időjárás 1°C Melinda , Vivien 2022. december 2.
logo

Orbán Viktor: A szankciókkal nem kerültünk közelebb a háború végéhez

A nőiség mibenléte a szépség hajszolása?

Tóth Béla István
2020.10.01. 06:30
A nőiség mibenléte a szépség hajszolása?

Gáspár Annamária most kiállított festészeti munkái egy közkedvelt, csaknem unalomig ismert témát boncolgatnak, amely nem más, mint a társadalomtudósok és a művészek által már egyaránt alaposan körbejárt nőiség kérdése és a női szerepek. Ha csak a hazai kortárs alkotókra gondolunk, már akkor is számos megkerülhetetlen név juthat az eszünkbe. Kezdve Nagy Kriszta Tereskovával, aki gyakorta obszcén képein a női létezés képzőművészeti feldolgozásához a feminizmus és a botránykeltés felől közelít; de gondolhatunk Fajgerné Dudás Andrea Júliára is, kinek festményei és fotói szándékosan szembemennek korunk szépségeszményével, a telt, sőt túlsúlyos nőt emelve helyére. Vagy ott van például Rabóczky Judit Rita, a kiváló szobrász és A világ eredete című szoborsorozata, amely a pikáns pózokba merevített alkotások miatt úgyszintén zavarba ejtő lehet sokak számára. Persze nem annyira, mint a drasztikus festészeti modorú brit Jenny Saville bizarr naturalista nőalakjai, csak hogy egy külföldi példát is hozzunk. Ugyanakkor a nőiség témáját visszafogott érzékenységgel kezelő művészek is említhetők, például Könyv Kata és Agnes von Uray személyében. Előbbi elvontabb, filozofikusabb, utóbbi egészen decens.

A rajzszerű és a fotorealisztikus ábrázolásmód közérthető, látványos képeket eredményez
Fotók: Havran Zoltán

Tehát sokan és sokféleképpen nyúltak már e témához, de mit nyújtanak az érdeklődő számára Gáspár Annamária képei?

Nagyobbrészt gazdag vizuális élményt, dekorativitást; kisebb részt egy-egy női szerepekhez kapcsolódó gondolatot. Már maga a kiállítás angol nyelvű címe (Van választásod?) is sokatmondó, de a címadó diptichonnal együtt hat igazán. A kép első tábláján négy felénk néző, egymás mellett álló és egy közéjük igyekvő, nekünk háttal ábrázolt fiatal hölgy látható, meglehetősen alulöltözve; míg a másik táblán csak a sorba beállni készülő ötödik, immár magányosan pózoló női figura. Azt, hogy mi ez a szituáció, csak sejtjük, talán egy szépségverseny, esetleg valami bemutató, de lehet akár más is. Az alakok öltözéke és a frizurák a szocializmus korszakát idézik; a helyszín azonban teljesen semleges, semmis festői tér.

Csakúgy, mint a többi alkotáson. A festőnő ugyanis előszeretettel helyezi valósághű figuráit üres terekbe: foltok, elmosódó ecsetvonások, visszakapart festék és anyagszerű textúrák elé. Egyébiránt a megfestett karakterek arca nemigen látható, rendszerint a figurák fejénél vágja el a képeket, máskor meg szemmaszkkal vagy talán virtuálisvalóság-szemüveggel takarja el a tekinteteket. Gáspár Annamária mintha régi fényképekből, egyúttal egy-egy meghatározott időpillanatból vágná ki karaktereit, és montázsszerűen helyezné bele a maga által teremtett semmis térbe, amelyben azután újra életre kelnek. Egyes alkotásain önmagát is előszeretettel ábrázolja, így a nőiség témája mellett a művészi önreflexivitás is összeköti Gáspárt a fentebb említett alkotókkal. Munkáin rendre felüti fejét az erotika, a női báj, de sohasem önmagáért valóan.

A fiatal festőnő divatos témában alkot, aktuális kérdések foglalkoztatják, s mindez kiváló formaérzékkel, remek technikai felkészültséggel párosul: a rajzszerű és a fotorealisztikus ábrázolásmód egyaránt megfigyelhető nála, s mindez közérthető, látványos képeket eredményez. Azonban félő, hogy ami most érdekesnek tűnik, gyorsan unalmassá fog válni. A kiállítása október 10-ig látogatható a Godot Galériában.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.