Nagy koncertek és dorgálások a legendás KEK-ben

Ötven éve, 1970 végén merült fel a kertészeti egyetem hallgatóiban, hogy „kertész klubra” lenne szükségük. Az alapító atyák – mások mellett Kálóczy Béla és Kézdi András – ötletét tettek követték és 1971 januárjától – a Kádár-rendszerben egyedülállóan – önfenntartással kezdtek el működni.

Vikidál Gyula az Oh! Darling-ot adta elő Fotó: Turbók János archívuma

A KISZ-díj bonyodalmai

Nagyjából negyven televíziós adást közvetítettek a KEK-ről, így a nagyszabású Popmeccs Gálákat, amelyeken kihirdették az előző esztendő – a közönség és a szakma részéről megszavazott – énekesi és zenészi díjait. Az 1981 októberében induló, Módos Péter által szerkesztett Roxinpad című koncerteket minden hónapban szombat este közvetítette az akkor egyetlen televízió. Turbók János szerint a koncertekről készített felvételek művészeti értékkel bíró kordokumentumok, mert ezekből a koncertfilmekből tájékozódni lehet a korabeli zenei stílusokról, a divatról és a szórakozási szokásokról. Az úgynevezett nagykoncertekre annyira nagy volt az érdeklődés – hétezer fiúnak lehetett tagságija a KEK-re –, hogy a Villányi úton több alkalommal leállt a közlekedés. Ilyenkor rendszeresen raportra hívták a KEK vezetését. Hornyák elvtárssal kellett megküzdeni a rektori titkárságon, aminek a vége mindig számonkérés és fenyegetés volt.

Az R-GO együttes a KEK színpadán, 1986-ban, jobbra Szikora Róbert
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A poptörténelmi jelentőségű koncerteken kívül találkozási, ismerkedési és kapcsolatok építésére is kiváló lehetőséget adó helyszín volt a KEK. Munkásságuk színvonalának, újszerűségének és népszerűségüknek köszönhetően elismerésben is volt részük: 1982-ben megkapták az akkor legjelentősebb ifjúsági kitüntetést, a KISZ-díjat. A KISZ Központi Bizottság egyik titkárának, Köpf Lászlónénak köszönhető, hogy Turbók János is részese lehetett ennek a kollektív kitüntetésnek. A korszak abszurditására jellemző, hogy az elismert szakmai és jelentős szervező tevékenységet végző Turbók János mint „a KEK lelke” nem szerepelt az egyetem KISZ-bizottsága által leadott névlistán. Az teszi még abszurdabbá a történetet, hogy Turbók el tudta intézni, hogy három név, így többi között az egyetem párttitkára és egy „tapasztalt” partizánnő, lekerüljön a listáról. Viszont így felkerült mások mellett a súlyos közlekedési balesetben korábban megsérült és a KEK-ért sokat dolgozó Tichy Rács István is.

A KEK mozaikjának titka

A többi egyetemi klubbal szemben nagy előnyt jelentett, hogy a bordás plafon és az oldalfüggönyök miatt nagyon jó akusztikája volt a KEK koncerttermének. Kedvező adottságot jelentett az is, hogy négy szinten működött a klub, így volt tere a klubtagság beszélgetéseinek is. Viszont rontott az igényes közönség és a fellépők részéről is elvárt jó akusztikán, hogy a színpad – a gyönyörű és különleges óriás mozaik megóvása miatt – a mozaikkal szemközti oldalon kapott helyet. Turbóknak, mivel az egyetem akkori vezetősége kötötte az ebet a karóhoz, furfangot kellett bevetnie. Az akkoriban berobbant népszerű és sikeres Skorpióval kötött szerződésbe belevetette, hogy az együttes kizárólag a mozaikfal előtt ad koncertet. Erről az akcióról Frenreisz Kareszon kívül senki sem tudott. Kis tanakodás után a színpad átkerülhetett a csodás mozaik elé. Később a terem adottságainak – akusztika, vizuális látvány, a karzat elhelyezkedése – tárgyilagos mérlegelése után a Turbina becenéven elhíresült klubvezető kezdeményezését mindenki helyeselte.

