Sajátos technikák, sajátos világlátás

Két kiállítás nyílt a hónapban a Várfok Galériában: Mulasics László válogatott munkáiból Kutyák, szarvasok és griffek címmel, a Várfok Project Roomban pedig Czigány Ákos és Néma Júlia közös Dobozembere.

Mulasics papírsablonokból kivágta a motívumokat a minél precízebb és gyorsabb munka érdekében, az egymásra festett színrétegeket hol áttetszőn, hol vastagon, rusztikusan dolgozta el, és előfordult, hogy újra felhevítette a felületeket, visszakapart belőlük, majd ráfröcskölt, így egy nagyon sajátos felületi hatása van műveinek.

Az alkotó évekig kísérletezett a technika tökéletesítésével. A művészettörténész úgy vélte: ebből ered alkotásainak kettőssége: a távolról homogén felületeket közelebbről szemlélve már látszik a heves, dinamikus gesztusok nyomán született színkavalkád.

– A későbbiekben a viaszfestést társította az olajjal, sőt zománcot, fénymásolt printeket, fotókat szintén elhelyezett képein, továbbá megjelent az írás is a kompozíciókban. Az ősi és a legmodernebb technikák és képi világok egybefonása révén több idősík találkozik a festményeken, ezért érezhetjük mindig frissnek és időtállónak őket – sommázta Kovács Krisztina.

A kamaraterem, a Várfok Project Room kiállításának címe: Dobozember. Körbepillantva a kis térben világossá válik, miért. Czigány Ákos és Néma Júlia fotóművész és keramikus tervezőművész házaspár alkotásain háttér nélküli házak, amelyek mértani síkokká válnak a fekete-fehér, éles kontrasztokban fogalmazott fényképeken, mellettük papírnak tetsző papírporcelán reliefek, szintén fehérek, szürkék. Műveik alapján megállapíthatjuk: egyfelé gondolkodnak alkotóik. Dobozokat, házakat látunk, mely utóbbiak itt olyan dobozok, amelyekben vélhetően emberek élnek.

– Talán úgy is fogalmazhatunk, mindannyian dobozemberek vagyunk a világban, mert ahogy a házban összegyűjtjük a dolgainkat, éppen úgy tesszük azokat dobozokba – mondta Dillmann Vanda művészettörténész.

– Mit értsünk papírporcelán alatt? – érdeklődtem.

– Egy különleges masszát porcelánból és papírrostokból, amit Néma Júlia maga készít el. Ezt követően az anyagot elvékonyítja, majd vágja, tépi, hajlítja, így hozva létre a reliefek kompozícióit. Ezt mázzal fedi, végül pedig magas hőmérsékleten kiégeti.

A végeredmény megszólalásig hasonlít a hullámkartonhoz, ellenben a fehér máztól, az égetéstől természetesen a műalkotások kemények, szoborszerű hatást keltenek.

Miként a művészettörténész találóan megállapította: a nagyfokú technikai hozzáértéssel és precizitással formált különleges alkotásokban a porcelán keménysége találkozik a papír puhaságával, líraiságával.

Dillmann Vanda: A sorozat összeköti a két korábbi szériát, mint a ház a földet az éggel
Fotó: Teknős Miklós

Czigány Ákos tíz éve, az Egek – Hommage á Hiroshi Sugimoto című nagy sikerű alkotásaival kezdte mára trilógiává növesztett sorozatát. Sugimoto mester nagyméretű negatívjait hihetetlenül hosszú, akár többórás expozíciós idővel fényképezte, így alkotta a végtelen időt megragadó kompozícióit. Czigány Ákos az Egeken a bérházak udvarait alulról fotózta, hogy a házfalak fölött meglássuk az eget. Még korábban, 2005-ben kezdte el fényképezni a mélygarázsok lejáratait ábrázoló Földek című sorozatát, amit a trilógia harmadik része, az Otthonok (2013-tól) tett teljessé.

– Ez a sorozat mintegy összeköti a két korábbi szériát, ahogy a ház teremti meg a kapcsolatot a föld és az ég között – vélekedett Dillmann Vanda.

A képek tűzfalakat örökítenek meg, ám a házak kizárólag formákként szerepelnek a képen, mivel az alkotó kiragadta azokat környezetükből. A fekete-fehér munkák valóságot felülmúló részletessége, szinte túlzott élessége a piezography elnevezésű nyomtatási technikának köszönhető. Ez a technika képes a leghitelesebben felidézni az analóg monokróm képek világát.

Frankfurt am Main, Veszprém és Csíkszereda után a Budapesten rendezett, a Várfok Project Room intim terére szabott kiállításon a két művész alkotásai különleges egységben jelennek meg, és az otthonunkkal, környezetünkkel való kapcsolatunk újragondolására invitálnak minket.