– Ahhoz, hogy egy millió lőszert tudjunk Ukrajnának küldeni a következő 12 hónapban, arra bátorítom az Európai Parlamentet és a tagállamokat, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget és tegyenek azonnali lépéseket – mondta Twitteren megosztott videójában Thierry Breton, az Európai Bizottság belső piacért felelős biztosa.
Breton szerdán mutatta be a Fellépés a lőszergyártás támogatására (ASAP) elnevezésű kezdeményezést, amely célja Ukrajna lőszerellátásának a segítése. Az ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov üdvözölte az Európai Bizottság ukrán lőszer- és rakétaellátásának növelését.
Mint arról már lapunk is beszámolt korábban, az EU az Európai Békekeret (EPF) keretében – amely már nyolcmilliárd euróra bővült –, egymilliárd euró értékű támogatási intézkedést fogadott el az ukrán fegyveres erők támogatása céljából, amely a tüzérségi lőszerek közös szállítását és beszerzését is jelenti.
Emellett az EU márciusban azt is vállalta, hogy további kétmilliárd euró értékben kompenzálja azokat a tagállamokat, amelyek meglévő lőszerkészleteiket Kijevnek adományozzák és emiatt új készleteket „kénytelenek” beszerezni.
Brüsszel szerdai döntése értelmében ötszázmillió eurót ajánlott fel – az ASAP keretében – az európai lőszergyártó-kapacitások megerősítésére – a tagállamok további egyéni hozzájárulásokkal egészítik ki az összeget.
Noha az uniós hadipar „évek óta tartó alulfinanszírozottságtól” szenvedett, a mostani döntés jelentős löketet adhat a fejlődésének.
A tervek szerint az ASAP forrásait a tagállamok lőszereket és rakétákat gyártó új gyárak építésére, a meglévők korszerűsítésére, a határokon átnyúló partnerségek ösztönzésére, a nyersanyagokhoz való hozzáférés javítására, a régi lőszerkészletek tesztelésére és felújítására, valamint az új munkaerő képzésére fordíthatják.
Az EU tehát három lépést jelölt meg Ukrajna és az európai fegyveripar támogatására: az első a készletek átadása, a második a közös lőszerbeszerzés, míg a harmadik (az ASAP keretében) európai gyárak építése és korszerűsítése.
Ez nemcsak az ukrán haderőt, hanem az Európai Unió biztonságát is szolgálja
– mondta a javaslatról Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.
Korábban egyébként vita alakult ki arról az unióban, hogy a Kijevnek szánt lőszerek minél korábbi átadása miatt nem kellene-e például az Egyesült Államoktól, Dél-Koreától vagy Izraeltől megvásárolni azokat, ugyanis az európai gyárak felpörgetése „túlságosan lassú folyamat”, és így „nem tudják majd kellő lőszerrel ellátni az ellentámadásra készülő Ukrajnát”.
Amíg például Franciaország a forrás európai elköltését, addig Lengyelország a mihamarabbi eredményt szorgalmazta.
Egy uniós forrás a Defense News katonai szakportálnak elmondta, hogy az a kompromisszumos megoldás született, hogy a pénzt olyan lőszerekre és rakétákra lehet elkölteni, amelyek gyártásának „jelentős részét” az EU-ban vagy Norvégiában végezték, ideértve a végső összeszerelést is.
– A franciák az elejétől fogva azt szerették volna, hogy csak uniós gyártók legyenek ebben a projektben, de az európai lőszergyártó kapacitás lehetőségei miatt ez borzasztó lassú lett volna – nyilatkozta lapunknak Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) docense.
Kaiser Ferenc szerint az európai lőszergyárak felpörgetésének és a közös lőszerbeszerzésének „Norvégia és Finnország mindenképpen nagy nyertese lesz, hiszen Európa egyik legnagyobb lőszergyárát, a Nammót közösen üzemeltetik”.
A Nammo szortimentje széles körű, gyártanak rakétahajtóműveket, kiskaliberű gyalogsági lőszert, illetve gépágyú és aknavető lőszereket, de 155 milliméteres tüzérségi gránátokat is
– tette hozzá. Utóbbi egyébként különösen fontos Ukrajnának a háborúban.
– Számos ország jól jár az európai programmal, mert a rendelkezésre álló összeget a gyárak meglévő gyártósorai fejlesztésére költhetik, vagy újak felállítására is fordíthatják, kiküszöbölve a mostani szűk keresztmetszeteket, ám mindezt a cégeknek így nem csak saját forrásból kell megfinanszírozniuk – magyarázta Kaiser Ferenc.
Kiemelte, hogy szomszédjaink közül Ausztria, Szlovákia – amely például 155 milliméteres gránáttermelését az évi húszezer darabról 150 ezerre tervezni növelni az EU-s forrásokra támaszkodva –, Csehország, Horvátország és Románia is jól járhat a programmal, hiszen kibővíthetik eddig is meglévő képességeiket. Bukarest például így tovább tudja növelni európai szinten már eddig is jelentős lőporgyártó kapacitásait.
Most mindenkinek próbálják növelni a termelőképességét, mert egy új gyártósor felállítása és az új munkaerő felvétele és kiképzése mindig rizikósabb, különösen a hosszú távú piaci kereslet bizonytalansága miatt. Arról nem beszélve, hogy egy-egy „sima” 155 milliméteres gránát darabára is legkevesebb 800–1000 euró, de a megnövelt lőtávolságú változatok esetében ez már inkább 3000–5000 euró, míg az amerikai Excalibur irányított gránát ára már a 110 ezer eurót is elérheti
– magyarázta Kaiser Ferenc.
Az unióban egyébként mintegy 1400 kisebb és közepes méretű fegyvergyár található, a felsoroltak mellett a legnagyobbak Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban és Svédországban találhatók.
