Felülről kapott talentum, amivel foglalkozni kell

– Most, hogy a spiritualizmus felé fordulok, azt gondolom, hogy felülről kapott talentum, hogy a színészettel foglalkozzam, de nem is érdekelt soha más hivatás. Inkább az a kérdés, hogy megtettem-e minden tőlem telhetőt – fogalmazott lapunknak Földes Tamás, aki úgy véli, múlt pénteken a Kaszás Attila-díjjal a legfontosabb szakmai díjat kapta meg. A járványra tekintettel az elismerést – közönség nélkül – Pokorni Zoltán és Oberfrank Pál adta át neki az országos színházi évadnyitón.

A színművész szerint a zenés színháznak kézzel fogható hatásai vannak, mindenképpen megérinti az embert Fotó: Havran Zoltán

– Hogyan látja, a zenés színház szakmai megítélése még mindig méltatlanul háttérben van itthon?

– Populáris, de a szakma a mai napig nem tartja nagy becsben ezt a műfajt. Ennek megvannak a maga okai, hiszen lehet így is és úgy is művelni. A műfaj azonban nagyon is fontos, hiszen kézzelfogható hatásai vannak a zene által, mindenképpen megérinti az embert. Ha jól csináljuk, akkor igenis lehet olyan értékű, mint a prózai színház. El kell jutni a közönséghez, és talán a szakma is eljut oda, hogy mekkora szerepe van ebben a zenés színháznak. Amikor eldöntöttem, hogy ezt az utat választom, olvasgattam Latinovits Zoltán írását, amely arról szólt, hogy eleinte ő is leértékelte a műfajt, majd egy napon bekerült az Operett Színházba A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című operettbe, és rájött, hogy kőkemény mezsgyére jutott. Ha jól csináljuk, meg tudjuk adni a maga rangját.

– Mennyire rázták meg az Operettet a zaklatási ügyek? Hogyan éli meg ezeket?

– Én az a típus vagyok, akihez a pletykák nem vagy csak utoljára jutnak el: nem vagyok rájuk vevő. Magáról a zaklatásról persze kategorikusan vallom, hogy megengedhetetlen. Kiss-B. Atillát nagyon rendes embernek ismertem meg, és hiszem, hogy ezt úgy kezeli, ahogyan a legjobban lehet.

– Több darabra készül, miközben fejünk felett lebeg a járvány.

– Nyáron két előadásban szerepeltem: a Csongor és Tündében Kápolnásnyéken, valamint a Sándor Mátyásban Balatonbogláron, és mindkét helyen tele volt a nézőtér. Nagyon ki van éhezve a közönség a színházra, de nem tudom, hogy ősszel mennyire uralja el a félelem az embereket. Valamiképp el kell jutnunk a közönséghez, mert szükség van azokra a lelki támaszokra, amelyeket a színház tud adni. A La Mancha lovagját nagyon vártam, a darab szívszerelmem, és úgy látom, hogy igazán gyönyörű dolog születhet belőle. A Nine musicalt ugyancsak, a koncepciót Balázs Zoltán adta elő nekünk, és olyan magával ragadó volt, hogy igazi jó munkának ígérkezik ez a darab.

– Nem akart más, csak színész lenni. Soha nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta?

– Mindenkinek vannak mélypontjai, de nem lennék képes másra. Engem gyerekkoromtól semmi egyéb hivatás nem izgatott. Most, hogy a spiritualizmus felé fordulok, azt gondolom, hogy felülről kapott talentum, hogy ezzel foglalkozzam. Inkább az a kérdés, hogy megtettem-e minden tőlem telhetőt.