Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője is. Ahogy Thomka Beáta irodalomtörténész felhívja rá a figyelmet a Digitális Irodalmi Akadémián olvasható életrajzban, korai rövidprózáit a határozott szituációrajz, a fegyelmezett szerkesztés és az erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakasz meghatározója.
A Magyar Írószövetség elnökségi tagja volt 1990-től, és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke. A kilencvenes évek elején súlyosan megbetegedett, ám szenvedéseit méltósággal viselte. 2001. július 22-én hunyt el, hamvait a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Írói munkásságáért 1986-ban Déry Tibor-díjjal tüntették ki. Két évvel később Magyar Művészetért Díjat és Örley-díjat kapott. A Magyar Napló munkatársa volt 1989-ben, egy évvel később beválasztották az írószövetség elnökségébe, s abban az évben megkapta a Kossuth- és a Kortárs-díjat is. A nevét viselő egyesületet 2002-ben, a róla elnevezett díjat pedig 2004-ben alapították. Szülővárosában emlékházat avattak 2005-ben, amely az Irodalom Háza – Mészöly Miklós Múzeum nevet viseli.
Az emberi lét végső kérdései foglalkoztatták, ezeket fogalmazta meg műveiben. „Komolyan hiszem, hogy csak az tud igazán tárgyilagos lenni, akinek minden oka megvan rá, hogy elfogult is legyen” – vallotta. Életműsorozata 1995 óta a Jelenkor Kiadó gondozásában jelenik meg, születésének centenáriumára Szolláth Dávid írt róla nagyszabású monográfiát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!