Minden eddiginél erősebben fenyeget a klímakatasztrófa

A Föld rendszereinek több mint kétharmada ma már kritikus állapotban van, miközben 2024 a történelem legmelegebb éve lett. Eközben az is világos lett, hogy mindenféle intézkedés ellenére az emberi tevékenység tovább növeli az éghajlati és ökológiai válságot, gyorsítja a klímaváltozást.

A klímaváltozás hatása Fotó: HOZI Forrás: Middle East Images

A kibocsátás növekedése gyorsítja a klímaváltozást

• A szénből, földgázból és kőolajból származó energiafelhasználás 2024-ben minden idők csúcsára emelkedett, vagyis a globális igény tovább nő, nem csökken. Bár a nap- és szélenergia termelése gyors ütemben bővül, még mindig csak töredékét, három-négy százalékt adja az emberiség által felhasznált teljes energiának.
• Az üvegházhatású gázok emberi tevékenységekből származó kibocsátása 2024-ben szintén rekordmagas, 40 gigatonna szén-dioxid-egyenérték volt. Ez jól mutatja, hogy a kibocsátások a gazdasági fejlődéssel és az energiakereslet növekedésével együtt tovább emelkednek.
• Ennél is nagyobb probléma, hogy az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt néhány év után ismét a Covid előtti szintekre ugrott vissza (átlagosan évi öt tonna fejenként), és ezzel 2007 óta gyakorlatilag stagnál. Ez azt jelzi, hogy se a globális világgazdaság, se az egyes országok nem tudták feladni a megszokott jólétet és leválasztódni a fosszilis energiafelhasználásról.
• Az egy főre jutó hústermelés és -fogyasztás folyamatosan növekszik, és jelenleg 1980-hoz képest már ötven százalékkal magasabb – ezzel hetente félmillió új haszonállatra van szükség. Mivel az állattartás – különösen a szarvasmarha – jelentős metánkibocsátással jár, ez a növekvő trend is érdemben hozzájárul a klímaváltozáshoz.

Erősödő hatások

• A globális erdőveszteség 2024-ben csaknem harmincmillió hektár volt, míg 2000-ben ennek csupán a fele. Ez a növekvő erdőirtás, illetve az erdőtüzek következménye, amelyek a szénmegkötő képesség csökkenéséhez, illetve a klímamodellekben nem számolt extra kibocsátáshoz vezetnek.
• Ugyan pozitívumként említhető, hogy az üvegházhatású gázok karbonadóval terhelt aránya nőtt az elmúlt húsz évben, de még mindig csak a globális kibocsátások 25-30 százalékát fedi le. Bár egyre több ország vezeti be az ilyen jellegű adókat és kvótarendszereket, ezek jelenlegi aránya és összege még nem eredményezi a kibocsátások megfelelő csökkentését és az elégséges alkalmazkodást.
• Az óceánok hőtartalma rekordmagas szintre emelkedett, ez jelentősen növeli a ciklonok és hurrikánok erejét, illetve hozzájárul a korallok pusztulásához.
• Az Északi-sarkvidék nyáron minimális jégkiterjedése az elmúlt tíz évben stagnált ugyan, de a negyven évvel ezelőttihez képest már negyven százalékkal alacsonyabb, tovább gyorsítva az északi félteke melegedését.
• Grönland (és az Antarktisz) hatalmas jégtömege évről évre rekordalacsony szinten van. Az ezekből származó sóban szegény víz hozzájárul az Atlanti-óceán tengeráramlatainak módosulásához, illetve elérhetjük azt a pontot, ami 2100 után több méteres globális tengerszint-emelkedéssel jár.
• Az extrém forró napok száma drámaian megnőtt a Földön az elmúlt évtizedekben – jelenleg húsz százalékkal haladja meg az ötven évvel ezelőtti átlagot. A hőhullámok gyakoribbá, intenzívebbé és hosszabbá váltak.
• A Föld sugárzás-visszaverő képessége évről évre egyre alacsonyabb, vagyis bolygónk kevesebb napfényt ver vissza, és több energiát nyel el. A csupán egy százalék alatti változás is nagy hatással bír a földi folyamatokra.
• A tüzek okozta globális erdőveszteség minden idők legmagasabb értékét érte el 2024-ben. A 2000-es évekhez képesti háromszoros növekedés egyszerre tovább gyorsítja a klímaváltozást, és súlyosbítja a biodiverzitási válságot.

Nincs megállás, pedig van megoldás

Mindezek alapján a világ egyre közelebb sodródik a veszélyes „forró Föld” forgatókönyvhöz – egy olyan állapothoz, amelyben a klímarendszer önmagát erősítő folyamatok miatt még akkor is tovább melegedne, ha az emberiség gyorsan csökkentené a kibocsátásokat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy még mindig van esélyünk ennek a folyamatnak a megállítására: rendelkezésre állnak olyan nagyon hatékony és gyorsan alkalmazható beavatkozások, mint például a tüzek és erdőirtások visszaszorítása, a fosszilis energiahordozók azonnali drasztikus ütemű kiváltása és az energiahatékonyság radikális javítása, a mezőgazdasági kibocsátások jelentős csökkentése, valamint a fenntarthatóbb fogyasztási szokások és zöldebb környezetpolitikák gyors bevezetése.