A kormány korábbi döntése értelmében rövidesen megkezdődik a Citadella erődjének és tágabb környezetének teljes rekonstrukciója, új esztétikai és szellemi tartalommal való megtöltése.
Az erődítményt 1848–49-es szabadságharcunk leverését követően, 1850-ben kezdték építeni, és lényegében máig a Habsburg-elnyomás szimbólumaként gondolunk rá, jóllehet ebben sosem játszott tényleges szerepet. Létét a napóleoni háborúk utáni katonai elképzelésnek köszönheti, mely szerint a fontos várakat – mint a budai – egymást fedező kisebb erődök láncolatával lehet elfoglalhatatlanná tenni. Budán az erődláncnak csak az első eleme valósult meg: a Citadella. A katonailag már felépültekor meghaladott fellegvárban csak 1899-ig volt garnizon, illetve a II. világháború idején használták magyar, később német katonák, akik Budapest ostromakor itt lelték halálukat. A hegy ormára szovjet nyomásra állított Szabadság-szobor eszmei üzenete mindmáig csak annyira egyértelmű, amennyire „felszabadításnak” tekinthető a német megszállás alatt lévő Magyarország szovjet leigázása, bár a szovjet katona emlékművének eltávolításával eszmei üzenete is tisztult.
Valószínű ezzel is összefügg az, hogy a háború óta eltelt évtizedekben a Gellért-hegy teteje megmaradt a város szövetéből szinte idegen testként kiemelkedő helynek, ahová legfeljebb a panorámáért érdemes fellátogatni egy rövid sétára, hisz az itteni állapotok méltatlanok egy világörökségi helyszínhez. Fodor Gergely kormánybiztos vezetésével a Várkapitányság hatáskörében megvalósuló fejlesztések első üteme a fellegvár és környezete rendezésére koncentrál.
A tervek szerint 2022-re Budapest egyik legszebb közparkját alakítják ki a területen, a 2023-ig tartó második ütemben pedig az ágyútorony épületében a magyar szabadságküzdelmekről szóló kiállítást hoznak létre.

A Szabadság bástyája című tárlat koncepciójának kidolgozásában Fodor Gergely és a Várkapitányság munkatársai mellett részt vett Bellavics István történész, Benkő Levente történész, Einspach Gábor igazságügyi műtárgyszakértő, Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutató, Gyarmati László irodalmár, kommunikációs szakértő, Hegedűs Zoltán történész, Hermann Róbert történész, Kieselbach Tamás művészettörténész és könyvkiadó, Köbli Norbert forgatókönyvíró, Molnár Antal történész, Petri Lukács Ádám közíró, Szakály Sándor történész és Szentpály-Juhász Miklós történész. A közös gondolkodás módszertanát és keretrendszerét a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adta, a következő feladat pedig a részletes tervezés lesz, és két év múlva kezdődik meg a kiállítás megvalósítása.