A rendfenntartást az egyetemisták maguk oldották meg, amivel elérték, hogy a klubban nem jelentek meg az egyenruhás rendőrök és a munkásőrök, de az ifjúgárdisták sem. A kádári titkosszolgálat ugyanakkor képviseltette magát a KEK-en, ám ők csak a koncertek tartalmát és hangulatát tudták figyelni, mivel a támadási felület csökkentése érdekében jó ideig nem tartottak közéleti fórumokat. Turbók János harminc év távlatából úgy látja, hogy a KEK kényszerpályán mozgott, mivel pénzügyi gondok közé volt szorítva, de amit lehetett, a munkatársak kihoztak a hátrányos helyzetükből. Az egyetemi elöljárók sokszor megkötötték a kezüket, élükön a keményvonalas kommunista Nagy Béla dékánnal. A klub vezetése viszont büszke volt arra, hogy a lányokat sohasem molesztálták a majdnem húsz évig tartó működés során.

Korukat messze megelőzve tilos volt a koncertteremben dohányozni, italozni és étkezni, aki pedig szemetelt, azzal azonnal felszedették az eldobott hulladékot.

Akkoriban más szórakozóhelyeken ennek a példának egyáltalán nem voltak követői, de a világ mára mégis úgy fordult, hogy ezek evidenciának számítanak. Aki a szabályokat megszegte vagy erre cinikusan kísérletet tett, kidobták – de nem verték meg – a rendezők.

– A Kertészeti Egyetem Klubjának a rendezői saját elhatározásból és a szabadidejükben végeztek eredményes és a fiatalok által nagyon elismert, közösségi munkát. Minden rendező tudta, hogy mi a dolga és mekkora a felelőssége. Elgondolkodtató az a tény, hogy Dr. Palkovics László jelenlegi rektor is oszlopos KEK-rendezőként nagyon lelkes tagja volt a csapatnak. Kár, hogy nem 1971-ben nevezték ki rektornak

– vallott emlékeiről Turbók János.

A Nyugat vigyázó szeme

A KEK-nek az enyhülés éveiben aztán mégis lett néhány különleges és spontán módon kialakult közéleti funkciója az akkori, rogyadozóban lévő kádári–aczéli diktatúrában és kultúrpolitikában. Az érezhető politikai nyitásnak köszönhetően, egyre több nyugat-európai – elsősorban dán, svéd, holland, nyugatnémet és francia – diákcsoport érkezett Magyarországra, akik találkozni akartak magyar fiatalokkal. Gondban voltak azonban az utazási irodák, mert befürödtek a hivatalos és támogatott kulturális intézményekkel, így a Láng Gépgyár és a Csepel Művek művelődési otthonainak a fogadási körülményeivel, ahol ráadásul nem voltak idegen nyelveket beszélő magyar fiatalok. Később az utazási irodák felfedezték a Kertészeti Egyetem Európa Klubját, ezután mindig az alma mater parkolójában landoltak a nyugati fiatalok feltűnést keltő emeletes buszai. Ez nem váltott ki jó visszhangot az egyetem berkeiben, ezért a későbbiekben a buszoknak a Hotel Flamenco előtt kellett parkolniuk. Az egyetem illetékes elvtársainak pedig azt füllentette Turbók János, hogy NDK-s fiatalok a vendégeik. Ez is jól jelezte a slendrián diktatúra működését, pedig ezek az érdeklődő fiatalok Magyarország jó hírét keltették a vasfüggöny másik oldalán. Turbók János kiváló turisztikai kapcsolatainak volt köszönhető, hogy 1982-től 1989-ig a KEK-en volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál Klubja is, miáltal már legálisan és tömegesen jöhettek a nyugati fiatalok a KEK koncertjeire. A klubfoglalkozásokon óhatatlanul szóba kerültek közéleti kérdések is, ahol kiderült, hogy az ifjúság nagyobb része teljesen mást akar, mint amit a kommunista vezetés. Így váltak ezek a beszélgetések apró szögekké a Kádár-rendszer koporsójában.

