállásban, de ugyanaz a képlet, mintha nőne a termék ára. Pont annyival, amennyi étel a szemétben végzi. A probléma azonban nem a változó kiszerelésű és töltősúlyú, hanem a megszokott márkák megszokott élelmiszertermékeinél adódhat. Itt egyáltalán nem árt – fogyasztóvédelmi szempontból – a tájékoztatás. Ez nemcsak a vásárlót látja el információval, hanem a kereskedőt és a gyártót is védi, hiszen a vásárló az eladás helyén dönthet a termék vásárlásáról vagy a vételtől való elállástól. Magyarán, nem otthon dühöng magában, hogy át lett verve.
