A majdani popcézárnak közben hat év alatt, 1966-ban sikerült elvégeznie az alapból négy és fél éves jogi kart, de mivel erősen raccsolt, se ezt, se a vezeték- és a keresztnevét nem tudta kiejteni rendesen, ami a háta mögötti élcelődések céltáblájává tette. De szemtől szemben mindenki haptákba vágta magát, mert 1968-tól ő töltötte be a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) jogtanácsosi és sajtóosztály-vezetői posztját. Érdekes módon pont akkor, amikor széles körben elítélte a Szovjetunió csehszlovákiai és kínai beavatkozásait.
Mivel furfangosan törtető, s egyben cezaromán alkat volt, egyhamar a kezébe került a könnyűzenei kiadványok menedzselése is. Ezzel nagy terhet vett le a Landler Jenő unoka MHV-igazgató, Bors Jenő válláról, akit nem különösebben izgatott a könnyűzene. Így fordulhatott elő, hogy noha Erdőst soha nem nevezték ki az MHV igazgató-helyettesének, a rendszerre jellemző informális hatalmának birtokában élet-halál ura volt a populáris zenei lemezkiadásban. Ha pedig valami igazán fajsúlyos ügyről volt szó, a döntés kettejükre hárult, ezért is mondták zenész körökben, hogy „Kicsi a Bors, de Erdős!”
Erdős Péter tevékenysége arra is példa, hogy egy pozíciót hogyan lehetett akár szakmai alapot is nélkülöző szubjektív elképzelések vagy üzleti célok elérésének szolgálatába állítani úgy, hogy közben a szocializmus ideológiájának megvédését hangoztatja valaki. Számos zenekar karrierjét nehezítette meg vagy akár törte kerékbe leginkább az „Oszd meg és uralkodj!” elve alapján, amelynek részletezése külön cikksorozatot érdemelne. E helyütt legyen elegendő annyi, hogy a vele való együttműködés hiánya egyértelműen vezetett kegyvesztettséghez és nagylemez nélküli léthez, ami a Kádár-rendszerben egyet jelentett az ellehetetlenüléssel. Akik pedig szót fogadtak a popcézárnak – lásd az Erdős Péter élettársával, Csepregi Évával fellépő Neoton Famíliát –, fényes jövő előtt álltak. A Kádár-rendszer álságossága ez esetben nemcsak abban nyilvánult meg, hogy szűk két évtizedig egy akarnok ember kezébe került szinte az összes popzenei lemezkiadási döntés, hanem abban is, hogy a rendszer monopolisztikus felépítése miatt a zenészeknek esélyük nem volt másik lemezkiadóhoz fordulni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!