„Fontosabb volt a nők meg a pia”: miért késlekednek az ukrán F–16-osok?

Tom Cooper repülési szakíró fogalmazott meg éles bírálatot.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy dán F-16-osban. Fotó: Anadolu via AFP

„Nyár körül minden a helyére kerül” – bizakodott nemrégiben a holland légierő egyik parancsnoka az Ukrajnának szánt F–16-osok érkezéséről. „Nem érkeznek meg hamarabb, mint ahogy hullanak az őszi levelek” – festett borúlátóbb képet néhány nappal korábban egy ukrán szakértő. Ha az amerikai gyártmányú vadászgépek csodát nem is tehetnek a csatatéren, azért kétségtelenül jól jönnének a mindennapos orosz légi támadások kivédéséhez vagy a mélységi támadásokhoz. 

Miért a késlekedés?

Ukrajnának már legalább 80 F–16-ost felajánlottak különböző nemzetek. A szűk keresztmetszet azonban nem „a vas”, hanem a kiképzés és az infrastruktúra. Hogy ez miért halad ennyire lassan? A NATO európai főparancsnoka is meglepő magyarázatot adott kongresszusi meghallgatásán: 

az ukrán pilóták és kezelőszemélyzet nem beszél elég jól angolul. 

Ugyanezt erősítette meg és egészítette ki az egyébként ukránbarátságáról ismert repülési szakíró, Tom Cooper is. Bejegyzésében emlékeztetett rá, hogy az ukrán légierő felszerelése F–16-osokkal már korábban, 2017–18 magasságában is felmerült, de az ötletet akkor elvetették, és nem véletlenül. Rámutatott, hogy a repülés nemzetközi szaknyelve az angol – olyannyira, hogy még az oroszok is ezt alkalmazzák. Különösen ha egy ország nyugati harci repülőket szeretne, akkor az angoltudás megkerülhetetlen.

Belgium 30 F–16-ost ígért Ukrajnának Fotó: AFP

Fontosabb volt a piálás

Tom Cooper meglehetősen éles bírálatot fogalmazott meg az ukrán légierővel szemben. Mint írta, ahhoz képest, hogy rengeteg idejük volt felkészülni, illetve régóta tervezik – értsd, álmodoznak – a nyugati harci repülők és helikopterek beszerzését, eddig szó szerint senkinek nem jutott eszébe, hogy angolórákat szervezzen.

Ha az ukrán légierő tisztjeit valamely NATO-országba küldték tanulmányútra, akkor a fiatal lányok, a piálás meg a vásárolgatás sokkal jobban érdekelte őket, mint a „hadtudomány”

– panaszolta.

A szakértő rámutatott, hogy ezek után a pilóták (16-20 ember!) kiképzését nem az F–16-osok oktatásával kellett kezdeni, hanem nyelvórákkal, amelyek önmagukban 3-6 hónapot vettek igénybe. 

És akkor ezek csak a pilóták. Mellettük ugyanúgy ki kell képzeni a földi személyzetet, márpedig minden dokumentáció, kézikönyv ugyancsak angolul van.

Tom Cooper két fő felelőst nevez meg a kaotikus helyzetért:

1. Az ukrán légierőt, ahol annak ellenére, hogy 2014 óta lényegében háborúban állnak, senkinek nem jutott eszébe felkészülni.
2. „A nyugati zombikat”, vagyis azokat a nyugati vezetőket, akik könnyelműen ígérgettek, anélkül, hogy tudták volna, ez mivel jár.

A szakértő utalást tesz arra is, hogy ezzel még csak a probléma felszínét kapargatja. Hiszen hiába érkeznek meg az F–16-osok és hiába képeznek ki hozzájuk pilótákat, működésükhöz megfelelő infrastruktúra, köztük karbantartásra alkalmas létesítmény, továbbá jó minőségű kifutópálya kellene – aminek egyelőre nem sok nyomát látjuk (ezért merült fel, hogy külföldi, NATO-tagországok adnának bázist az ukrán gépeknek).