Későbbi nagy slágerek suttogva és kiabálva

Kétségkívül találó címet adtak Kovács Kati első nagylemezének, amikor az akkori egyetlen és a pártállam szoros felügyelete alatt álló lemezkiadó, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Qualiton márkajelzésével megjelent a Suttogva és kiabálva című albuma. Mai szemmel szokatlanul sok, tizennégy szám szerepelt a negyvenkét perces korongon – egyébként egyiknek sem az a címe, ami a korongnak –, aminek egyik célja volt, hogy bemutassa az énekesnő hangjának sokszínűségét. A lemezen Kovács Kati olyan nagy slágerei is helyet kaptak, amelyek mind a mai napig ismertek és sikeresek, mint a Most kéne abbahagyni, a Legjobb volna elfeledni téged vagy A régi ház körül.

Kovács Kati énekesnő 1974-ben Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Kovács Kati nagylemezének repertoárját gondos szerkesztői munkával állították össze – ez sajnos nem mondható el számos, akkoriban megjelent MHV-lemezről –, a zeneszámok sorrendje kifejezetten indokolt, és megvan a maga dinamikája. A Radványi Endre hangmérnök és az 1972-ben Erdős Péter zaklatásai elől Svédországba disszidált Serédi István zenei rendező által irányított felvételek közül igen erős felütésnek bizonyult a Volt egy régi nyár című dal. S. Nagy István szövege és Koncz Tibor zenéje harmonizál egymással, melankolikus hangot üt meg, a két szerelem közötti állapotot vázolja fel úgy, hogy az, akiről szól, még messze az előző bűvöletében él, ami ugyan már véget ért, de nem múlt el teljesen, viszont még nem érkezett el a következő. Az utcai lámpák fényénél rohanó sok ember és a szobában ücsörgő, szemlélődő, álmodozó mesélő nagy kontrasztban áll egymással, és ez indítja el a dal „cselekményét”, azt, hogy az énekes még mindig a régi szerelméről álmodozik. Ugyanez a szerzőpáros írta az Egy bolondos álom című opuszt, ami lendületes, játékos voltában egy rémálmot vetít elénk. A fúvósokkal tarkított zene az előző dal mélabúját hivatott elvenni, sikerrel. Akár még azt is mondhatnánk rá, hogy pszichedelikus, de akkoriban ez a kifejezés még nem dívott, igaz, zöld fókákról sem nagyon énekelt senki. A zeneszám végkifejlete mindenesetre vidám, hiszen a főhős felriad álmából, Kovács Kati pedig egy ragyogó énekszólóval örvendezteti meg rajongóit.

Szinte a nyitódal folytatása a Kormos a tető. A maga visszafogottságával ez a Deák Tamás zenéjével és Fülöp Kálmán szövegével megírt sanzon annyiban viszont előrébb lép, hogy a borongós őszi időjárással szembeállítja a szerelem örökkévalóságát, és a fiatal pár első csókja emlékének helyszínéről továbbsétál az ólmos ködön át. Az Ugyanúgy, mint más szintén az előző dal komolyságát és fennköltségét oldja, és az énekesnőt Hajnal István szövegével és Koncz Tibor fülbemászó dallamú vokállal ellátott zenéjével – amit a Bergendy játszott fel a lemezre – hétköznapi emberként állítja elénk, aki a többiekhez hasonlóan reagálja le a hétköznapi élet eseményeit. A Legtöbb nap című dalban Kovács Kati azzal az erősen dzsesszes beütésű hanggal énekel, amivel már az 1965-ös Ki mit tud?-on is feltűnt, a Deák Tamás–Hajnal István szerzőpáros kitűnően ráérzett, hogy az énekesnőnek ez a stílus is testhezálló. A nóta arról szól, hogy a hölgy mindig a keddet várja, amikor a kedvese meglátogatja őt, de arra kéri, hogy legyen egy kicsit rugalmasabb és többször találkozzanak. Szintén a női létet figurázza ki a Milyen ijedős lány című dal a Stúdió 11 kíséretében, férfi énekszólammal alátámasztva. A Tomsits Rudolf–Hajnal István szerzemény szemléletesen körbeírja, mitől is tarthat egy nő, de a végén kiderül, hogy leginkább a magánytól és attól, hogy nem kell majd senkinek. Ezután következik a lemez legnagyobb slágere, a Most kéne abbahagyni, szintén az Express kíséretében, Wolf Péter zenéjére ifjabb Kalmár Tibor írta a szöveget. A „se veled se nélküled” tipikus helyzetét adja elő Kovács Kati, aki énekében ezt a paradox helyzetet a „Maradni esztelenség, elmenni képtelenség, bilincsben él, aki téged így szeret” sorokkal mutatja be. Ebben a számban azt a lélektani pillanatot láthatjuk, amikor még visszakozhatna mindkét fél, és akkor különösebben nagy lelki sérülések nélkül megúsznák ezt a liezont. A dal azonban kétséget nem hagy afelől, hogy bizony itt ennek lesz folytatása, mert ahhoz túl nagy a vonzalom a két fél között, hogy megálljanak félúton. A nótában benne van az bizonyos plusz töltet, ami miatt még a mai fiatalok is ismerik, és ami a zene misztériumához tartozik, ugyanis szinte megfejthetetlen, miért lett ez a darab ekkora sláger, azon túlmenően, hogy természetesen nagyon jól megírt dallamról van szó.

