– Ha gazdasági kérdésekről esik szó, egyes elemzőktől és politikai szereplőktől jó ideje szinte mást sem hallani, mint hogy a magyar gazdasági fellendülés csak látszólagos, átmeneti, és a következő hónapban, de legkésőbb a következő évben úgyis jön a visszaesés. Ehhez képest az idei első negyedévben 5,3, a másodikban 4,9, a harmadikban öt százalékkal nőtt a hazai GDP. Ennyire nehéz feladat volna helyesen megítélni az aktuális helyzetet?
– Az elmúlt években megszokhattuk, hogy akadnak ellendrukkereink, a gazdasági folyamatok alakulását azonban nem kívánságok, különösen nem a politikai kívánságok határozzák meg, ahogy a mutatószámok is rendszerint egyértelműen tükrözik a viszonyokat. Az idei harmadik negyedévben a maga ötszázalékos bővülésével a magyar gazdaság növekedett a legnagyobb mértékben az egész Európai Unióban, tehát nem tekinthető tárgyilagosnak az olyan kijelentés, amely kudarcosnak nevezi a kormány gazdaságpolitikáját.
– Ellenben a kritikusok sokszor hangoztatják, hogy Magyarországot csupán az uniós források tartják magasan a ranglistákon és lényegében csak a német gazdaság megrendelései éltetik a hazai gazdaságot.
– Érdemes ezeket a kérdéseket alaposan körbejárni. Tény, mégpedig örömteli tény, hogy a magyar gazdaság fejlődésében most is érdemi szerepet játszottak a megfelelően felhasznált uniós források. Volt olyan időszak idehaza, amikor az EU-tól érkező összegek nagyjából tíz százaléka került csak a gazdaságba; nem is volt különösebben sikeres az az időszak. Mi változtattunk az arányokon, s úgy határoztunk, hogy az uniós támogatások hatvan százalékát a gazdaság fejlesztésére fordítjuk. Pillanatnyilag Magyarország fejlődik a leggyorsabban az unióban, döntésünk tehát helyes volt. Ami a német–magyar gazdasági kapcsolatokat illeti, először is rögzíteni kell, hogy a viszony jó, nincs fennakadás. Az más kérdés, hogy az utóbbi időben a német ipar érdemben nem nő, miközben a magyar igen. Ennek oka részben az, hogy a német cégvezetők is igen fontosnak tartják a költségek alakulását és a termelékenységet. S mivel a német nagyvállalatok jelenleg kedvezőbb költségek mellett termelnek közép-európai gyáraikban – tehát nemcsak nálunk, hanem például Lengyelországban vagy Csehországban is –, ezért előbb döntenek műszakcsökkentésről vagy leépítésről a német üzemekben, mint itt. A helyzet azonban átmeneti, idővel a német gyárak is teljes kapacitásra kapcsolnak, s meglehet, hogy fejlettebb technológiával jelennek meg a piacon. A magyar gazdaság versenyképességét emiatt tovább kell javítani.