Omega–LGT–Beatrice: negyvenéves a közös turné

Igazán pikáns, egyben parádés szereposztásban zajlott 1980 nyarának legnagyobb szabású országos könnyűzenei ORI-turnéja: az akkoriban idejének többségét Nyugat-Európában koncertezéssel és lemezfelvételekkel töltő, a Lajtától nyugatra is sztárcsapatként számon tartott Omega a részben belőlük kivált LGT-vel szövetkezett, majd gondoltak egy nagyot, és meghívták a legfeketébb fekete bárány zenekart, a Nagy Feró vezette Beatricét, hogy menjenek velük egy országjáró koncertsorozatra, és ott hangolják a nagyérdemű hangulatát. Az ötletet tettek követték, és ma már nosztalgiával tekintenek vissza a negyven évvel ezelőtti fellépésekre azok, akiknek volt akkora szerencséjük, hogy láthatták-hallhatták a turné valamelyik állomásán ezt a többféle szempontból is szokatlan összeállítású műsort.

A koncerteken meglepetésekben sem volt hiány, mivel akkoriban szokatlan volt, hogy a zenekarok együtt zenéljenek a színpadon Forrás: Fortepan/Urbán Tamás

A Kisstadion ’80 című koncertalbum a három együttes 1980 júliusában kezdődött és szeptember 5-én a Kisstadionban befejeződött turnéjának utolsó állomását örökítette meg. Ezen a koncerten meglepetésekben nem volt hiány, mivel akkoriban még nem volt megszokott egy-egy koncert erejéig sem, hogy az együttesek között átjárás legyen. Valahogy úgy, ahogy egy Fradi-futballista sem szerepelhetett a Dózsában (mai nevén az Újpestben). Ezt a hagyományt megszakítva a lemezre szerkesztett számok közül az LGT műsorában a Beat­ricéből Miklóska Lajos basszusgitáros és Nagy Feró is vokálozott, míg az Omega koncertjén az eredetileg omegás Presser Gábor és Somló Tamás is beszállt néhány számba, míg a Gyöngyhajú lányban a teljes LGT közreműködött. A nosztalgia nem hagyott alább a nagylemez iránt, ezért a Hungaroton 2004-ben újra kiadta, aminek érdekessége, hogy újabb négy Beatrice-opusz is szerepel rajta Nagy Feró nagylelkűségének köszönhe­tően. Egyébként Ferónak ez a koncert különösen fontos lehetett, mert amikor 1987-ben újra összeálltak, az általuk játszott összes számot kalózkazettákon sokszorosították. A kézzel írt, fénymásolóval előállított borítóra tévesen Sportcsarnokot írtak helyszínül, de szerepelt rajta egy rájuk jellemző mondat is: „Az ember néha belebotlik az igazságba, aztán feltápászkodik és továbbmegy.” A számok listájába egy-két tréfát is elrejtettek: Szignál, Jerikó, Minek él az olyan, Nagyvárosi farkas, Sánta Mária, Nem kell, Motorizált nemzedék, Meditáció, Kislány bugyi, Kanász, Angyalföld, Beatrice blúz, Katicabogárka. A hivatalosan megjelent 1980-as MHV-lemezen pedig sorrendben a következő dalok szerepelnek: Beatrice-szignál (Kánkán–Jaj, cica–Schneider Fáni), Jerikó, Meditáció, Sánta Mária, az LGT-től a Miénk ez a cirkusz, a Mindenki és az Ezüst nyár, míg az Omegától A nagy folyó, a Tízezer lépés, a Tékozló fiú, a Petróleumlámpa és a Gyöngyhajú lány. A 2004-es CD-n azonban már nem hiányozhatott a Beatricétől a Nagyvárosi farkas, a Nem kell, az Angyalföld és a Katicabogárka sem.

Tízezer ember térden – Presser megdöbbent

A koncertsorozaton egyébként az Omega a tőle megszokott módon fényévekkel járt a hazai élvonal előtt a fényarzenállal, a lézerágyúkkal és a füstgépekkel még akkor is, ha ezúttal külön erre az alkalomra nem dobott be látványos technikai újításokat. A konferanszié ennek megfelelően így vezette fel őket: „A legjobbat akartátok, a legjobbat kapjátok – Omega!” A vidéki állomásokon, ha lehet mondani, még nagyobb volt az érdeklődés, Debrecenben például négyezer-ötszázan zsúfolódtak össze a helyi Dózsa stadionjában, a tudósító meg is jegyezte, hogy máskor, amikor focimeccseket rendeznek itt, még negyedházat sem sikerül itt produkálni. A sorozat legtöbb állomásán megszokottá vált, hogy több százan rekedtek a falakon kívül, és ezen még Fe­róék sem tudtak segíteni, bármennyire is Jerikó falainak ledöntéséről énekeltek. Abban is nagyon hasonlítottak a koncerthelyszínek, hogy a tumultuózus jelenetek ellenére a be nem jutottak között nemigen alakultak ki balhék, rácáfolva ezzel a rendőrség előzetes félelmeire, akik azonban biztos, ami biztos alapon időnként elővették a Kádár-kolbászokat és jól elagyabugyálták a kevésbé szerencséseket. A leghatásosabb tömegjelenet azonban ezen a turnén mégiscsak a Kissta­dionban játszódott le, amin még Presser Gábor is megdöbbent. Történt ugyanis, hogy tízezer ember térdre vetette magát a Térden állva című Beatrice-bluesra, ami akkor koreográfiaszerűen és menetrend szerint bekövetkezett a Ricse-koncerteken, de ebben a nagyságrendben egyszerre felemelően és félelmetesen hatott. Nagy Feró visszaemlékezése szerint a rendőrök sem voltak restek, ahol csak érték, ütötték a népet, azután, mint akik jól végezték dolgukat, engedték tovább a koncertet. A rajongók pedig csápoltak tovább, hiszen vissza volt még a Nagyvárosi farkas, majd az Ezüst nyár és persze az Omega sikerszáma, a Gyöngyhajú lány.