Korábban egyébként vita alakult ki arról az unióban, hogy a Kijevnek szánt lőszerek minél korábbi átadása miatt nem kellene-e például az Egyesült Államoktól, Dél-Koreától vagy Izraeltől megvásárolni azokat, ugyanis az európai gyárak felpörgetése „túlságosan lassú folyamat”, és így „nem tudják majd kellő lőszerrel ellátni az ellentámadásra készülő Ukrajnát”.
Amíg például Franciaország a forrás európai elköltését, addig Lengyelország a mihamarabbi eredményt szorgalmazta.
Egy uniós forrás a Defense News katonai szakportálnak elmondta, hogy az a kompromisszumos megoldás született, hogy a pénzt olyan lőszerekre és rakétákra lehet elkölteni, amelyek gyártásának „jelentős részét” az EU-ban vagy Norvégiában végezték, ideértve a végső összeszerelést is.
– A franciák az elejétől fogva azt szerették volna, hogy csak uniós gyártók legyenek ebben a projektben, de az európai lőszergyártó kapacitás lehetőségei miatt ez borzasztó lassú lett volna – nyilatkozta lapunknak Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense.
Kaiser Ferenc szerint az európai lőszergyárak felpörgetésének és a közös lőszerbeszerzésének „Norvégia és Finnország mindenképpen nagy nyertese lesz, hiszen Európa egyik legnagyobb lőszergyárát, a Nammót közösen üzemeltetik”.
A Nammo szortimentje széles körű, gyártanak rakétahajtóműveket, kiskaliberű gyalogsági lőszert, illetve gépágyú és aknavető lőszereket, de 155 milliméteres tüzérségi gránátokat is
– tette hozzá. Utóbbi egyébként különösen fontos Ukrajnának a háborúban.
– Számos ország jól jár az európai programmal, mert a rendelkezésre álló összeget a gyárak meglévő gyártósorai fejlesztésére költhetik, vagy újak felállítására is fordíthatják, kiküszöbölve a mostani szűk keresztmetszeteket, ám mindezt a cégeknek így nem csak saját forrásból kell megfinanszírozniuk – magyarázta Kaiser Ferenc.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!