Erdős Péter igazán lentről kezdte: szülei válása után kétéves korától édesanyja egyedül nevelte varrónői fizetéséből, így kisebbfajta csoda, hogy 1943-ban le tudott érettségizni, ami után szabóinasként dolgozott. Innen vitték munkaszolgálatosként a bori lágerbe, ahol találkozott Radnóti Miklóssal, majd Buchenwaldba deportálták. Az alig negyvenkilósra lefogyott Erdőst egy évig egy svájci szanatóriumban táplálták, itt ismerte meg a Milka csokit és a kommunista emigránsokat, majd hazatérése után rajtuk keresztül sikerült magának kiverekednie egy oktatói állást (!) a Színművészeti Főiskolán. Ezekben az időkben nem számított a szakértelem, az ochlokrácia, azaz a csőcselék – tisztelet a nem túl sok kivételnek – uralma dívott, ahol az egyszerű szabólegény bármilyen magas stallumra eljuthatott. Mint a népmesében, csak nem annyira megérdemelten.
Erdős Péter ennek megfelelően dolgozott a Szabad Népnél is, ám valószínűleg folyamatos pozícióvadászata miatt mégsem jött ki jól a rákosista vezetéssel, 1950-ben három év börtönre ítélték kémkedés vádjával. Szabadulása után, érthető módon, Nagy Imre környezetében kereste az érvényesülést, ezért 1956 elején újra beperelték. Első fokon másfél évet kapott Rákosi-ellenes izgatásért, ám jogerősen végül felfüggesztették a büntetését. A kommunista ellenzéki mainstreammel aktívan részt vett a Petőfi Kör rendezvényein első feleségével, Köves Erzsébettel együtt, aki a forradalom alatt Losonczy Géza titkárnője lett.
A Magyar Rádióban, ahol külsőzött, igazi manipulátorként Erdős Péter vakmerő, ámde az idők szavát kitűnően érző közbenjárására mondták be 1956. október 23-án a tüntetés engedélyezését úgy, hogy arról a belügyminiszter még nem is döntött. A forradalom leverése után aztán immáron harmadszor is perbe fogták és másfél évre ítélték. A Kádár-rendszer megtorláskori skizofréniáját és szinte átláthatatlan kegygazdálkodását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 1958. augusztusi szabadulása után úgy került a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz színházi osztályvezetőnek, hogy be sem kellett járnia a munkahelyére, sofőr vitte a lakására a fizetését. Ez volt a Kádár-kori számítógép nélküli home office csókosoknak.