Átadták a Magyar Filmakadémia Életműdíjait

Ötvenkilenc filmet vetít és versenyeztet a Magyar Filmdíjra a Corvin moziban február 26–29. között a Magyar Mozgókép Szemle, a magyar film legnagyobb hazai seregszemléje. A tavaly bemutatott filmes munkákat 29 kategóriában díjazzák és már hagyományosan teljes életműveket is díjaz a Magyar Filmakadémia Egyesület: Béres Ilona, Cserhalmi György, Eperjes Károly, Pécsi Ildikó színművészek és Szabó István rendező az az öt művész, akinek pályáját méltatja a szervezet. Ismert, Szabó István ügynökmúltja miatt polémiát váltott ki a jelölés, Schmidt Mária kormánybiztos is nyíltan kritizálta a döntést. Végül Szabó István bejelentette, hogy nem fogadja el a díjat. Az ünnepélyes díjátadóra a Magyar Filmdíj 2020 – Magyar Mozgókép Szemle keretében, ma este a Pesti Vigadóban kerül sor. Az életműdíj Varga Viktor ötvösművész alkotása.

Budapest, 2020. február 28. A Magyar Filmakadémia életmûdíjával kitüntetett Pécsi Ildikó, Eperjes Károloy, Béres Ilona és Cserhalmi György színmûvészek (b-j) az elismerés átadása utána Pesti Vigadóban 2020. február 28-án. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

„A titok a legvonzóbb a színészben, a megfejthetetlenség.”

Cserhalmi Györgyöt Lugossy László filmrendező köszöntötte. Felidézte, hogy amikor az Azonosítás című filmen dolgoztak, keservesen kínlódtak, amíg el nem dőlt kié lesz a főszerep, ki lesz az orosz hadifogságból hazatérő katona.

„Egyszer csak megjelent előttünk Cserhalmi György, akinek tehetségéből, személyiségének titkaiból bontakozik ki az alak, akinek személyét addig csak sejtettük. Semmi máshoz nem fogható élmény, volt amit a filmbéli alak megszületése jelentett a magamfajta pályakezdő színésznek” – emlékezett vissza a rendező.

– A titok a legvonzóbb a színészben, a megfejthetetlenség. A mintegy kétszáz tévéjáték és szerep, együttesen felmutatnak Cserhalmi személyiségéből szinte mindent és közben újra meg újra megszületnek az egymástól teljesen különböző alakok. Talán a magától értetődő őszinteség lehet a kulcs... Az igazán nagyformátumú színésznek nincs kis szerep – hangsúlyozta Lugossy.

„Tudom, hogy idegesít, ha jelenlétedben méltatnak – szólította meg a színészt – de te tehetsz róla: megérdemled.”

Cserhalmi György a díj átvételekor így fogalmazott: Nagyon hálás vagyok a díjért elsősorban azoknak, akik az életükből rám bíztak egy szakaszt. A szakmai életükből, így aztán nekem is összetoltak egy életművet!

„Vannak bölények még ma is, ahogy ezt mondani szoktuk ebben a szakmában, Eperjes Károly ilyen bölény, akit jó nézni és hallgatni...”

Az életem utolsó tíz évét meghatározta a magyar színjátszás egyik legnagyobbja, Eperjes Károly – kezdte laudációját Oberfrank Pál.

„Vannak bölények még ma is, ahogy ezt mondani szoktuk ebben a szakmában, Eperjes Károly ilyen bölény, akit jó nézni és hallgatni, akkor is amikor komoly és megszállott és akkor is, amikor bohóc. Szamócát szereti az Isten és ő is szereti az Istent... Volt egy nagy generáció, amely a legfontosabb pillanatban berobbant és elmondta: élni akarunk, van egyéniségünk és hitünk, nem akarunk mást, mint felszabadulni a depresszióból és élni... És jött Eperjes kitartóan szúrós tekintettel, és utánozhatatlan hangon megszólalt. Ő Szami, aki a miénk, a magyar közönségé, a szakmáé, aki mára fogalom lett lényével, játékával, váteszi mondataival. Szamit az Isten hívővé és megszállottá tette, amely lendülettel mindennek átadja magát. Ez vezethette őt másokhoz, vagy másokat őhozzá. A legnagyobbak tanították, Taub János, Major Tamás és a legnagyobbakkal dolgozott: Bereményi Gézával, Tímár Péterrel... De mindenki között kiemelkedik Szabó István Oscar-díjas rendező, aki magával ragadta Szamit is, aki méltó barátja és társa a magyar film csillagrendszerében” – fejtette ki Oberfrank Pál Eperjes Károlyt méltató beszédében.

„Az, hogy az élet milyen szép, azt Pécsi Ildikó alakításai sugározták a leghihetőbben.”

Pécsi Ildikót Szinetár Miklós köszöntötte. – Nagyszerű művésznő, remek filmekkel és amikor az évek elmúltak, akkor is tudta vállalni magát iróniával, öniróniával és tehetséggel – mondta a rendező. Szinetár felidézte a kezdeti éveket: „az én osztályomban végzett, amely remek osztály volt. Egy kollégám egy kísérlet során Pécsi Ildikóról annyit jegyzett fel: ez a lány maga az élet. Szerintem ez jellemző leginkább Pécsi Ildikóra. A művészet sokszor arról szól, hogy az élet rémes, néha meg arról, hogy csodálatos. Az, hogy az élet milyen szép, azt Pécsi Ildikó alakításai sugározták a leghihetőbben.”

Szinetár Miklós visszaemlékezett, hogy Pécsi Ildikó a főiskolára a nyakában hatalmas kereszttel járt be, ami akkoriban igencsak kompromittáló volt. Egy párttitkárnő balhét szeretett volna csinálni ebből, Pécsi Ildikó viszont kitartott a kereszt mellett. Ez a színésznő sok-sok év után szocialista képviselő lett, és egyik fő tette volt, hogy kiharcolta: a méltatott színészek minimális juttatásban részesüljenek életük alkonyán. Akkoriban nem olyan volt a művészek sorsa, mint manapság. Pécsi Ildikó lépése azt igazolja, hogy nemcsak kiváló színész, de remek ember is. Ő egy egészen különleges szín a magyar színészek között – hangsúlyozta Szinetár Miklós.

Szinetár zárószavaiban Szabó Istvánról is megemlékezett, mint mondta, nagyon sajnálja, hogy ezt a díjat nem veszi át.

Szabó István Oscar-díjas rendező nem vette át az Életműdíjat, filmjei bejátszása után videóban üzent a jelenlévőknek.

„Köszönöm a szakma véleményét, külön köszönöm a zsűrinek, hogy engem választott. Ezt a díjat bár szeretném, nem fogadom el. A megértésüket köszönöm”- szólt a lakonikus beszéd.