A regösök bevezetőjükben megnyugtatták a családot, hogy nem rablók, hanem Szent István szolgái. A regölés a kereszténység hatására ugyanis karácsony másodnapjához, Szent István vértanú ünnepéhez, aztán magának Szent István királynak a napjához is kötődő néphagyománnyá alakult. A csodaszarvasról, tiszta forrásról, pázsitról daloltak, majd termékenységet varázsló jókívánságokat mondtak a gazdának és háza népének. Ahol eladó lány volt, ott legénnyel regölték össze, hogy mielőbb bekössék a fejét. „A szarvas a bőség, a termékenység jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes jelkép: az örök megújulás, újjászületés szimbóluma. A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az azt helyettesítő gyertyák a megújuló, újjászülető fényt jelképezik, egyben a hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják. A regösénekek pogány, csillaggyertyás agancsú csodaszarvasa keresztény vonatkozásban a karácsonykor megszülető Krisztussal azonosul. A felhőből alászálló szarvas tehát égi követté válik – Krisztust jelképezi. A mitikus csodaszarvas a magyarságnak új hazát mutatott, a csodafiú szarvas, vagyis Jézus Krisztus az égi hazát nyitotta meg István királynak. Ebből is kitűnik, hogy a régi pogánykori szokásokat átszínezték a keresztény vallás elemei” – írja Balogh Júlia Szent Mihály havától Kisasszony haváig című művében.