Hasonlóan bensőséges hangulatú volt és kuriózumszámba ment a D. Nagy Lajos által vezetett Popnyelv Klub is. A résztvevők a Bikini együttes frontemberének a vezetésével lefordították az örök slágerek kinyomtatott szövegeit, majd megszólaltak a hangfalak és elénekelték azokat. Így mindenki megtudta, hogy miről szól a dal, a szövegeket pedig hazavihették. Ez akkoriban, amikor még nem volt nyomtató, szintén óriási dolognak számított. Nagyobb közönséget vonzott, de még mindig családias hangulat jellemezte a sztárzenekarok rajongói klubjait. 500-600 résztvevővel három-négy órán keresztül zajlottak ezek a programok, amelyeket az Edda Művek, az Első Emelet és az R-GO együttesek rajongóinak szerveztek. Érdekesség, hogy Gömöry Zsolt, az Edda billentyűse tini korában sokat járt a KEK-re, és a tömegen keresztül Turbók János vitte be magával, mert legtöbbször nagyon nehéz volt bejutni a koncertre. Az ifjú titán pedig már akkor megcsillogtatta tehetségét, lehetett sejteni, hogy lesz belőle valaki. Ezenkívül

country és jazz klub is működött náluk, valamint a hetvenes évek végén a KEK-en tartották az első országos diszkó táncversenyt, majd a nyolcvanas években a görkorcsolyás diszkó táncversenyt is.

Igazi sztárparádénak számított, amikor 1980. december 20-án pop-rockkoncertet rendeztek John Lennonra emlékezve, akit 1980. december 8-án merénylő lőtt le. Az ő szerzeményeiből énekelt 2500 fiatalnak a hazai popmezőny színe-java. Az Oh! Darling-ot Vikidál Gyula, az Imagine-t pedig Lerch István adta elő, de fellépett többi között Szörényi Levente, a Hungaria és az Edda Művek is.

Felfüggesztettek két 3x4 méteres fehér táblát a színpad két oldalán, amelyekre minden szám szövegét diavetítőkkel vetítették ki a nagyközönségnek. Ez akkoriban még szintén messze nem volt gyakorlatban, így

tulajdonképpen a KEK-en rendezték meg az első, több ezer ember által énekelt karaoke programot is Magyarországon.

Majdnem szétesett a ház

A Kádár-diktatúra enyhülésének köszönhetően

a KEK segíteni tudott az akkor más pártokkal szemben hátrányos helyzetben lévő Fidesznek. Az 1988. március 30-án alakult párt a nyolcvanas évek végén a díszteremben tarthatta meg a több száz fős rendezvényeit. Ezért is érthető, hogy 1990-ben a közeli Budai Parkszínpadon tartotta meg a Fidesz a III. kongresszusát.

Ám amilyen dicsőséges volt a KEK két évtizede, olyan brutálisan ért véget a sikertörténet, mivel a záróakkord majdnem tragédiába torkollott. A K épület második emeleti dísztermében lévő KEK-koncertterembe a felelőtlen rendezők a Bonanza Banzai koncertre túl sok embert engedtek be.

Turbók János 1991. február 4. után már nem dolgozott a KEK-en, de elmondása szerint ha a K épület portása és Simon József villanyszerelő nem veszi észre, hogy 5-10 centiméter kilengéssel mozog a büfé plafonja, akkor ott 1991 májusában százak lelték volna a halálukat. Kovács Ákos visszaemlékezése szerint a hatodik számnál tudták meg, hogy nagy baj van és azonnal félbeszakították a koncertet. A Kádár-rendszer kiemelt jelentőségű társasági és könnyűzenei központja a sikeres 19 és fél év – benne a 15 „Turbók év” – után, 1991 májusában örökre bezárta kapuit. Sajnálatos módon a híres klub nem élte meg a huszadik születésnapját, így a később idejáró egyetemi hallgatók koncerteket már nem, csak kertészettudományi előadásokat hallgathatnak itt a mai napig.