Fogy az állomány, miközben rekordot dönt a dezertáló ukrán katonák száma – mi lesz így?

Az orosz–ukrán háború negyedik évébe lépve egyre láthatóbbá válnak az elhúzódó konfliktus társadalmi hatásai. Ukrajnában tavaly rekordot döntött a dezertálások száma, ráadásul a jelenség gyakran társul a korrupció különböző formáival is. Vannak, akik rejtőzködéssel próbálják elkerülni a besorozást, mások illegális csatornákon, pénzért keresnek kerülőutakat, a fronton harcolók közül pedig sokan bármit megadnának azért, hogy ne kelljen visszatérniük oda. Seremet Sándort, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját és a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának szakértőjét kérdeztük arról, hogyan változott a dezertáló ukrán katonák száma a háború első időszakához képest, és milyen okok állnak a jelenség mögött.

Fogy az állomány, miközben rekordot dönt a dezertáló ukrán katonák száma – mi lesz így? Forrás: AFP

– Hogyan változott a dezertáló ukrán katonák száma az elmúlt években?

– 2024 végére a dezertőrök vagy a szolgálati helyüket önkényesen elhagyók száma különböző becslések szerint elérte a kétszázezer főt. 2025 első tíz hónapjában 161 461 ügyet rögzítettek a katonai alakulat önkényes elhagyása miatt. Ez négyszer több, mint ugyanebben az időszakban 2024-ben. 

2025 végén a hatóságok úgy döntöttek, hogy nem is közlik ezeket a számokat a továbbiakban.

A szolgálati hely elhagyását vagy a dezertálást kivizsgáló ügyek száma, amely három évvel ezelőtt még egy teljes év alatt gyűlt össze, tavaly kevesebb mint két hét alatt keletkezett. A hatóságok havonta közel 16 ezer új „önkényes távozási” ügyet regisztrálnak, míg 

• 2024-ben ez a szám havi ötezer, 
• 2023-ban mindössze 1,5 ezer volt, 
• 2022-ben pedig egész évben csupán hatezer.

Fotó: AFP

– Milyen fő okok állnak a dezertálások mögött?

– A dezertálásoknak és a szolgálati helyek elhagyásának több oka is van. Az egyik a háborús fáradtság, valamint a fronton zajló folyamatok kilátástalansága. 2022-ben magas motivációval és morállal vonultak önkéntesen a férfiak a hadseregbe, és ennek voltak jól látható eredményei: Kijev nem esett el, az oroszok kudarcot kudarcra halmoztak. Később, amikor az ukrán haderőnek Harkiv és Herszon megyék jelentős részéről is sikerült kiszorítani az orosz megszállókat, a mozgósítás újabb hulláma következett, amelynek köszönhetően az ukrán fegyveres erők már támadó csapatokat is elkezdtek kialakítani. Az ukrán társadalomban pedig csak kárörvendő mosolyt generált az orosz részleges mozgósítás elrendelése. 2023-ra azonban, amikor háborús sikerek mértéke fogyatkozni kezdett, a várva várt nyári ellentámadás kudarcba fulladt, az ukrán társadalom harci kedve fokozatosan alábbhagyott, és azóta fokozatosan csökken. 

Erre épül rá a toborzótisztek, a TCK tevékenysége is, ami komoly társadalmi felháborodást vált ki, több olyan esetre is sor került, amikor nők zárták el az egy-egy településbe vezető utakat vagy az »utca népe« keveredett összetűzésekbe a hadkiegészítő parancsnokságok tisztjeivel.

Cserkasziban és Kamjanec Podiljszkijben tömegverekedések alakultak ki a toborzó tisztekkel, a Csernyihivi megyében pedig a lőtéren az egyik mozgósított katona lőtte agyon a kiképzőit. Mindez ahhoz vezet, hogy az ukrán katonák jelentős része úgy kerül a frontra, hogy nem érzi magáénak a háborút, az erőszakos mozgósítás következtében pedig nagyon alacsony a morálja. Másrészt vannak olyan katonák is, akik évek óta szolgálnak rotáció nélkül, és nincs kilátásuk a leszerelésre, ezért igen gyakori az a jelenség is, amikor egy-egy katona elhagyja a szolgálati helyét, és egyszerűen hazamegy, majd visszatér az egységéhez.

– Milyen jogi következményekkel kell szembenézniük a dezertálóknak, és ezek mennyire visszatartó erejűek?

