„Éppen a jóléti világban ne volnánk képesek templomot építeni?”

– A világ legtávolabbi diaszpórájában is vannak élő magyar gyülekezetek, és élnek olyan magyarok, akik dolgoznak, áldoznak, és szívügyüknek tekintik az egyház, a kultúra és a megmaradás ügyét. Ez hitvallás is a világ felé. Ezek a magyarok őseik földjének messzesége ellenére hisznek Istenben, és él bennük az az érzületet, amit a haza iránti ragaszkodásnak, a magyarság iránti szeretetnek nevezhetünk – mondta Kovács Lőrinc lelkész, a Brisbane-i és Gold Coast-i Magyar Református Egyház vezetője. Az Erdélyből származó lelkészről, aki a templombezárások idején összefogta híveit és templomot épített közösségének, Otthon, távol a hazától címmel riport-dokumentumfilm készült, amelyet ma sugárzott a Duna World csatorna. Interjúnkban a hivatásról, a magyarság szolgálatáról és a templomépítésről beszélgettünk a magyar szórvány napja alkalmából.

– Hogyan kerül egy marosszéki székely Ausztráliába? Mióta szolgál ott?

– Lelkipásztor szerettem volna lenni, annak ellenére, hogy nincs a családomban lelkészi múlt. Úgy gondoltam, szolgálni tudom ezáltal embertársaimat. Ez bennem van, lelkiismeretes is vagyok és úgy látszik, hogy Isten is így akarta, mert a túljelentkezés ellenére sikeresen vizsgáztam és felvettek a kolozsvári teológia szakra. Ekkor még nem is gondoltam, sőt álmodni sem mertem volna, hogy Ausztráliában leszek lelkész.

– Oda sodorta az élet, vagy egyszerűen bejelentkezett?

– Ami az ausztráliai gyülekezetet illeti, többszöri próbálkozás és hosszas lehetőségkeresés után végül egy nagyobb anyagi felajánlás révén a 2004-es esztendőben sikerült a brisbanei és gold coasti gyülekezetben az állandó lelkipásztori állás lehetőségeit megteremteni. A 2003-as esztendő hajnalán egy istentisztelet után, egy délvidéki származású üzletember, presbiter azzal a javaslattal fordult a jelenlevő gyülekezethez, hogy egy fiatal lelkipásztort kellene a gyülekezetbe kihozni, aki remélhetőleg fellendítené a gyülekezeti életet. Az üzletember továbbá megígérte, hogy két évre a lelkészi fizetést biztosítja. Ezt követően a gyülekezet Nt. Dézsi Csaba melbournei lelkipásztort, valamint Ft. Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi püspököt kereste meg.

Fotó: Facebook

– Aki gondolom ismert is egy jó lelkészt a távoli posztra.

– 2003 januárjában egy pénteki napon csengett a marosvásárhelyi telefonunk. Csiha Kálmán püspök úr beszélt a vonal túlsó végén, megkérdezte, hogy vállalnám-e az ausztráliai lelkipásztori szolgálatot. Mondta, hogy gondolkozzam el rajta, és amennyiben igent mondanék, küldjem el szándéknyilatkozatom a gyülekezetnek. A püspök úr ajánlata, felkérése nagy izgalomba hozott, hiszen az Egyesült Államokban végzett tanulmányaim és szolgálatom után mindig is érdeklődtem az emigráció missziós szolgálatára. A gyülekezet megválasztott és 2004 áprilisában beiktatott az ausztráliai, Brisbane-i és Gold Coast-i Magyar Református Egyház lelkipásztorának.

– Hogyan kell elképzelnünk ezt a „magyar egyházmegyét”?

– A hatalmas földrajzi kiterjedés – Queensland állam 12-szer nagyobb Magyarország területénél –, a nagyszámú magyar jelenlét és az ennél is nagyobb lelki szétszórtság igen nagy feladatot határoz meg a református egyház szolgálata számára.

A gyülekezeti élet három alappillére Gold Coast egyik kertvárosi negyedében bontakozott ki. Ezt követően a 150 kilométerrel északabbra levő Brisbane új lakótelepein élők közösségi életét egy kis családias, bérelt templom köré szerveztük meg. A gyülekezet harmadik központi pillére a marsdeni Magyar Ház körül alakult ki.

Itt heti rendszerességgel a magyar klub báltermében tartottuk istentiszteleteinket, tavaly decemberig, amikor átköltözhettünk új templomunkba.

– Ön kezdeményezte az Összetartozás Temploma építését a marsden-i Magyar Ház udvarán. A koronavírus-járvány hátráltatta a munkálatokat. Most milyen állapotban van a templom?

– Több ezer magyar él közvetlen környezetünkben, egy jóléti világban, és nincs, nem volt magyar templom. Szüleink, nagyszüleink egy sokkal nehezebb világban, sokszor az üldöztetések ellenére is építettek templomot és őrizték magyarságukat. Akkor mi, a XXI. századi jólét világában erre az áldozatra ne lennénk képesek?

Végül ez az álom megvalósult. Kezdeményezésemet igen lelkesen fogadták, a templomépítés költségeit összegyűjtöttük, és a templomot felépítettük.

– Tehát már használják is.

– Kisebb-nagyobb munkálatok még vannak a templom körül, de tavaly december 8-án megtartottuk első istentiszteletünket az új templomunkban. A sors iróniájaként nem sokáig dicsérhettük Istent templomunkban, mert három hónap múlva, márciusban a koronavírus terjedését korlátozó intézkedések miatt be kellett zárjuk. Számbeli korlátozások mellett júliustól újra használjuk.

