Bukarest támogatja Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Georgia csatlakozását az Európai Unióhoz. Közben Románia lőszert és katonai felszereléseket is küld Ukrajnának. Ennek kapcsán arról kérdeztük Pászkán Zsolt politikai elemzőt, hogy miként jellemezhető a román diplomácia a jelenlegi háborús helyzetben.
– A romániai diplomácia a megszokott, a pillanatnyi erőseknek tartott hatalmak felé simulékony formáját hozza. Ilyen értelemben önazonos, így nem is okoz túl nagy meglepetést. Ugyanakkor a román belpolitikai szereplők sem hagyhatják ki az alkalmat, hogy kisstílű belső harcokra használják fel ezt az emberi tragédiát
– mondta a Magyar Nemzetnek a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) elemzője.
Arról is kérdeztük a Románia-szakértőt, miért esik kevés szó a bukaresti politikai diskurzusban a nagy létszámú ukrajnai román kisebbségről. Mint mondta, a romániai politikai elit a történelemben nem először áldoz fel cinikusan nemzettársakat egy nagyobb „jutalom” kedvéért vagy a területén élő magyar közösség jogérvényesítésének megakadályozásáért. – Az első világháborúban a királyi Románia inkább az antantot választotta, mert Erdélyt értékesebb „hadikoncnak” tartotta a történelmileg Moldvához tartozó, de jóval szegényebbnek és értéktelenebbnek tartott Besszarábiánál. Az elmúlt évtizedekben a román politikai elit inkább feláldozta a saját határon túli etnikai közösségeit, csak ne érvényesüljenek a magyar közösségek számára is kedvező kollektív, önrendelkezési jogok – fogalmazott Pászkán Zsolt.
Szerinte Ukrajna esetében a román politikai tényezők egyrészt korábban azt remélték, ha nem támogatják a magyar kormány határozott fellépését, akkor „jutalmul” a román etnikai közösség kedvezőbb elbírálásban részesül.
– Másrészt az a megfontolás vezérelhette őket, hogy egy euroatlanti igényeket ellenkezés nélkül kiszolgáló állásfoglalásért jutalmul előbb vagy utóbb a nyugati partnerek ellenállása nélkül kebelezhetik be a Moldovai Köztársaságot. Az első várakozásuk eddig nem teljesült, a második még függőben van
– véli a nagybányai származású elemző.
Miként változhat Románia geostratégiai szerepe a mostani háború nyomán? – kérdeztük Pászkántól. Válaszában megjegyezte: a háború utáni helyzet annak hosszától, súlyosságától és végkifejletétől függ. – Jelen állás szerint Oroszország arra törekszik, hogy megszüntesse a Krím félsziget vízügyi és ellátási szempontból kiszolgáltatott helyzetét és vélhetően tartósan orosz katonai bázisokat hozzon létre a NATO határától 100-200 kilométerre. Ebben az esetben Románia bástyaként fontossá válhat, az eléggé hiányos infrastruktúráját – NATO- és EU-pénzből – végre ráncba szedhetik, de egy elhúzódó, befektetéseket, tőkeáramlásokat is befolyásoló hidegháborús korszakból és egy kritikátlanul simulékony külpolitikából több vesztesége származhat, mint előnye – mondta Pászkán Zsolt.
Borítókép: Ukrajnából elmenekült emberek az ukrán–román határ romániai oldalán, Siretben 2022. február 26-án. (Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement)
Orosz–ukrán háború 
