Marad tehát a megújulóalapú energiatermelés főként a villamosenergia-szektorban és a földgáz elsősorban a hőpiacon. Gyors összevetésként 2022-ig a német gázimport hetven százaléka Oroszországból származott, most a háború után a 43 százaléka Norvégiából, 26 százaléka Hollandiából és 22 százaléka Belgium felől (ez nagyrészt USA-beli és katari LNG), de érkezik még valamennyi orosz gáz is a Testvériség gázvezetéken.
– A földgáz a legtisztábban égő fosszilis energiahordozó, ha tűzifával, biobrikettel, agropellettel pótoljuk, sokkal nagyobb mértékben szennyezzük a környezetet, hiába sorolják a megújulók közé – mutatott rá Toldi Ottó. Hozzátette, az áramalapú fűtéssel ugyanez a helyzet. Csak akkor érdemes áttérni rá, ha ha az adott ország villamosenergia-termelése már nagyrészt dekarbonizált. Ráadásul az egykori áramexportőr ország ma behozatalra szorul. Ha a zöldliberális német kormány nem is, az energiaválság és az orosz-ukrán háború hatására az Európai Bizottság az EU-szintű javaslatot elvetette és legújabban 2030-as, de inkább 2050-es céldátumokról beszélnek a földgáz lakossági használatának kivezetésével kapcsolatban.
A kutató végül megjegyezte, alaptétel, hogy egy adott ország villamosenergia-rendszerében rendelkezésre álló áram mennyiségének minden időpillanatban meg kell egyeznie az aktuális fogyasztással. Ezért nem lehet egy aránynál jobban támaszkodni az időjárásfüggő megújulókra, mivel olyan áramtermelő technológia kell, ami flexibilisen szabályozható, a fel- és leterhelés nagyon gyorsan végrehajtható. Ez pedig ipari akkumulátorok és atomerőművek hiányában csak gázerőművekkel valósítható meg Németországban. Megfigyelhető, hogy azokban az országokban, ahol gyorsan nőtt a nap- és a szélerőművek aránya, legalább ugyanannyira emelkedett az erőművi földgázfelhasználás és ezzel együtt a gázfüggőség.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Magyar Nemzet/Kurucz Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!