Amíg az ingatlanpiac egészének van egy tavasztól őszig tartó aktívabb időszaka, a nyaralópiac kifejezetten szezonális, a jó idő beköszöntével indul, májusban, júniusban, és szeptember végéig tart, így hiába tűnne logikusnak, hogy télen olcsón lehet nyaralót venni, a gyakorlatban ez mégsem így van – mondta el lapunk megkeresésére Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Kifejtette, az elmúlt egy-két évtizedben valamelyet át is rendeződtek a viszonyok. Likvidnek továbbra is a főváros és a Balaton számít, de a Velencei-tó helyett inkább a Tisza-tó és a Dunakanyar került előtérbe a nyaralópiacon. A keresleti mutatók alapján pedig egyáltalán nem az látszik, hogy bármiféle hatása lenne a még el sem fogadott, a települések önazonosságának védelméről szóló törvénytervezetnek.
A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy a magyar tenger északi, illetve déli partján egyaránt tíz-tízezer ingatlant hirdetnek a portálon. Balogh László rámutatott, májusban a déli parton havi összevetésben négy, éves alapon pedig öt százalékkal nőtt az érdeklődés. Az északi parton havi alapon minimálisan, ám éves összevetésben hét százalékkal több a megkeresés.
Már az árak sem (teljesen) budapesti szintűek, ehhez viszont az elmúlt pár évet is érdemes megnézni. A pandémia alatt a távmunka terjedésével megnőtt a kereslet a Balaton iránt, az árak is emelkedtek, 2022 nyarától viszont lejtmenet következett, hiszen többségében másodlagos ingatlanok piacáról van szó. Ezt követően ismét drágulás kezdődött, átlag alatti mértékben, így ma már a Balaton-parti települések átlagos négyzetméterára alatta marad a budapestieknek. A déli part átlagára kicsivel kevesebb mint 1,1, az északi parté pedig szinte pontosan 1,1 millió forint négyzetméterenként, mindkét oldalon meglehetősen nagy szórással.
Továbbra is Tihany az egyik legdrágább, az átlagár 1,7 millió forint, a házaké pedig 170 millió forint, a legolcsóbbak egyike pedig Balatonfőkajár 59,9 millió forintos átlagos ingatlanárakkal és 650 ezer forintos négyzetméterárral. Balogh László rámutatott, az átlagértékek közötti különbséget a telkek és a házak mérete határozza meg, az viszont általánosságban elmondható, hogy szinte nincsen balatoni ingatlan ötvenmillió forint alatt, tóparttól távolodva pedig csökkennek a négyzetméterárak.
A szakértő az árképzés kapcsán megjegyezte: a nyaraló egyben jogi kategória is, és igen sokfajta ingatlan tartozik ide az üres telekre felállított lakókocsitól, mobilháztól kezdve a klasszikus, fűtés nélküli nyaralóépületeken keresztül a tóparti apartmanházakban lévő lakásokig. Utóbbiak például társasházi lakásokként működnek, és az ilyen ingatlanokat (annak ellenére, hogy nyaralóként hirdetik vagy emlegetjük őket) a bankok is nagyobb eséllyel hitelezik, mint az üdülőövezeti besorolásúakat. Főleg akkor, ha olyan nagyobb településeken találhatók, mint Siófok, Balatonalmádi vagy Balatonfüred.
A települések önazonossága kapcsán Balogh László azt mondta, pont a jóval olcsóbb Tisza-tónál lenne logikus, hogy bármiféle hatása legyen, megelőzve az „elbalatonosodást”, a fokozott kereslet árfelhajtó hatását. Viszont erről itt nincs szó, a négyzetméterárakat tekintve a Tisza-tavi ingatlanok a balatoniak harmadába, az átlagárakat tekintve pedig a felébe kerülnek. A kereslet havi alapon enyhe emelkedést mutat, az átlagos négyzetméterárak pedig 343 ezerről 350 ezer forintra nőttek.
A számok alapján viszont hirtelen elértéktelenedéstől és elfordulástól a magyar tenger partjain sem kell tartani. Azokon a településeken, ahol sok nyaraló száll meg, továbbra is szükség van és lesz kiadó és kiadható ingatlanokra. Főleg a nagyobb településekre igaz ez, minimális az esélye, hogy például egy siófoki telket a még hatályba sem lépett tervezet miatt nehezen lehessen eladni.
