A szuverenitás génmódosító ellenségei: mit tehetünk az új génkezelési technikák bevezetése ellen

Sorsdöntő hetek előtt áll az európai és a magyar agrárium. Az Európai Unió asztalán fekvő tervezet, amely az új típusú génkezelési technikákkal létrehozott növények engedélyezését célozza, alapjaiban rengetheti meg a tagállami szuverenitást és Európa teljes élelmiszer-biztonságát. A javaslat elfogadása esetén a génmódosított termékek ellenőrzés és jelölés nélkül áraszthatnák el a piacot, megfosztva a fogyasztókat a szabad választás jogától, a gazdákat pedig kiszolgáltatva a globális óriáscégeknek. Farkas István Tamás, a Magyar Természetvédők Szövetségének társelnöke és az Agrárminisztérium szakemberei segítettek a helyzetértékelésben illetve az önrendelkezés megtartásának lehetőségeinek vázolásában.

Laborban ellenőrzik a magyar vetőmagot, de minden módosítást nem vehetnek észre Fotó: MTI/Balaton József

Az Agrárminisztérium álláspontja összecseng a civilekével. A tárca tájékoztatása szerint a kormány minden diplomáciai eszközt bevet a márciusi EP-szavazásig. Amennyiben Brüsszel mégis elfogadja a deregulációt, a minisztérium kész jogi útra terelni az ügyet, vizsgálva az uniós jogszabály megsemmisítésére irányuló per lehetőségét és a hazai jogszabályok olyan módosítását. Volt már olyan, hogy a jogi út győzött, például az a 2010-es években az Amflora nevű burgonya ügyében.

A szabadalmakat gátolja, a gazdákat csapdába ejti

A javaslat egy másik, gazdasági kockázatot is rejt: a vetőmagpiac teljes átalakulása. A globális nagyvállalatok a szabadalmi rendszer kiterjesztésével olyan függőségi viszonyokat teremthetnek, amelyek ellehetetlenítik a kisebb, nemzeti nemesítőházakat és a családi gazdaságokat, a növények tulajdonságainak levédetésével.

Az MTVSZ társelnöke szerint ez a folyamat kettős szorításba helyezi a magyar agrárium szereplőit. A kis nemesítők drága licencek megvásárlására kényszerülnek, míg a termelők elveszítik önállóságukat.

A szabadalmak [...] korlátozzák a genetikai anyaghoz való hozzáférést, így a kisebb nemesítőknek több licencet kellhet beszerezniük, drága és jogilag bizonytalan szerződésekbe kényszerülhetnek, ami függőséget teremt a nagyvállalatoktól [...]. Eközben a gazdák a szabadalmaztatott vetőmagokhoz gyakran szerződéses megkötésekkel jutnak hozzá, ami növeli a költségeiket, csökkenti az önállóságukat, és a szűkülő vetőmagválaszték miatt rontja az alkalmazkodóképességet is

 – figyelmeztetett a szakértő.

A címke vége?

Ha a fogyasztó és a termelő nem tudja megkülönböztetni a génszerkesztett terméket a hagyományostól, az a teljes élelmiszerláncot „megfertőzi”. Ez veszélyt jelent a biogazdálkodásból száramzó termékekre, amik magyar agrárium talán legfontosabb kitörési pontjai és presztízstermékei. Az ökológiai gazdálkodásban az NGT-növények használata papíron tilos maradna, a gyakorlatban viszont a nyomonkövetés hiánya miatt a véletlen szennyeződés elkerülhetetlenné válna. A jelölés nélküli termékek nemcsak a fogyasztókat tévesztenék meg, de a GMO-mentes védjeggyel ellátott áruk hitelességét is aláásnák.

A három út

Farkas István Tamás szerint Magyarország közel sem eszköztelen. A szakember három konkrét cselekvési irányt vázolt fel, amelyekkel megállítható vagy tompítható a folyamat:

• Az első lehetőség, a mMárciusban tartott szavazáson megállítani a tervezetet. A 21 magyar képviselő önmagában kevés, de a szövetségépítés kulcsfontosságú lehet.
• A második lehetőség a jogi út. Ha a rendeletet mégis elfogadják, az Amflora-ügyhöz hasonlóan, Magyarországnak pert kell indítania az Európai Bíróságon.
• A harmadik, kevésbé hatékony megoldás a nemzeti „kerülőutak” keresése. Ilyen lehetne például a védőtávolságok szigorú szabályozása az ökológiai gazdálkodók védelmére hivatkozva, ami a gyakorlatban kizárhatná az NGT-k termesztését. 

A következő hetekben döntő lehet a társadalmi nyomás. A magyar civil szervezetek és a választópolgárok megkereshetik az EP-ben jelenlévő magyar pártokat, és emlékeztethetik őket arra, hogy a szavazógomb megnyomásakor a magyar emberek testi és lelki egészséghez való jogáról döntenek.