Sorra dőltek meg a melegrekordok az idei nyáron. Olyannyira, hogy az Európai Unió Copernicus klímafigyelő szolgálata szerint a feljegyzések kezdete ótaaz idei nyár volt a legmelegebb az északi féltekén. Nagy a valószínűsége, hogy az idei év a valaha mért legmelegebb év lesz. Az intézet jelentése szerint a felszíni átlaghőmérséklet június eleje és augusztus vége között 16,82 Celsius-fok volt, azaz 0,71 Celsius-fokkal magasabb, mint az 1991-től 2020-ig mért augusztus átlaghőmérséklet.
Ha a forró nyár jó hír lehet a turistáknak, annál kevésbé örömteli a mezőgazdaságnak. Nagy István agrárminiszter a minap jelentette be, hogy szeptember elejére az aszálykárra bejelentett területek nagysága elérte a 390 ezer hektárt. A kukoricatermést 235 ezer, a napraforgót 125 ezer hektáron érinti az aszály.
Kevesen tudják, hogy az aszállyal érintett területek nagyságának meghatározása a Pálfai-féle aszályossági index segítségével történik. Ez az index az április–augusztusi időszak középhőmérsékletének és az október–augusztusi időszak súlyozott csapadékösszegének a hányadosa. Az index figyelembe veszi a hőségnapok számát, a csapadékszegény időszak hosszát, a talajvíz mélységét és a mezőgazdasági növények időben változó vízigényét is.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elemzése felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás következtében az időjárási szélsőségek – köztük az aszály – egyre gyakrabban fordulnak elő világszerte és hazánkban is. Az aszály ártalmas hatása legszembetűnőbben a mezőgazdaságot érő veszteségen keresztül számszerűsíthető.
Az aszály nyomán a magyar mezőgazdaság olykor súlyos károkat szenved el, csakúgy, mint az egész élővilág, a művelt és a műveletlen, illetve az oltalom alatt lévő területek egyaránt, ezáltal maga a társadalom is.
A KSH visszatekintéséből kiderül, hogy Magyarországon 2000 és 2022 között az aszállyal érintett területek aránya számos esetben jelentősen meghaladta az ötven százalékot. Kiemelkedően aszályos év volt 2000, 2003, 2007, 2012, 2013, 2015 és legutóbb 2022 is. Ennek hátterében a rendkívüli hőség, a csapadékhiány, illetve a kettő együttes előfordulása áll. Így például 2012-ben az országos átlagos csapadékösszeg kifejezetten alacsony volt. A 2013-as aszály mértéke elmaradt a 2012. évitől, elsősorban az átlagosnál lényegesen csapadékosabb tavaszi időjárás hatására. Ezt követően 2014 aszálymentes volt, az alsó küszöbértéket megközelítő állapot a Tiszántúl és az Alsó–Duna-völgy területét jellemezte. Majd 2015-ben ismét nagymértékű aszály sújtotta az országot, amikor a – döntően – nyári időszak öt hőhulláma 42 napot érintett. Ezután 2016-ban ismét aszálymentes év következett, de 2017-ben az aszállyal érintett területek aránya újra elérte az 51 százalékot. A 2020-as év a harmadik helyre került az áprilisi aszályok dobogóján 2007 és 1946 után, mégis éves szinten az aszállyal érintett területek aránya alacsony, mindössze három százalék volt. Ehhez képest 2021-ben és 2022-ben újra magas, 70-85 százalékot kitevő lett az aszállyal érintett területek aránya az országban. Az aszály egyébként hozzátartozik hazánk éghajlatához, tízévente átlagosan négy évben fordul elő.
Az agrárminiszter a minap megerősítette azt is, hogy a víz kulcskérdés a mezőgazdaságnak. A Vidékfejlesztési program hamarosan megjelenő pályázataiban támogatni fogják a víztakarékos öntözési technológiák bevezetését, az öntözőrendszerek optimalizálását, valamint a víztakarékos öntözési infrastruktúra és a kapcsolódó műtárgyak fejlesztését. A programban eddig több mint 1200 öntözési projektet támogattak, összesen 177 milliárdos forint összegben.
A KSH számaiból az is kiderül, hogy az öntözött területek mezőgazdasági területen belüli aránya az elmúlt tíz évben 1,5 és 2,6 százalék között változott, 2022-ben volt a legmagasabb. Adott évben az öntözött terület nagyságát nagyban befolyásolja az időjárás alakulása, a lehullott csapadék mennyisége, területi és időbeli eloszlása.
