Orbán Viktor miniszterelnök a parlamenti őszi ülésszakának kezdetén tartott nyitóbeszédében nagyon határozottan állította, a magyar gazdasági köszöni szépen, jól van. A főbb mutatók alapján nem túlzó a kijelentése, ezeket vette sorra a Világgazdaság.
Ha van a magyar gazdaságnak fontos fundamentuma, akkor az a magas foglalkoztatottság, és ezt nemcsak a kormány, hanem a kabinettel sokszor vitában álló jegybank is így látja. A Magyar Nemzeti Bank szeptemberi inflációs jelentésének ismertetésekor Balatoni András igazgató is ezt emelte ki, hogy a hazai növekedési dinamikának erős fundamentuma a történelmileg magas foglalkoztatási szint, amiben érdemi változás a közeljövőben sem várható.
A gazdaság helyreállása szempontjából a legfontosabb azonban a reálbérek növekedésének helyreállása. A magas inflációt a háztartások elsősorban a fogyasztási kiadások visszavágásán keresztül szenvedték meg, ami teljesen érthető, hiszen húsz százalék fölötti infláció mellett senki nem akarja, hogy az áremelkedés elvigye a bérének jelentős részét. Épp ezért volt kulcsfontosságú, hogy egy év reálbércsökkenés után 2023 szeptembere óta konstans emelkedik a hazai fizetések vásárlóértéke.
Az óvatossági motívumnak köszönhetően a lakosság pénzügyi megtakarítása is jelentősen emelkedett, ami viszont a későbbi gazdasági növekedésünk egyik sarokköve lehet. A legutolsó adatok szerint a pénzügyi eszközök állománya június végén 103,58 ezermilliárd forintot tett ki, ami erőteljes, 14,5 százalékos emelkedést jelent egy év alatt.
A magyar gazdaság jövője szempontjából strukturálisan legfontosabb, hogy a nehézségek ellenére is folyamatos maradt a tőkebeáramlás. Ennek pedig évtizedek óta nem volt akkora jelentősége, mint manapság, amikor a világban egy technológiai átalakulás zajlik. Annak ellenére, hogy az elektromos átállás egyelőre itt, Európában éppen megbicsaklott, a jövő egyértelműen ebbe az irányba mutat.
A teljes cikk itt olvasható:
