Ízelítő a Füveskönyvből
„A sötétség önmagától semmivé válik a ragyogó fényben. A sötétség az nem »valami«, hanem a fény hiánya. A másik emberben lévő mindenféle rossz, az a szeretet, a jóság, az öröm hiánya.”
„(...) ezek az érzések olyanok, mint a hagyma héja. (...) Megtapasztaltam, hogy a hagyma szikje a lényeg, ami legbelül van, arra rakódnak különböző rétegek, és utána egyszerűbb volt megértenem, hogy mit jelent a félelem, és később is egyszerűbb volt megértenem, hogy mit jelent a kísértés vagy mit jelent a sikerélmény, ami az enyém ugyan, de nem én vagyok. Van a félelem, viselem, mint egy gumicsizmát, de nem én vagyok a gumicsizma. Ez nagyon fontos tapasztalat volt, s a későbbiekben is nagyon nagy szabadságot adott.” (Böjte Csaba)