– Ne temessük el a múltat! – Üzenik az ősi fejfák című filmjében a fejfák pusztulására hívja fel a figyelmet. Miért vágott bele ebbe a témába?
– A fejfák fogyatkozása a magyar kultúra és néphagyományok sorvadását is jelzi, fájó látni a folyamatot. Lelkileg kevésbé sérült nemzetek nagy gonddal ápolják temetőiket, és büszkén mutatják azokat másoknak is. Nekünk is ezt kellene tennünk. A pusztulás intenzitása szerencsére nem mindenhol egyforma mértékű. A Hajdúságban, Gömörben vagy Abaújban például nagy számban találunk fejfákat, régit és újat egyaránt. Sokfelé viszont már csak hűlt helyét leljük a néprajzi munkákban említett, díszesen faragott példányoknak. A Dunántúlon, főleg az Ormánság és Sárköz falvaiban már évtizedek óta nem állítanak új fejfákat, a régiek pedig vagy elkorhadtak, vagy tüzelőként végezték.
– Tisztázzuk: mi számít hagyományos fejfának?
– Sokan keverik a fejfát a kopjafával. A kopjafa eredetileg az elhunyt harcos sírhantba szúrt lándzsájának díszes fatartója volt. A lándzsa eltűntével ebből a tartóból alakult ki a magas, karcsú, dúsan faragott kopjafa. A fejfa ezzel szemben hagyományos sírjelként minden halottnak „járt”.

– Felekezethez köthető ez a szokás? Egyáltalán mióta jelöljük meg fejfával a sírt?
– A fejfa magyar sajátosság a Kárpát-medencében. A szó első írásos említése kései, XVIII. századi, de nyilván korábban is állították őket, Árpád-kori okleveleinkben ugyanis többször említenek pogány sírokat, idolokat. Honfoglalás kori temetőinkben elvétve temetkeztek egymásra, amiből az következik, hogy a sírokat valamilyen módon jelölték. A középkori keresztény falusi temetők sírjelölési módjait ma sem ismerjük. Sírkeresztet, ma bármilyen furcsán is hangzik, nem állítottak az egyszerű sírokra a reformációt megelőzően. Érdekes forrásanyag a Pázmány Péter által 1625-ben írt Esztergomi rituálé, amely előírja, hogy minden katolikus halott fejéhez állítsanak keresztet. Ez a rendelkezés nem született volna meg, ha azelőtt is általánosan elterjedt szokás lett volna a sírkeresztek állítása. Az ellenreformáció hatására tehát a katolikus temetők sírjelévé vált a kereszt, a fejfák pedig a protestáns temetők sírjelei maradtak.