Az 1956-os juta-dombi csata meghurcolt és kivégzett hősei

Marossy Endre hadtörténésznek, az 1956-os forradalom és szabadságharc kutatójának legújabb kötete a Kovács István vezérőrnagy, vezérkari főnök és társai pere 1958–1959 címet viseli. Előző három munkájával együtt tetralógiává bővült a juta-dombi ütközethez köthető katonatisztek életét, perét, többek esetében halálát feldolgozó könyvsorozata.

Marossy Endre Vizsolyi János szobrászművész, '56-os emlékművének avatásáan a Juta-dombnál Fotó: MTI / Máthé Zoltán

A többi szereplőről a szerző elmondta, hogy Kovács Istvánt és Szűcs Miklóst a tököli kormányküldöttség tagjaként tartóztatták le, majd hurcolták el. A menet átkelve a Gubacsi hídon belefutott a juta-dombi csapatokba.

– Ez mindössze néhány ember, akikért a harmincezer oldalt kutattam, de ott vannak a kivégzettek, az elítéltek, a bebörtönzöttek, az internáltak. Habár a fennmaradt iratmennyiség csupán töredéke annak, amennyi volt.

– Vélhetően, mivel a nyolcvanas évek végétől elkezdődött megsemmisítésük – jegyeztem meg.

– Éppen a Kovács István-kötet kutatásakor bukkantam rá egyetlen mondatra, egy töredékre, ami megmaradt a megsemmisített mágnesszalagok közül – fejtette ki Marossy Endre. – Ez egy fedőnév volt, méghozzá azé a vezérkari ezredesé, akit ezen a néven szerveztek be és foglalkoztattak, amiről addig nem tudtunk. Lehetnek sokan, akiket azért becsülünk, mert nem tudták beszervezni őket, pedig lehet, hogy beszervezték, ám arról nem maradt fenn dokumentum.

Marossy Endre hadtörténész Vizsolyi János szobrászművész, 1956-os emlékművének avatásán a Juta-dombnál
Fotó: MTI / Máthé Zoltán

Kovács István október 31. és november 3. között töltötte be a vezérkari főnöki tisztet.

– Hogy mint a honvédség (a miniszter után) második embere, milyen szerepet játszott, azt az iratok hiánya miatt csak nagyon óvatosan tudom leírni – árulta el a hadtörténész, aki ellentmondásosnak festette le Kovács helyettese, a hadműveleti csoportfőnök Szűcs Miklós ezredes szerepét.

– A rendszerváltás után megjelent önéletrajzában nem írt arról, hogy hálózati ember lett volna. A Kovács-per harmadik szereplője, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka, Márton András ezredes elhárította a felkérést, amit Kovács István közölt vele, mert, mint mondta: úgy érezte, becsapják, miközben a vezérkari és a hadműveleti csoportfőnök át akartak állni a szovjetekhez, őt ültették volna a minisztériumba, hogy elvigye a balhét. A kihallgatásokon ez szóba került, vagyis nem lehetett alaptalan, mivel a másik két szereplő nem tagadta, ám nem is ismerte el, ami pedig a felmentésüket segíthette volna – idézett legújabb kötetéből Marossy Endre, megjegyezve: az 1956-os megtorlási perek az akkori jogszabályokkal sem találkoztak annak érdekében, hogy az előre elhatározott eredményt hozzák.