A beat és a táncdal találkozása

A nagylemez a B oldalon sem adja alább, az itt található nyitószám, a Legjobb volna elfeledni téged az A oldalon véget ért dalfüzér méltó folytatása, amelyet a Metro együttes játszik, és a zeneszerzője is a soraikból kerül ki Schöck Ottó személyében. Az MHV vonós tánczenekara kíséretével a szó jó értelmében egy igen nívós táncdal született, amely úgyszintén benne van a mai napig a köztudatban. Még mondanivalójában is a Most kéne abbahagyni folytatásának tekinthető, hiszen a szakítás helyett az együttjárás mellett döntve a fiatal pár szerzett egy pár lelki sérülést, ami miatt a végén mégis külön utakra tértek, és ezért gondolhatja úgy az énekesnő, hogy „legjobb volna elfeledni téged”. A dal szentenciája azonban az, hogy „Meg nem történtté tenni / Megtörtént dolgokat nem lehet”, amivel bizony a zenehallgatók döntő többsége szintén találkozhatott saját életében. A szövegből kiderül, hogy a lányt hagyta el a fiú, aki viszont már tényleg elfeledte régi kedvesét. Ebben a számban S. Nagy István a szövegíró, aki nélkül köztudottan nemigen boldogulhattak még a legnagyobbak sem a felnövekvő beatnemzedék tagjai közül, nem feltétlenül és kizárólag a tehetsége, hanem a kapcsolatrendszere okán. (A visszaemlékezések szerint sokszor csak épphogy belepiszkált egy-két szó erejéig a dalokba, vagy még azt sem tette meg, de a neve mégis ott szerepelt a szerzők között a beat- és rockzenekarok számaiban). Így tehát ez a tétel a beat és a táncdal szerencsés találkozásának tekinthető, ahogy az egész lemez ennek a jegyében fogant.

Kovács Kati énekel az 1968. évi Táncdalfesztivál második elődöntőjében a Madách Színházban
Fotó: MTI/Keleti Éva

A Rézmozsár ugyancsak Metro-szerzemény, de itt már a zenét komponáló Schöck Ottó mellett Sztevanovity Dusánt jegyezték fel szövegíróként. A nagyívű refrén ugyancsak hálás koncertdarabbá tette a dalt, Dusán pedig költő képekkel sem fukarkodott: a mozsár, amiben az énekes gyerekkorában sok mindent összetört, a jelképévé vált a lelki sérüléseknek, és ahogy régen a benne való bors törése miatt hullottak a könnyei, úgy felnőtt korában már inkább a megrázkódtatások miatt. Az Atlasz együttes az Altató című dallal járult hozzá Kovács Kati első nagylemezéhez, amelynek zenéjét és szövegét is egyaránt frontemberük, a későbbiekben Svédországba emigráló és ma is ott élő Flamm Ferenc szerezte. A vonósok dominálnak ebben a dalban, és az énekesnő dicséretére legyen mondva, hogy ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot ilyen szépen megoldotta. Ezután jó stílusérzékkel egy Bergendy-szám következik, az 1984-ben tragikus körülmények között elhunyt őstehetség Latzin Norbert (akit egy kölni hajléktalanszálló fürdőszobájában találtak holtan karácsony után, ahol állítólag már öt napja senki nem nyitotta rá az ajtót) dala, a Neked és nekem. Ez a tematikailag az egész lemezen végigvonuló szerelmi csalódást járja körbe, az elhagyatottság érzését, ahogy ezt a megbántott fél megéli. A szám ettől még vagy ennek ellenére hangulatos, és optimista hangot is megüt. A vidámság a Vésd bele egy fába című számban teljesedik ki, amit ugyan az Express játszik, de Sztevanovity Dusán írta hozzá a szöveget. A szerelmeseknek azt a szokását eleveníti fel, hogy egy fa törzsébe írták a monogramjukat, akár egy szív alakú rajzba vésve. A könnyedség sugárzik ebből a nótából, mivel csak egy néhány napos ismeretségről szól. A Bánt a fény is telitalálat, az énekesnő dzsesszesre vett stílusa feldobja a darabot – ami Koncz Tibor kompozíciója – az egyébként is magas színvonalú fúvós szekcióval együtt. A Hajnal István-szöveg a fiatal lányok szemérmességét tárja elénk. Az utolsó tétel, a nagy sikerű A régi ház körül pedig a nyitószám Volt egy régi nyár nosztalgikus érzületére emlékeztet, ilyetén módon keretes szerkezetet nyer a lemez. Ez tipikus táncdal, hozzáértő szerzőpárossal (Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván), és a témaválasztás sem különleges, sőt a későbbiekben ezt még sokan feldolgozzák: a vidékről elszármazott fiatal visszatér látogatóba édesanyjához, aki nagy igyekezettel és szeretettel fogadja őt, elébe viszi a kedvenc ételeit, miközben a régi ház körül megéled minden, ami addig csak roskadozott és omladozott. Ennek a hangulatnak a felfestése mesterien sikerült, a dallam szíven ütött sok ehhez hasonló élethelyzetben lévő ifjút, akik jó érzéssel térnek ugyan haza, de ezzel együtt szégyellik, hogy csak kevésszer jut erre mód. Az énekesnő ottléte alatt visszagondol gyerekkorára, de amikor elrobog vele a vonat, a meghatottság lesz úrrá a szülőn, mert „fiatalabb nem lesz már ő sem”.