– Elnézve az amerikai diaszpóra elhagyatott templomait, szinte furcsán hangzik, hogy egy magyar közösség éppen épít, és nem lebont egyet. Önök hogyhogy építettek egyet?

– Úgy gondoljuk, hogy a nyugati diaszpórában nem mindennapi esemény a templomépítés, főleg akkor, amikor a világ több részén a globalizmus vagy a keresztyénellenesség templomokat zárat be. Istennek hála, mi idegenbe szakadt magyarok, összefogtunk és építeni tudunk. A kitartó munka, a hit, a szeretetteljes, őszinte szolgálat meghozta gyümölcsét.

Összefogott egy maroknyi nép, őszintén, tisztán, érdekek nélkül – erről szól a mi templomépítésünk.

– Megnéztem a Hazajáró amerikai és ausztráliai diaszpóráról szóló epizódjait, melyek alapján az a benyomásom, hogy az ausztráliai magyar diaszpóra jobb lelkiállapotban, helyzetben van, mint az USA-beli. Ez felszínes következtetés? A saját gyülekezetében hogyan látja a helyzetet?

– Én úgy gondolom, azokban a közösségekben – akár az Egyesült Államokban, akár Ausztráliában – ahol a magyarság megmaradása és szolgálata érdekében összefog néhány lelkes személy, őszintén és érdekmentesen, ott virágzó életet lehet teremteni, lelkes közösséget lehet összekovácsolni. Természetesen a belső feszültségeket mindig kezelni kell. Kellő diplomáciával, alázattal és főleg szeretettel kell megoldani a közösségi életen belül az élet mindennapjaival együtt járó nehézségeket. Így egy közösség élni, gyarapodni tud, lelki és fizikai értelemben is.

Hiszen jó szándékú, hazájukat szerető, magyarságukra büszke emberek a diaszpóra különböző területein mindenhol vannak, csak egymásra kell találjanak, vagy össze kell hozni őket.

– Tudjuk jól, hogy a magyar megmaradás egyetlen záloga az, hogy magyar nyelvű, identitású legyen a gyermek. Milyenek ott a magyar közösség kilátásai? A vegyes házasságokban mi történik?

– A gyermekekkel való foglakozás alappillére közösségünk jövőjének. A húsvéti locsolóünnepség, anyák vagy apák napja alkalmával előadásra, karácsonykor betlehemes játékra készítjük fel őket. A gyermekek megszólítása során magyar iskolával, nyelv- és írásoktatással is próbálkoztunk.

Az iskola iránt főként a második és harmadik generációsok körében tapasztaltunk érdeklődést.

Amint a kérdésben is van, a magyar nyelv és identitás a megmaradásunk egyetlen záloga.

– Milyen alkalmakat szerveznek nekik?

– Kulturális megmozdulásunk legnagyobb sikere a Brisbanei Magyar Színtársulat létrehozása volt, amely az elmúlt tíz év során több színdarabot adott elő.

A Hullámzó Vőlegény című Tamási Áron-darabot sikerült hazavinni és előadtuk a Kárpát-medence tíz településén.

2007-ben fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy jó lenne a magyar egyházi élethez kulturális életet is társítani, és létrehozni egy színjátszó csoportot, amely a maga natúr, népies és klasszikus komédiáival nagy szolgálatot tenne a magyar nyelv és kultúra ápolásának. Játékos, népi darabokat előadva szolgálni tudjuk az ifjabb nemzedék identitásának megerősítését is.

– Hogyan lehet a fiatalokat megnyerni a magyar ügynek?

– A közösségépítés során nagy hangsúlyt helyeztünk a szabad közösségi összejövetelekre, kirándulásokra, bográcsozásra vagy szalonnasütésre.

A széles körben meghirdetett, rendszeresen megrendezett szabadtéri bográcsozás alkalmával igen szép számban jelentek meg új magyar arcok is.

Ezek az alkalmak soha nem látott fiatalok sokaságát mozdították meg. Gyülekezetünk életében elengedhetetlen a történelmi megemlékezések vagy nemzeti ünnepek megszervezése. Ezeket az ünnepeket kevés vallási színezettel, de nemzeti, történelmi jelleggel rendezzük meg úgy, hogy a `49-es katonák és az `56-os forradalmárok igényeinek is megfeleljen, de a későbbi nemzedék is megismerkedhessen a történelmi múlttal.

– Hogy látja, sikerült elérni a célt, amit sok évvel ezelőtt, az ajánlat elfogadásával vállalt?

– Visszanézve immár a 17 éves ausztráliai szolgálatomra, döbbenettel veszem tudomásul, hogy ide kellett kerülnöm a Brisbane-i és Gold Coast-i magyar gyülekezetekbe. Természetem, szabadabb egyházképem, közvetlenségem kellett ide a diaszpórába emigrált nem hagyományos, magyar közösségnek. És így tudtunk növekedni, gyarapodni.

Ennyi év távlatából örömmel nyugtázom, hogy a világ egyik legtávolabbi magyar közössége, a magyar identitás, kultúra és hitélet megőrzése és kiteljesedése szempontjából példaképpen szolgálhat mind az otthoni, mind az emigrációban elő magyar közösségeknek.

A gyülekezeti élet fellendült, fiatalokkal gyarapodott, magyar színtársulatot, kórust hoztunk létre, énekeskönyvet adtunk ki. Ehhez nagymértékben hozzájárult feleségem, családom támogatása.