A fejfa ősi magyar érték, amit meg kell menteni + videó

Túlvilági beton lakótelepekké váltak a magyar temetők? Pedig száz éve még tele voltak fából faragott fejfákkal, egy több mint ezeréves magyar hagyomány folytonosságát hirdetve. Mára töredékére csökkent a számba vehető fejfaörökség a trianoni határok mindkét oldalán, pedig a legtöbb helyen ezek jelzik az egykori magyar lakosság jelenlétét a Székelyföldtől egészen Sáros vármegyéig. A Ne temessük el a múltat! – Üzenik az ősi fejfák című ismeretterjesztő filmről Kontos Gáborral, a Patrióták elnökségi tagjával, a film szerkesztőjével beszélgettünk.

Fotó: Havran Zoltán

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=QhVvVmuWUFg&t=218s[/embed]

– Visszatérve a jelenbeli helyzetükre: eltűnhetnek vagy most még megmenthetők? Kinek a hatáskörébe tartozik ez, civilként mit lehet tenni a megmentésükért?

– A Patriótákkal azért készítettük ismeretterjesztő filmünket – amelyet egy írott kiadvány is követni fog –, hogy ne tűnjenek el. De csak akkor menthetjük meg őket, ha az elkövetkező években településeinken lesz annyi helyi értelmiségi és hagyományőrző polgár, aki karbantartásukat vállalja, és ösztönzi újak állítását. Temetőink egyházi vagy önkormányzati fenntartásúak, és vannak védelem alatt álló síremlékek is. Ez azonban csak papíron létező védelem, ha nincs mögötte számonkérhető felelősség. Civilként, aki teheti, lakóhelyén térképezze fel a fejfás sírokat, takarítsa ki és favédő szerrel konzerválja a legszebb ilyen síremlékeket. Ennél hatékonyabb és olcsóbb örökségvédelem nincs, ez nem pénzkérdés.

– Ha már pénzkérdés: a filmben elmondja, hogy lélektelen túlvilági beton lakótelepekké váltak a magyar temetők. Drágább a fejfa, mint a betonsír?

– A sírkertek annak ellenére váltak túlvilági lakótelepekké, hogy a beton és műkő síremlékek sokkal többe kerülnek, mint a hagyományos fejfák. Temetőink látványa egy hagyományait vesztett és kozmopolitává nevelt nép lelkiállapotát tükrözik. Idekívánkozik egy idézet Széchenyi Istvántól: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit!”

– A hagyományosan fejfás környékeken dolgozó fafaragómestereknek még akad munkájuk?

– Főleg az északkeleti országrészben ma is van igény új fejfák faragására. Ám még ha van is megrendelés, nemsokára nem lesz, aki kifaragja. A fafaragómesterek legnagyobb bánata a szakmai utánpótlás hiánya. Ma főleg ácsok, ezermesterek vagy népművészek végzik ezt a munkát. Többségük idős ember, így egyre kevesebbet tudnak dolgozni.

– A járvány miatt belhoni fejfás temetőket láthatunk a filmben. Azt felmérték, hogy határon túl hány ilyen temető vagy megmenthető fejfás temető van?

– Minél erősebb egy vidéken a lokális és nemzeti öntudat, annál inkább őrzik meg a fejfákat is. Székelyföldön, a Szilágyságban és Kalotaszegen a fejfák ma is nagy számban díszítik a temetőket, ami összefügg a máig élő fafaragó hagyományokkal. Viszont a felvidéki magyar temetőkben nem nagyon fordítanak gondot a régi fejfák megőrzésére, az ottani temetők legalább annyira „elbetonosodtak”, mint a magyarországiak. Pedig a fejfák a protestáns vallású magyarság Kárpát-medencei lakhelyét egyértelműen kirajzolják. Erre extrém példa a már régen elszlovákosodott Sáros megye, amelynek néhány temetőjében még ma is árválkodnak fejfák a lakosság magyar eredetének cáfolhatatlan bizonyítékaként.