– A Helikon Kiadó vezetősége keresett fel ezzel a kéréssel – avat be a kezdetekbe Csaba testvér.
– Annyi minden kóvályog a mai emberben, annyi kérdés, annyi téma, amire választ keres. Száznegyven kérdés vetődött fel, ezekre próbáltam meg választ találni a magam egyszerűségében. Remélem, hogy a kedves olvasók, ha saját gondjaikra nem is kapnak választ, legalább a labdát egy kicsit odébb pattogtatják.
Ha a füveskönyv megírásához valakinek receptet kellene adni, azt mondanám, hogy végy egy autót, ülj bele, és sokat-sokat utazzatok, beszélgessetek útközben. Ha türelmesek vagytok egymáshoz, akkor biztosan születik ennél talán egy sokkal jobb könyv is. Jó volt Csender Leventével együtt utazni, beszélgetni a világ dolgairól. Örülök, hogy vállalta ezt a munkát, Lettner Krisztina készített képeket is hozzá. Remélem, hogy így hármasban az élet nagy kérdéseivel nem mívesen komolyan, hanem ferences jókedvvel szembe tudtunk nézni – összegezte Böjte Csaba.
– Öt hét Böjte Csaba ferences szerzetessel. Több ezer kilométer utazás Erdélyben, útközben beszélgetések az életről, halálról, hitről, szolidaritásról és nagyon sok mindenről, ami a ma emberét foglalkoztatja. Így lett a kilométerekből belső utazás, és így született meg Csaba testvér füveskönyve útközben. Kipróbált gondolatok, amelyek megtisztítják az ember lelkét, öntudatra ébresztik, megvigasztalják, reményt, kapaszkodót adnak az egyre zajosabbá váló világunkban. Elmélkedések a ma emberéről, örök érvényű és friss gondolatok, gyakorlati tanácsok arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy boldogabbak legyünk, és mit kellene cselekednünk, hogy ez a világ jobb és élhetőbb legyen – mondta Csender Levente József Attila-díjas író, Csaba testvér gondolatainak formába öntője.
A novemberben érkező kötet már előrendelhető a Helikon Kiadótól.
Ízelítő a Füveskönyvből
„A sötétség önmagától semmivé válik a ragyogó fényben. A sötétség az nem »valami«, hanem a fény hiánya. A másik emberben lévő mindenféle rossz, az a szeretet, a jóság, az öröm hiánya.”
„(...) ezek az érzések olyanok, mint a hagyma héja. (...) Megtapasztaltam, hogy a hagyma szikje a lényeg, ami legbelül van, arra rakódnak különböző rétegek, és utána egyszerűbb volt megértenem, hogy mit jelent a félelem, és később is egyszerűbb volt megértenem, hogy mit jelent a kísértés vagy mit jelent a sikerélmény, ami az enyém ugyan, de nem én vagyok. Van a félelem, viselem, mint egy gumicsizmát, de nem én vagyok a gumicsizma. Ez nagyon fontos tapasztalat volt, s a későbbiekben is nagyon nagy szabadságot adott.” (Böjte Csaba)
