időjárás 13°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25.
logo

A Szabadság bástyája

Bertók T. László
2020.10.29. 07:30
A Szabadság bástyája

A Várkapitányság lapunk érdeklődésére megosztotta annak a történészekből, művészettörténészekből és más értelmiségi szakmák képviselőiből álló grémiumnak a névsorát, amelynek feladata a Gellért-hegyi Citadella állandó történelmi kiállítási programjának megalkotása volt. A testület elkészült a főbb koncepcionális elképzelésekkel, a részletek kidolgozása a következő feladat.

A kormány korábbi döntése értelmében rövidesen megkezdődik a Citadella erődjének és tágabb környezetének teljes rekonstrukciója, új esztétikai és szellemi tartalommal való megtöltése.

Az erődítményt 1848–49-es szabadságharcunk leverését követően, 1850-ben kezdték építeni, és lényegé­ben máig a Habsburg-elnyomás szimbólumaként gondolunk rá, jóllehet ebben sosem játszott tényleges szerepet. Létét a napóleoni háborúk utáni katonai elképzelésnek köszönheti, mely szerint a fontos várakat – mint a budai – egymást fedező kisebb erődök láncolatával lehet elfoglalhatatlanná tenni. Budán az erődláncnak csak az első eleme valósult meg: a Citadella. A katonailag már felépültekor meghaladott fellegvárban csak 1899-ig volt garnizon, illetve a II. világháború idején használták magyar, később német katonák, akik Budapest ostromakor itt lelték halálukat. A hegy ormára szovjet nyomásra állított Szabadság-szobor eszmei üzenete mindmáig csak annyira egyértelmű, amennyire „felszabadításnak” tekinthető a német megszállás alatt lévő Magyarország szovjet leigázása, bár a szovjet katona emlékművének eltávolításával eszmei üzenete is tisztult.

Időről időre felbukkan a Medgyaszay-féle elgondolás, hogy a Citadellából nemzeti panteon legyen

 

Valószínű ezzel is összefügg az, hogy a háború óta eltelt évtizedekben a Gellért-hegy teteje megmaradt a város szövetéből szinte idegen testként kiemelkedő helynek, ahová legfeljebb a panorámáért érdemes fellátogatni egy rövid sétára, hisz az itteni állapotok méltatlanok egy világörökségi helyszínhez. Fodor Gergely kormánybiztos vezetésével a Várkapitányság hatáskörében megvalósuló fejlesztések első üteme a fellegvár és környezete rendezésére koncentrál.

A tervek szerint 2022-re Budapest egyik legszebb közparkját alakítják ki a területen, a 2023-ig tartó második ütemben pedig az ágyútorony épületében a magyar szabadságküzdelmekről szóló kiállítást hoznak létre.

 

Fotó: Kurucz Árpád

 

A Szabadság bástyája című tárlat koncepciójának kidolgozásában Fodor Gergely és a Várkapitányság munkatársai mellett részt vett Bellavics István történész, Benkő Levente történész, Einspach Gábor igazságügyi műtárgyszakértő, Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató, Gyarmati László irodalmár, kommunikációs szakértő, Hegedűs Zoltán történész, Hermann Róbert történész, Kieselbach Tamás művészettörténész és könyvkiadó, Köbli Norbert forgatókönyvíró, Molnár Antal történész, Petri Lukács Ádám közíró, Szakály Sándor történész és Szentpály-Juhász Miklós történész. A közös gondolkodás módszertanát és keretrendszerét a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adta, a következő feladat pedig a részletes tervezés lesz, és két év múlva kezdődik meg a kiállítás megvalósítása.

– A Citadella sokkal nagyobb dologra hivatott, mint hogy csupán egy kilátóhely legyen. Ezt kormányzati oldalról is így gondolják, ezért és a velem együtt felkért kollégák miatt vállaltam szerepet ebben a megtisztelő feladatban. Ez egy kiváló szakmai társaság – hangsúlyozta kérdésünkre Hermann Róbert történész. Első feladatként egy koncepciótervet kellett készíteniük a kiállításról, amely az államalapításunk óta folyamatosan aktuális magyar szabadság gondolata köré szerveződik. Azt szeretnék bemutatni, hogy a szabadság népe vagyunk, amely sikerrel maradt fenn egy olyan földrajzi térségben, ahol rövid kegyelmi időszakoktól eltekintve folyamatosan meg kellett küzdeni a szabadságunkért, az önrendelkezésünkért. A szakemberek az erőd építészeti adottságaiból is következően egy modern eszközrendszerrel operáló kiállításban gondolkodnak, ahol a digitális tartalmak játsszák a főszerepet.

 

Kieselbach Tamás művészettörténész, könyvkiadó és műkereskedő érdeklődésünkre azt emelte ki, hogy egy olyan kiállítási élményt szeretnének nyújtani, amely nemcsak tudást közvetít, de érzelmileg is megérinti az embereket. – Az elmúlt másfél évszázadban ez a hely szinte halott közeg volt. A kilátóról letekintve ugyan a gyönyörű város tárul elénk, de a hátunk mögött évtizedek óta egy belövésekkel tarkított, elhanyagolt és funkció nélküli erőd magasodik a maga rideg kőfalaival. A most restaurálás előtt álló épület és a megszépülő környezet önmagában nem volna elég ahhoz, hogy a Citadella végre szerethető, otthonos hellyé váljon a magyarok és az ide látogató külföldiek számára. Az architektúra megújulásán kívül egy olyan kiállításra, egy olyan turisztikai attrakcióra is szükség van, amely ismereteket közvetít, pozitív emóciókat vált ki, és mindezzel képes közösséget teremteni. Az motivál, hogy a park, az épület és az oda vezető út, a feljutás egész folyamata felejthetetlen élményt adjon mindenkinek, hogy a kiállításon önmagunkkal, a családunk, az őseink történetével, az ország múltjával találkozhassunk. Az, hogy ráismerjünk magunkra, magyarázatot találjunk a sorsunk alakulására, és megtaláljuk a közös pontokat, amelyek összetartanak bennünket. Ha mindez sikerül, e fantasztikus adottságú hely ikonikus látványossággá válhat – mondta a művészettörténész.

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.