Kelet és nyugat között

A Magyar Ifjúság már előzetesen beharangozta az Omega Éjszakai országúton és a Metro koncertlemeze mellett Kovács Kati debütáló albumát, megjelenésük után pedig ugyanezeket a hanghordozókat reklám jelleggel is hirdette a karácsonyi piacra szánva. A szólóénekesek jelentőségének megnövekedését jelezte, hogy az ifjúsági lap slágerlistáján ekkoriban, az 1970. október 23-i számban fordult elő először, hogy az első három helyet a három „beatlány” (Koncz–Kovács–Zalatnay) foglalta el. Furcsamód az ellenlap (ál)szerepét vivő Ifjúsági Magazin nem írt beharangozót a lemezről, csak egyetlen alkalommal említette meg, hogy egyébként jól fogy Kovács Kati első nagylemeze. A megjelenés körüli időszakban, 1970 őszén a művésznő éppen az NDK-ban vendégszerepelt a Barátság (Freundschaft) fesztiválon, ami a nevéhez híven a „baráti” – más alkalmakkor „testvérinek” becézett – szocialista országok – íme egy újabb szocialista vezényszó – seregszemléjeként működött. Itt nyolc különböző városban adták elő a számaikat a versenyzők, és ebből négy helyszínen Kovács Kati kapta a legtöbb szavazatot a közönségtől, amivel az adott városokban első helyezett lett a Mégis ő és a Jaj, nem vigyáztam című dalokkal. Utóbbival egyébként a Magyar Rádió Tessék választani! című vetélkedőjét is megnyerte, ő maga előadói díjat kapott, míg a dal is maga mögé utasított minden más szerzeményt. Kovács Kati programja a nagylemez megjelenésén túlmenően is igen sűrű volt, az NDK után hazánk érintésével az NSZK-ba, Hamburgba utazott 1970. október 17-én, hogy a Polydor lemezcéggel felvegyenek pár nótát, amiből a következő évben kislemezek lettek. Hiába azonban a Nemzetközi Koncert Igazgatóság közvetítése – ezúttal nem gördítettek akadályt a kiutazása elé, amire máskor azért volt példa –, a nyugati karrier az énekesnő számára magyar pályatársaihoz hasonlóan – az Omega kivételével – csak vágyálom maradt, hiszen az állandó nyugat-európai jelenlét esélye a kommunista kultúrpolitikai megfontolások miatt gyakorlatilag egyenlő volt a nullával. Így a hamburgi kirándulása után 1970 novemberében várták őt az Országos Rendező Iroda világot jelentő deszkái, ahol Koós Jánossal és az Express együttessel folytatták a már 1969-ben megkezdett Egy férfi és egy nő című műsorukat a nagyobb magyar városok koncerthelyszínein.

Kovács Kati első nagylemezéről annak megjelenésekor azt vallotta:

– A címe, Suttogva és kiabálva, tulajdonképpeni ars poeticám, hiszen a két fogalom közé sok minden belefér, és én mindent szeretek énekelni, sokféle stílusú dalt, mindent, ami nekem tetszik, amit jónak érzek.

Mint mondta, az Egy bolondos álom esetében egy újfajta stílussal, a dzsesszbeattel próbálkoztak. Érdekes, hogy ez a fajta elnevezés nem tudott gyökeret verni a honi köztudatban, aminek az lehetett az oka, hogy a beat helyett a hetvenes évek elején – egyébként jogosan – már egyre inkább a rock kifejezés kezdett elterjedni, így akár dzsesszrocknak is nevezhették volna ezt a számot. Az énekesnő azt is elárulta, hogy ez a szám készült el a leghamarabb a dalok közül, de a lemezborító – amiről a Magyar Ifjúság meg merte kockáztatni azt a véleményt, hogy ötlettelen, pedig a hátsó borító Kovács Kati kontúrjával és a vele azonos, ámde kicsinyített színes fotójával kifejezetten szellemes – késett, így keletkezéséhez képest ez jelent meg a legkésőbb a lemez dalai közül.

1970-ben Kovács Kati a lemez nyitószámát, a Volt egy régi nyár címűt jelölte meg akkori kedvenceként a tizennégy szám közül, amely „Bee Gees-hangulatú, kicsit nosztalgikus hangvételű melódia”.