A német klímatörvény szigorúan és precízen határozza meg a nettó nulla kibocsátás 2045-re történő elérésének kereteit. Az ambiciózus Energiewende 2030-ig történő megvalósítása érdekében az összes villamosenergia fogyasztás nyolcvan, 2035-re pedig száz százalékát megújuló energiaforrásokból kell biztosítani, a szén és a lignit energetikai hasznosítását pedig be kell fejezni. Tény, Németország úttörő szerepet töltött be a szél- és naperőművek elterjesztésében és termelésük felfuttatásában, 2023 végével pedig leállította az atomerőműveit – ismertette a német energiamix megvalósításával kapcsolatban lapunk megkeresésére Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.
Ismertette a megújuló energia részesedésnövelésének legfontosabb céljait. Ezek többek között a 100-110 GW-os szárazföldi és 30 GW-os tengeri szélerőművi kapacitás elérése, kiegészítve egy 200 GW-os naperőművi és háztartási napelem (HMKE) beépített teljesítménnyel. 2030-ig pedig mintegy ötödével kívánják csökkenteni az ország energiafelhasználását.
A kutató kiemelte, a pozitív tendenciák ellenére a német elsődleges energiamix ma is fosszilisenergia-alapú (34 százaléka kőolaj, 24 százaléka földgáz, 21 százaléka szén) és csak kisebbik része hulladék és megújulóalapú. Ha csak a villamos energia termelését nézzük, a legmagasabb a megújuló arány 52 százalékkal, ezután a szén és a lignit következik, majd a földgáz 15,6 százalékkal. Toldi Ottó hozzátette, a földgáz (amelynek 94 százaléka import) részaránya azért másfélszereződött, mert a németek valamennyi atomerőművüket leállították. Mint korábban írtuk, jelenleg Németországé Európa második legpiszkosabb energiamixe, az egy főre jutó üvegházgáz-kibocsátás 10 tonna CO2eq (szén-dioxidnak megfelelő) évente. Idehaza ugyanez 6,2 tonna, amivel Magyarország a hatodik legkevésbé környezetszennyező tagállam.
A villamosenergia-mixben második legnagyobb részarányú szén- és lignittüzelésű erőművek kivezetésére is megvan az ideológiaalapú menetrend, amelyet az orosz–ukrán háború sem befolyásol: 2030-ig 5,7 GW, 2038-ig 8,65 GW szenes-lignites kapacitást állítanak le, a lignitbányák bővítése tehát csak egy pár éves átmeneti időtartamra szól – magyarázta a kutató.
Marad tehát a megújulóalapú energiatermelés főként a villamosenergia-szektorban és a földgáz elsősorban a hőpiacon. Gyors összevetésként 2022-ig a német gázimport hetven százaléka Oroszországból származott, most a háború után a 43 százaléka Norvégiából, 26 százaléka Hollandiából és 22 százaléka Belgium felől (ez nagyrészt USA-beli és katari LNG), de érkezik még valamennyi orosz gáz is a Testvériség gázvezetéken.
– A földgáz a legtisztábban égő fosszilis energiahordozó, ha tűzifával, biobrikettel, agropellettel pótoljuk, sokkal nagyobb mértékben szennyezzük a környezetet, hiába sorolják a megújulók közé – mutatott rá Toldi Ottó. Hozzátette, az áramalapú fűtéssel ugyanez a helyzet. Csak akkor érdemes áttérni rá, ha ha az adott ország villamosenergia-termelése már nagyrészt dekarbonizált. Ráadásul az egykori áramexportőr ország ma behozatalra szorul. Ha a zöldliberális német kormány nem is, az energiaválság és az orosz-ukrán háború hatására az Európai Bizottság az EU-szintű javaslatot elvetette és legújabban 2030-as, de inkább 2050-es céldátumokról beszélnek a földgáz lakossági használatának kivezetésével kapcsolatban.
A kutató végül megjegyezte, alaptétel, hogy egy adott ország villamosenergia-rendszerében rendelkezésre álló áram mennyiségének minden időpillanatban meg kell egyeznie az aktuális fogyasztással. Ezért nem lehet egy aránynál jobban támaszkodni az időjárásfüggő megújulókra, mivel olyan áramtermelő technológia kell, ami flexibilisen szabályozható, a fel- és leterhelés nagyon gyorsan végrehajtható. Ez pedig ipari akkumulátorok és atomerőművek hiányában csak gázerőművekkel valósítható meg Németországban. Megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol gyorsan nőtt a nap- és a szélerőművek aránya, legalább ugyanannyira emelkedett az erőművi földgázfelhasználás és ezzel együtt a gázfüggőség.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Magyar Nemzet/Kurucz Árpád)