– A Műcsarnokot követően életének másik fontos állomása, színes negatív öntvényeinek bemutatója a Stúdió Galériában. Ez sem tartozik a megszokott képzőművészeti alkotásokhoz.
– A szobrászi munka sorrendjében az első lépés a minta. Legyen az agyagszobor, vagy élő test, le kell venni a negatívot, erről készül a mű. Ez a negatív öntvény az esetemben felértékelődött műalkotássá. A kecskeméti művésztelepen történt, ahol egy gyönyörű hölgyről, Emeséről készítettem gipsznegatívot. Ennek a folyamata, hogy a testet bekenjük olajjal, az arcot krémmel, a hajat pedig gézzel fedjük le. Az eljárás nagyon egyszerű, hasonlít a halotti maszkok készítéséhez. Persze mindennek megvan a maga trükkje, hátulütője, kellemetlensége, éppen ezért körültekintően, óvatosan kell eljárni. Visszatérve a szoborhoz, azaz a falnak támasztott negatívhoz, késő este, borozgatás közben, amint rápillantottam az öntvényre, az pozitívként jelent meg a lelki szemeim előtt. Másnap korán ébredtem, hajnalban kiigazítottam a kontúrokat, kifestettem, hogy ne csupán én, de mindenki szobornak lássa. Úgy tudom, ezt a technikát senki sem alkalmazta előttem, utánam viszont annál többen. Többek között (az Eurüdiké, A nappal és az éj, a Villanygyújtás mellett) ezt a darabomat is kiállítottam a Stúdió Galériában, ahol a harminc-ezerhez közeli látogatóval valószínűleg nézőszám rekordot értem el. Ennek ellenére, vagy éppen ezért néhány kritikus – az újdonság okán – megpróbált lejáratni (s velem együtt a kiállítás nézőit), kvalitásaimat megkérdőjelezve a közönségsikert valamiféle szakmai trükknek betudni. Nem esett jól, de nem lepődtem meg, hiszen a művészettörténetben bőven akadt példa a „szakemberek„ mellényúlására. Annyi bizonyos, hogy a kiállítás lényegi részét kevesen értették meg: 1976-ban, a kádári évek diktatórikus, üres szocreál sematizmusát megtagadva, valójában a demokráciák realizmusát hirdettem.
– Ami elsőre megfog: a színvilág, a színharmóniák, amelyben látványosan és gazdagon él a lehetőségekkel.
– Megint csak az Artisjus-freskókat hoznám példaként: maga az épület high-tech technológiával készült, csupa üveg, beton és acél felülettel. Rideg. Ebbe a ridegségbe kívántam mintegy ellensúlyként behozni a mediterrán hangulatot izzó vörös, aranyló sárga, okker és narancs árnyalatokkal a rét zöldje felett, takarékoskodva a kékkel és a rózsaszínnel. Jótékony hatással bír az oda belépő ember Celsius fokokkal mért hőérzetére.