– A dezertálások és az szolgálati helyek elhagyása elvileg komoly jogi következményekkel kell, hogy járjanak hadiállapot során, ezzel együtt az ilyen esetek drasztikus növekedése alkalmazkodásra intette az ukrán vezetést. Az ukrán parlament 2024 őszén lehetővé tette a dezertőröknek, hogy büntetés nélkül térhessenek vissza a szolgálatba, és az ellenük emelt vádakat is ejtik, a megnyitott ügyeket pedig lezárják, ha 2025. január 1-ig visszajöttek. Ennek meg is volt az eredménye: 2025 első negyedévében 21 ezer dezertőr tért vissza a hadseregbe. A gond ezzel csak az, hogy ugyanebben az időszakban 123 ezren hagyták el. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy nem minden esetet rögzítenek és jelentenek a dezertőrök, csupán 1,7 százalék tért vissza a hadseregbe. 

A rekordmagas ügyszám ellenére csupán 9,3 ezer katonával szemben emeltek vádat — ez az összes rögzített ügy hat százaléka, és ezeknek mindössze öt százaléka jutott el bíróságig. 

Összehasonlításképp: 2022-ben ez húsz százalék volt. A többi jelentett ügy egyszerűen kivizsgálatlanul marad.

Hatalmas a kereslet arra, hogy a hadköteles korú férfiak el tudják kerülni a katonai szolgálatot. Fotó: AFP

– Mennyire beszélhetünk szervezett korrupciós hálózatokról a szolgálat elkerülése körül? Egyedi visszaélésekről van szó vagy rendszerszintű jelenségről?

– Egyáltalán nem meglepő, hogy Ukrajnában kialakultak az ilyen „szolgáltatások”. A korábban is említett okokból fakadóan hatalmas a kereslet arra, hogy a hadköteles korú férfiak el tudják kerülni a katonai szolgálatot, és ez nem jelenti az ország elhagyását, csak a szolgálat alóli felmentést. 

A háborús viszontagságok és a gazdasági mélyrepülés ellenére Ukrajnában továbbra is van egy jelentős fizetőképes réteg, amely képes megoldani a védettségét.

Ennek megfelelően a kínálat is kialakul. A szervezett hálózatokon kívül több egyéni szintű korrupciós botrány is felszínre került, ahol közép- és felsővezetők mentettek fel mozgósítottakat vagy követeltek pénzt azért, hogy a toborzók elkerüljék az egyes vállalkozók éttermeit, edzőtermeit. Ukrajnában a korrupció mélyen gyökerezik és rendszerszintű. Egyáltalán nem meglepő, hogy ebben a szférában is virágzik.

Rekordot döntött a dezertálások száma tavaly – októberben 21 600 ukrán katona szökött meg a seregből. 

– Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, milyen következményei lehetnek ennek az ukrán hadsereg működőképességére és a háború további alakulására nézve?

– Az elérhető adatok szerint az Ukrán Fegyveres Erők létszáma papíron 880–990 ezer fő, ebből mintegy ötszázezer a szárazföldi erő. Évente 390 ezer fő éri el a mozgósítási kort, havonta 25–30 ezer fő behívásáról beszélnek. Ihor Lucenko, a frontot is megjárt képviselő szerint azonban a tényleges harcképes állomány inkább ötszázezer körül lehet. A mozgósítás nettó növekménye szerinte legfeljebb húszezer fő, miközben havi 16–19 ezer dezertálót regisztrálnak. Ezzel párhuzamosan öt–nyolcezer halott és legalább ugyanennyi súlyos sebesült csökkenti az állományt. 

A havi mérleg így 10–15 ezres létszámfogyást jelez, ami hosszabb távon fenntarthatósági kockázatot jelent.

Az ukrán haderő gondjairól mára egyre többen beszélnek és kezelik problémaként. A fent vázolt esetek mindegyike egyre negatívabb hatást gyakorol az ukrán lakosság harci kedvére, pláne az egyszerű lakosok körében, akik vajmi kevés eséllyel jutnak „kényelmes” pozíciókra a hadseregben és a fronton. A frontot megjárt újságírók szerint Ukrajnának gyakorlatilag nincs gyalogsága. A frontvonalakon harcolók többsége az elitnek számító, viszonylag biztonságos körülmények között szolgáló drónoperátor. 

A hadseregbe érkező katonák közül az önkéntesek aránya a (kényszer)mozgósítottakhoz képest 1:3, ami nyilvánvalóan jelentős eltérést jelent a két kategória motiváltsága terén, kiváltképp hogy az önkéntesek a legritkább esetekben csatlakoznak a gyalogsághoz.

A motivált gyalogság nélkül a háborút még nyugati fegyverszállítások mellett sem lehet megnyerni. Minden fegyver csak akkor hatásos, ha van, aki meghúzza rajta a ravaszt.

Borítókép: Ukrán katonák a fronton (Fotó: AFP)