Egyre gyakrabban fordul elő, hogy csökkenteni kell az atomerőművek teljesítményét a megújuló energiaforrások miatt Franciaországban. Hasonlóra idehaza is akadt már példa. Zay Balázs, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója lapunk megkeresésére elmondta, eredetileg az atomerőműveket alapterhelésű erőművekként építették, így nem is kaptak terheléskövetési képességet. Beindításuk vagy leállításuk pedig sok órát vett igénybe. Francia és német reaktoroknál az évek során különböző módszereket dolgoztak ki, hogy növeljék a nukleáris reakció működési tartományát – ismertette.
Fotó: Kállai Márton
Nyomottvizes reaktoroknál (PWR) a bórszabályozás és az eltérő minőségű szabályozórúd lett a megoldás, ezzel maximum 70 százalékos teljesítménycsökkentés érhető el, míg forróvizes reaktoroknál (BWR) a recirkulációs vízáramlás sebessége változtatható, amivel nagyjából negyvenszázalékos a maximális teljesítménycsökkenés mértéke.
A paksi atomerőműnél (PWR) valamivel szűkebb szabályozhatósági tartomány, mivel a tervezésekor, illetve építésekor ez még nem volt szempont. Ennek ellenére a szűk keresztmetszet inkább a reakcióidő, vagyis pontos előrejelzésre van szükség az esetleges teljesítményszabályozáshoz, nem lehet az erőművet a pillanatnyi termeléshez idomítani. Írtuk, a gázerőműveket viszont hamar az energiaigényekhez lehet igazítani, teljesítménykiegyenlítő szerepük van és a magyarországi tartalék erőművek is ilyen típusúak, pont az effajta rugalmasság miatt van szükség rájuk.
Zay Balázs kiemelte, az újabb, úgynevezett harmadik+ generációs erőműveknél, amilyen a Paks II is lesz, már elvárás a teljesítmény gyors szabályozhatósága. Figyelmeztetett egyúttal, nem szabad elfeledkezni arról, hogy leszabályozáskor egy drágán felépített és olcsón termelő erőművet nem használunk, mégpedig azért, hogy a drágán termelő támogatott időjárásfüggő megújulók áramát vegyük meg. Megoldás csak az energia eltárolásának megoldása lehet, hiszen alaperőművekre is szükség van, ha annyi energia előállítására a megújulók nem képesek, ami egész évben minden napszakban biztosítani tudja a növekvő villamosenergia-fogyasztásunkat.
A kutató a szakszóval visszaterhelésként említett teljesítményszabályzással kapcsolatban elmondta még, a paksi atomerőmű kihasználtsága rendre kilencven százalék körüli, tehát éves viszonylatban kevés a műszaki hiba és a leszabályozás is. Az egyes menetrendezett leterhelések reaktoronként nem haladják meg a harminc, összességében pedig a 25 százalékot.
Az akkumulátoros tárolás a napközbeni menetrendezési hibák kiegyenlítésére jó megoldás. Igazán nagy kapacitás kiépítése, ami például képes az éjszakai vagy téli energiaellátást biztosítani, technikailag lehetetlen. Ennek olcsóbb, de nehezebben kiépíthető alternatívája a szivattyús erőművi energiatárolás valamely módozata – amely jelenleg a legkorszerűbb energiatárolónak számít. Írtuk, Magyarország is számol ilyen létesítménnyel, a hazai szivattyús erőmű 600 MW kapacitású lesz.
Zay Balázs hozzáfűzte, a napenergia és szélenergia eltárolásának legideálisabb módja a hidrogén lenne. Sajnos az elektrolízissel előállított hidrogén árban még nem versenyképes a metánból kémiai úton nyerthez képest, azonban folynak a fejlesztések. Az MVM-csoportnak és a Mol-csoportnak is van saját elektrolizáló üzeme. A legígéretesebb kutatások a fölös hő- és villamos energiát egyszerre hasznosító megoldások, amelyek esetén az atomerőművek és a nap- és szélerőművek tényleg kiegészítői lennének egymásnak.
