Mi maradt nekünk a trianoni békediktátum után?

Trianon kapcsán a menekültügy és a revizionizmus megjelenését, a gazdaságot és a közoktatást érintő vesztességek kezelését, a román megszállás egy évét és a diktátum irodalmi vonatkozásait is tárgyalja a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum újdonságokat is bemutató Trianon 100 című virtuális kiállítása, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az évfordulótól függetlenül is használható forrást nyújtson az iskolai történelemtanításhoz.

A Magyar Nemzeti Szövetség összeállítása arról, hogy „Mi maradt nekünk?” Fotó: Picasa

Trianon-ellenes tüntetés a szegedi városháza előtt

A kiállítás értelmezésében 1919 tavaszán és nyarán a Tanácsköztársaság kudarcot vallott az ország területének védelmében, az egyetlen valós hatalommal rendelkező erő a Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereg maradt. A román katonaság 1919. április 16-án kezdte elfoglalni a tiszántúli területeket. Mivel nem akartak lemondani a Körösöktől délre eső részekről, 1919 augusztusában csatlakozási mozgalmat kezdeményeztek a Dél-Tiszántúl lakossága, különösen az ott élő szlovákok körében. Propagandájukban azt emelték ki, hogy Békés és Csanád vármegye nagy része Nagyromániához fog tartozni, ami a szlovákoknak remek hír, tudniillik ez a megoldás számukra sokkal kedvezőbb. Az agitálás részeként romániai országgyűlési választásokat is tartottak az érintett településeken, Békéscsabán még egy szlovák népgyűlést is összehoztak, ahol a város és a környékbeli tót települések Romániához csatolását követelték. A román megszállás egy év után, 1920. március 20-án ért véget.

A revizionizmus megjelenéséről a kurátorok azt írják, a diktátum aláírása után hamar népszerűvé vált az a szemlélet, amely a béke felülvizsgálatát akarta elérni. A mozgalomban komoly szerepet játszott Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (Területvédő Liga), amely még 1918 novemberében, a Károlyi-kormány támogatásával jött létre, hogy megőrizze a történelmi Magyarország területi egységét. 1920-ban meghirdettek egy olyan pályázatot, amelyre a magyarság akkori életérzését kifejező jelmondatokat, rövid imákat vártak a nevezőktől. Ennek lett egyik győztese a Magyar hiszekegy, valamint a Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország mottó.

A Magyar Nemzeti Szövetség összeállítása arról, hogy „Mi maradt nekünk?”

Érdekes fejezetet szentel a tárlat a Čabiansky Kalendár című kiadványnak is, aminek kapcsán kiderül: a háború után a felvidéki szlovák sajtótermékek Békéscsabára vezető útját felszámolták, így az evangélikus tótok olvasnivaló nélkül maradtak. A hiány pótlására Szeberényi Lajos Zsigmond esperes 1919-ben megszerkesztette, majd a Tevan Nyomdában kinyomatta a békéscsabai szlovák naptár első évfolyamát, az 1920. évi Čabiansky Kalendárt. A periodika egyediségét növeli a címlap jobb felső sarkában látható román cenzori engedélyezés. A Cabiansky Kalendár helyi naptárnak indult, de az ország összes olyan helységében elterjedt, ahol evangélikus tótok éltek, élnek.

A békeszerződés a magyar kulturális élet szereplőire, munkáira is erősen hatott. Egyre több olyan szépirodalmi mű született, amely a szomorúságról, a gyászról szólt. Babits Mihály, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső mellett a tárlat József Attilára tér ki, aki 1922-ben írta meg a Nem, nem, soha! című versét. A költeményt a Területvédő Liga tűzte zászlajára, aminek tulajdoníthatóan a Nem! Nem! Soha! országosan elterjedt jelszóvá vált, plakátokon is gyakran használták. 1945–1989 között viszont nem jelenhetett meg, sőt említést se lehetett tenni a költő ezen művéről, amelyet a kiállításlátogató meg is hallgathat, le is tölthet a Munkácsy Mihály Múzeum Trianon 100 című tárlatának kortörténeti fotókkal gazdagon illusztrált, könnyen kezelhető oldaláról.