Volt is rá oka, hiszen saját bevallása szerint négy év alatt kilencvenhárom (!) vállalati fegyelmit kapott, és meg volt róla győződve, hogy ezek mögött Erdős Péter állt, mert szerinte Bors Jenőt ő tüzelte fel ellene. Hogy ne legyen ennyire egyszerű a kép, időközben az is kiderült, hogy Serédi megütötte egyik kollégáját, Major Jánost, időnként elkésett a felvételekről és a karmesterek nevével is hadilábon állt, de Serédi meglátása szerint ez nem indokolta ezt a mennyiségű megrovást, s ez csak apropó volt ahhoz, hogy ellehetetlenítsék, mégpedig azért, mert Erdős Péternek más jelöltje volt erre a posztra. Kitért az előzményekre is, miszerint Erdős Péter ármánykodásai nyomán 1971 közepén az V. kerületi párt végrehajtó bizottságára hívták rapportra, ahol beszámoltatták munkájáról – mintha a párthivatalnokok valamit is értettek volna a zenei rendezéshez. Panaszában szó szerint bajkeverőnek nevezte Erdőst, aki fenekestül felforgatta az MHV belső életét, többet ártott, mint használt, mégis három funkciót birtokolt 1972-ben: propagandaosztály-vezető, titkárságvezető és jogtanácsos is volt. Serédi a profitorientáltság megjelenését is Erdős nyakába varrta, noha tudjuk, Bors Jenő is ilyen alapon gondolkodott, akit Serédi emiatt kispolgári befolyás alatt állónak nevezett. Serédi új MHV-párttitkár kinevezését is szorgalmazta Németh Károlynál, ugyanis szerinte ebben a pozícióban Czapkó Endre is Erdős befolyása alatt állt. Az egész villongás hátterében a Biszku Béla-féle „munkásellenzék” Bors Jenő és Erdős Péter elleni aknamunkája húzódott.