A Nyugatnak még mindig fáj, hogy nem talicskázhatja ki a magyarok pénzét

A magyarországi energiaszektorból kitalicskázható összegekért a nyugati vállalatok már az uniós csatlakozás előtt bejelentkeztek. A balliberális kormányoktól meg is kapták, mégpedig a magyar családok rovására. A helyzeten az Orbán-kormányok változtattak, bevezetve a rezsicsökkentés rendszerét, amelynek a stratégiai fontosságú vállalatok állami fennhatóság alá terelése alapozott meg.

Fotó: Bach Máté

Stratégiai vásárlások a nemzetbiztonság érdekében

Felismerve a helyzet tarthatatlanságát, 2010-ben az Orbán-kormány első lépéseinek egyike volt a lakossági áram- és gázdíjak befagyasztása, majd a rezsicsökkentés programjának elindítása. Emellett viszont elengedhetetlen volt az energetikai ágazati szereplők visszaszerzése, nemzet- és ellátásbiztonsági érdekek miatt. A cél nem kevesebb volt, mint megakadályozni a multinacionális vállalatokat abban, hogy a magyar fogyasztók kárára bezsebelt extraprofitot kitalicskázzák az országból.

Elsőként az orosz Szurgutnyeftyegaz birtokában lévő 21,2 százalékos Mol-részvénycsomag került vissza magyar tulajdonba 2011 májusában. Az ügylet mintegy 500 milliárd forintot ért. Ez a tranzakció volt a folyamat első, stratégiailag kiemelten fontos eleme, és az energiafüggetlenség erősítését célozta. A részesedés egyébként azután került az orosz céghez az OMV-től, hogy meghiúsult az osztrák vállalat kísérlete a Mol egészének felvásárlására.

Ezután, 2012-ben létrejött az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. (később NKM Nemzeti Közművek Zrt.) azzal a céllal, hogy centralizálható legyen a belföldi közműszolgáltatás. Az MVM később szerezte meg az NKM-ben a többségi tulajdont, így az MVM-csoport részévé vált. Ide került a Főgáz, amely 2015-ben megvásárolta a francia GdF Suez Energia Magyarország Zrt. földgázszolgáltató 99,93 százalékát, ezzel jelentősen növelve piaci súlyát.

Közben 2013 szeptemberében az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. megvásárolta a német E.On magyarországi földgázipari érdekeltségeit, beleértve a földgáztárolókat és a hosszú távú orosz gázbeszerzési szerződést is 260 milliárd forintért. Ezzel a magyar állam közvetlen tárgyalópartnerévé vált az orosz félnek a gázbeszerzésben.

A Tigáz Zrt. lakossági földgázszolgáltatói üzletága 2016-ban került az olasz Eni többségi tulajdonából az NKM-hez, amely a következő évben a villamosenergia-piacon erősítette jelenlétét a francia tulajdonú EdF Démász Zrt. felvásárlásával. A német hátterű Elmű–Émász esetében a lakossági áramszolgáltatói tevékenység és az Émász hálózati része került állami kézbe. A lakossági ügyfelek az MVM Nexthez kerültek, míg az Elmű hálózati része továbbra is az E.On tulajdonában van. Magyarország második legnagyobb áramtermelője, a Mátrai Erőmű pedig több lépés után került az MVM-hez az Opus Globaltól 2019-ben.

Kedvező árak nemzeti szuverenitással

A felvásárlásokkal a magyar állam jelentősen megerősítette befolyását az energiaszektorban, ami elengedhetetlen volt a rezsicsökkentés bevezetéséhez és fenntartásához. Az állami kontroll alá vont szolgáltatókon keresztül a kormány már meghatározhatta az energiaárakat, egyszersmind biztosíthatta a lakosság számára a kedvező díjszabást. Olyannyira kedvezőt, hogy évek óta nálunk a legalacsonyabbak az egyetemes szolgáltatások árai.

Emellett különösen a Mol és az E.On gázüzletágának visszaszerzése megnövelte Magyarország alkupozícióját a nemzetközi tárgyalásokon, elsősorban Oroszországgal szemben. 

Megerősödött az ellátásbiztonság is, hiszen a stratégiai fontosságú energiaszolgáltatók hazai kézbe kerülése csökkentette a külső piaci tényezők vagy a külföldi tulajdonosok döntéseinek való kitettséget. Vagyis a lépéssorozat nem csupán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági és szuverenitási dimenzióval is bírt. És talán éppen ezen tényezők miatt nem tetszik annyira a brüsszeli döntéshozóknak.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Bach Máté)